Északi nép versenyzője nyerte a 2019-es országúti világbajnokság férfi elit mezőnyversenyét. Mondhatnánk, hogy papírforma, hiszen hat és fél órát tekertek a hideg, esős brit időjárásban a versenyzők, de ennél azért jóval több drámát tartogatott a verseny.

Hirdetés

Már a rajt előtti napon látszott, hogy nem lesz egy sétagalopp a vb, hiszen a várható időjárására való tekintettel 24 kilométerrel lerövidítették a távot, így csak 261 kilométer várt a mezőnyre. Volt magyar érdekeltségünk is Dina Márton és Kusztor Péter személyében.

A nap elmenése se éppen olyan volt, mint amit a világbajnokságokon megszokhattunk. Giro d’Italia- és Vuelta-győztes versenyzők is szerepet vállaltak a szökésben. Előre merészkedett Nairo Quintana (Kolumbia), Richard Carapaz (Ecuador) és Primož Roglič (Szlovénia) is. Összesen 11-en léptek el a mezőnytől, és előnyük még úgy is túllépte a 4 percet, hogy a csoportban azért volt erő. A nap első döntő pontja egy kisebb tó átbringázása volt nagyjából 190 kilométerrel a cél előtt. Szerencsére mindenki számított a dologra, így a versenyzők probléma nélkül átbúvárkodtak az eső miatt feláztatott pályaszakaszon.

Az események ezután 124 kilométerrel a cél előtt pezsdültek fel ismét, amikor történt egy bukás, amiben a verseny egyik esélyese, Philippe Gilbert is megsérült. A belga Remco Evenepoel segítségével sokáig üldözte a főmezőnyt, de esélyük sem volt felérni. A mezőny ilyen brutális körülmények között nem tarthatott jótékonysági napot, olyan sebességre kapcsoltak, hogy 100 kilométerrel a cél előtt az elmenést is bedarálták.

Nem sokkal később eldőlt, hogy nem lesz címvédés, Valverde több tucat versenyzővel egyetemben kiállt, alig 88 kilométerrel a befutó előtt már csak kevesebb mint százan vállalták a küzdelmeket.

Már csak hatvan kilométer volt hátra, mikor Lawson Craddock (USA) és Stefan Kung (Svájc) támadtak, ami rövid időre nyugalmat hozott a mezőny életébe. A kemény körülmények azonban a tapasztalt rókákat sem kímélték, Michael Albasini (Svájc) elcsúszott egy csatornafedélen és az így kialakult káoszban rögtön többen is támadtak. A dán Mads Pedersen felért az élen tekerőkre, de olyan sebességgel, amit Craddock már nem bírt átvenni. Az új élcsoportra Gianni Moscon bírt még felzárkózni, és egy későbbi akcióval Mathieu Van Der Poel, az olasz Matteo Trentinnel a nyakán.

Innen sima Van Der Poel – Trentin sprintnek tűnt a verseny, hiszen előnyük beállt 45 másodperc körülre, a mezőnyben már semmi erő nem maradt az üldözőversenyre. Hat és fél óra a hűvös, esős időjárásban azonban átírja a papírformát. Van Der Poel a verseny utolsó előtti emelkedőjén leszakadt mint a gomb, több mint valószínű, hogy eléhezett, hiszen a fiatal holland egyik pillanatról a másikra készült el az erejével.

Ezután már igazán Trentinnek állt a zászló, akinek még a döntő pillanatban is vezetett Moscon, hogy Van Der Poel semmiképpen se tudjuk felzárkózni. 260 kilométer után azonban már nem úgy működnek a lábak, mint általában. Trentinnek nem volt meg a végsebessége a döntő sprintben és óriási meglepetésre a dán Mads Pedersen lett a világbajnok. Pedersen úgy nyert magabiztos fölénnyel, hogy az utolsó emelkedőn még egy kicsit meg is úszott a többiektől. A magyarok sajnos nem fejezték be a versenyt.

A 2019-es UCI országúti kerékpáros világbajnokság férfi elit mezőnyversenyének végeredménye:

Hirdetés
A bringázás mellett az írás volt az első olyan dolog az életemben, ami több, mint két hétig le tudott kötni és ez máig is tart. Ebből lett a Flowcycle, ahol az a célom, hogy bemutassam, a bringa nem csak szimplán egy eszköz, hanem megoldás korunk legtöbb égető problémájára. És mellette piszkosul élvezetes is!

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet