Amikor egy család cargobike-ra cseréli az autót

Korábbi cikkeinkben (itt  és itt) foglalkoztunk a gyerekekkel történő bringás közlekedéssel, fő fókuszban az előírásokkal és lehetőségekkel. Ebben a cikkben a gyerekülés vs utánfutó volt a témánk, most viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy valódi emberek éles helyzetben hogyan oldják meg a kisebb vagy nagyobb gyerekekkel történő közlekedést, milyen tapasztalataik vannak a budapesti közlekedésről és milyen praktikus tanácsokkal szolgálnak mások számára. Interjúsorozatunk első része következik.

Éva és Janó, Iván és Andor

Janó zenész, zenetanár, Éva pedig múzeumpedagógus, mindketten alulról súrolják a negyvenet és két gyermekük van. Közlekedésre és szabadidős programként használnak mikromobilitási eszközöket.

Miből áll a flottátok jelenleg?

J: Van két rollerünk, mindannyiunknak egy-egy biciklije, egy teherbringánk, amire utólag egy elektromos motort szereltettünk. Időbeli sorrendben először egy kismotor volt, aztán gyerekülés a mi bringánkra, majd futóbicikli következett. Közben szereztünk magunknak rollert, így egy időben olyan is volt, hogy azzal vittük a másfél éves fiunkat, vagy olyan, hogy Iván elől, én a rolleren, a hátamon pedig Andor a hordozóban. Ezután következett a teherbringa, majd a rollerek, gyerekbringák és gyerekülések változó kombinációi…

Említetted, hogy a hátadon hordozóban szállítva a gyerkőcöt rollereztél. Bringán is volt ilyen?

J: Nem, bringával azt nem mertem. Amikor két gyerekkel terveztük a közlekedési eszközöket és módokat, akkor felmerült az utánfutó is, de valahogy abban maradtunk, hogy az nem ad elég biztonságérzetet, meg rossz képek vannak előttünk, hogy hátul vannak a gyerekek és egyszer csak odanézünk és már nincsenek… Úgy éreztük, hogy nekünk sokkal biztonságosabb, ha előttünk vannak.

És meg tudjátok mondani, hogy ezek közül melyik a legkényelmesebb mód? Vagy ezeket nem lehet összehasonlítani, mert pl. más életkorban használtátok őket?

É: Napi szinten mi a cargót használjuk, amikor óvodába, iskolába megyünk, tehát a cargo jelenti a városi közlekedést, amikor időre el kell jutni valahová. Hétvégén viszont, amikor azt szeretnénk, hogy ők mozogjanak, akkor több az idő is arra, hogy két biciklivel induljunk, hozzuk a rollert, ezekhez öltözünk is. Kikötni, lekötni, lehozni a bicikliket időigényesebb a reggeli mindennapos indulás során, úgyhogy

nekünk a cargo az autó.

Hogy jött az, hogy ti cargóban gondolkodtatok és nem autóban?

J: Őszintén szólva vettünk egy autót, van autó, de azt alapvetően zenész-turnéautónak vettük, az első 2 évben szinte nem is használtuk, az elmúlt 3-4 évben a nyári hónapokban kezdtem jobban használni vidéki turnék során. A pandémia előtt még az is felmerült, hogy eladjuk és veszünk még egy jobb elektromos teherbringát. A városban szerintem irracionális autót használni. A parkolás nehéz, a dugók, a megnövekedett városi üzemanyagfogyasztás, lassabb is, nem olyan hatékony. Az áru/csomagszállítás persze nehezebb ügy, de a mi cargónkba befér a két gyerek, a táskáik, sőt még egyéb csomagok, pl. a bevásárlás is. Jó lenne, ha többen használnának teherbringákat, egy csomó mindent ki tudna váltani.

É: Sokkal kevésbé stresszes a közlekedés cargóval. Ki lehet iktatni ezt a faktort az ember életéből: cargóval nincsenek dugók, a reggeli idegeskedés, a késések. Olyankor kerül dugóba az ember, ha szabálytalanul megállnak a bringasávon. Amióta elektromos rásegítés van, azóta ráadásul az se gond, ha van egy kisebb emelkedő, mert így kevésbé izzad meg az ember. Nekem egyetlen dolog volt a cargóban még motor nélkül, hogy elindulásokkor nagyon lassan nyertem lendületet: ha megálltam egy jobbkezes kereszteződésnél és elengedtek, akkor iszonyú lassan kúsztam át két gyerekkel – én meg arra gondoltam, hogy most mindenki rám vár, én meg bénázok… De a motoros rásegítés ezt teljesen kiiktatja. Nekem amúgy van jogsim, de nem vezetek.

A jogsi „felújítása” helyett inkább azt választottam, hogy megtanulok a városban bicajozni.

Sokkal szívesebben bringázom, mint autózom: jobban irányítható a bringa, jobban belátom a tereket, magasabban ülsz, a lassabb sebesség miatt gyorsabban tudsz reagálni. Nekem nagyobb biztonságérzet még két gyerekkel is.

J: A gyerekek így kvázi a hónod alatt vannak – ez ad egy szubjektív biztonságérzetet; de objektíven is egy acélváz veszi őket körül, ráadásul be vannak kötve biztonsági övvel. Ráadásul az a tapasztalatunk, hogy gyerekszállító bringával sokkal előzékenyebbek az autóvezetők, nagyobb ívben kerülnek ki, és mivel eleve szélesebb, mint egy normál bringa, ezért sávon belül is kevesebbszer próbálnak megelőzni.

Vannak-e gyakorlati tanácsaitok azok számára, akik elgondolkodnak a gyerekekkel történő bringás közlekedésen?

É: Mi már kiskoruk óta igyekeztünk megtanítani a gyerekeknek, hogy mire figyeljenek, hol álljanak meg. Amikor elkezdtek futóbiciklizni, akkor mi azt tanítottuk például, hogy a ház sarkánál álljanak meg, nem a járda szélén, mert az egy csomószor lejt, a gyerek nehezebben méri fel, hogy hol van a járda széle, ami sokszor nem is látszik, mert szintbe van hozva az úttesttel. Ráadásul így a keresztező járda „forgalmát” sem zavarják vagy egy járdázó bringás sem üti el őket… Nagy előny, hogy amíg bizonytalan az ember, addig tolni is tudja a bringát (autóval ezt nehézkes megtenni). Ha valaki még saját bringás tudásában is bizonytalan, és nem közlekedik bringával városban, akkor a saját példámat tudom mondani: én a gyerekek előtt azért annyira nem voltam nagy városi bringás, most már viszont csak azzal közlekedem, télen-nyáron, esőben, hóban is. Elkezdeni a gyerekek tanítását, a rolleres, futóbiciklis közlekedést akkor is lehet, ha te még nem bringázol egyedül: menet közben gyakorlatilag „összeértek”.

J: Mi azt tanítottuk nekik, hogy „a járdán a gyalogos a főnök” – még csilingelni sem szabad. A lámpák és táblák figyelését és jelentéseit például segítette, hogy cargóztunk és rollereztünk együtt. A piros lámpán tényleg ne menjünk át gyalogosan se gyerekekkel – rossz példát mutat és mivel előbb-utóbb el fogjuk engedni őket egyedül is biciklizni az iskoláig, akkor azt fogjuk tudni számon kérni tőlük, amit mi is csinálunk, amit nálunk láttak.

A cargo hátránya a tárolás, mi is az utcán tartjuk, ehhez jól jön egy minőségi, erős lakat plusz egy erős sodrony, amivel gyakorlatilag bárhová lehet kötni. Mivel felkapni nem tudják, egy rövid bevásárláskor még könnyebb is parkolni vele, a bakra támasztva a kerekét magához láncolva néhány másodperc alatt leparkolható. Egy rossz tapasztalatunk volt, amikor a bringatároló szélére parkoltunk, egy autó mellé, ami aztán jól fel is döntötte kiálláskor. Azóta mindig a tároló közepére tesszük, pont elfér két támasz között és szinte nem is lóg ki: a látszat ellenére egy cargo nem sokkal nagyobb egy sima bringánál, hosszban például rövidebb mint mondjuk egy tandembringa. Meglepő lehet, de mi még Balatonra is levittük a cargót – vonattal… nehéz, de két ember fel tudja rakni!