Sokan gondoltátok ezt a múlt héten, ugyanis rengeteg volt a hosszútávú bringázás az elmúlt hét napban. Ilyenkor aztán hamar meg jön az a bizonyos kalapácsos ember…
Elsőként egy kis szolgálati közlemény. Mivel a Strava a személyes megjegyzéseiteket (Description) nem mutatja a klub hírfolyamában, így sok érdekes sztorira csak egészen véletlenül bukkantunk rá. Ezt elkerülendő, használjátok a címben a #flowcycle hashtaget, ha van egy izgalmas sztoritok számunkra, így könnyebben rátok találunk. Köszönjük!
Még mindig edzőtáborok
Jó látni, hogy még mindig többen is edzőtáboroztok valami szép helyen. Krisztináéknak a napsütötte Olaszország jutott a Milánó-Sanremóról híres Poggio emelkedőjével…
Peák Barna (KONTENT DKSI-WCC) továbbra is Calpban készül (múlt héten több, mint 10 ezer méter szint :O ), Viki pedig Mallorcán tanyázik, ám ezúttal kisebb slamasztikába keveredett.
„A sziget legtávolabbi pontján 10 perc alatt rommá áztam. Csurgott a víz a kesztyűmből, kamáslimból, lefagyott a kezem. Gondolkodtam a telefonos segítségen, de 50 km-rel csak nem fejezhetem be a mai napot…Hazaindultam. A távolban szikrázó napsütés, fölöttem felhő, felhő, felhő. Menet közben elgondolkodtam valamin, egy korábbi balos lehajtónál lefordultam a főútról, nem tűnt fel, hogy nem jó helyen vagyok. Ugyanolyan, mint a másik, amin eddig egyszer mentem, emelkedett ez is, dimbi-dombi volt, oldalt kőfal, tök egyforma utak. Jó sokat mentem már, amikor rájöttem, hogy eltévedtem. Ahh, vissza nem fordulok, nincs az az isten. Egy táblán láttam, hogy Petra van kiírva, tudtam, hogy onnan frankó északi szembeszélben kellemes lesz majd hazatekerni, és fogalmam sem volt, hogy Petra még mennyi. Megállni nem akartam megnézni telón, inkább mentem, majdcsak odaérek. Épp elszontyolodtam magamban, hogy egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok, fázom….és lám, Petra előtt egy ember megelőzött, akinek láthatóan jól pörögtek a lábai, hopp, felpattantam rá, mondom nekem ez most jó lesz. Szerencsére ő is Muro felé fordult Petránál, így a szembeszélben kevésbé volt szívás hazafelé jönni. Viszont ember nyomta szépen, néha a dombokat úgy megrántotta, hogy mögötte beleszagoltam a 340-350W-okba (jól esett így a 4.óra után :DD), de legalább haladtunk szépen. Maria leágazásnál megköszöntem neki, lekanyarodtam, onnan pedig csodaszép napsütésben hazaballagtam.” – írta Viki Straváján. Örülünk, hogy egyben hazaértél 🙂
Csak egy laza menet lesz…
Múlt héten talán a országúti bringásokat jellemző cikkünket szerettétek a legjobban, aminek 15-ös pontja úgy tűnik, többször is visszaköszönt az elmúlt héten. György a fokozatosság alapelvét söpörte a szőnyeg alá egy 221 kilométeres menettel; Balázsék szándékosan csak egy lazát akartak menni, de lószparádévá (és KOMmá) fajult az edzés; Pápai Ádám (KONTENT DKSI) pedig az ötórásnak hirdetett edzésből csinált közel hét órásat.
Télből télbe
Érdemes azért óvatosan bánni azokkal a kilométerekkel, mert még azért hátra van néhány hét a télből. Ezt jobban nem is bizonyíthatná Csaba montizása, a Pilis láthatóan még vastag hótakaróban szunnyad.
Ezzel a fotóval búcsúzunk, viszlát a következő héten, az utakon pedig óvatosan és türelmesen!
Ha még csak most kezded a Strava használatát, ajánljuk ezt a cikkünket:
10 kreatív tipp a Strava használatához kezdőknek és haladónak
Szeretnél te is bekerülni a következő összeállításunkba? Csatlakozz Strava csoportunkba!
