Annak ellenére, hogy az oldalon is megjelenő hosszabb távú bringázások mögött mindig volt valami motiváció (az egyik férfi a szerelméért tekert, volt, aki szavazni szeretett volna, másvalaki a foci vb-re akart eljutni), nekem nehéz dolgom lenne, ha mellébeszélés nélkül próbálnám megválaszolni, hogy miért szeretném, mintegy 4000 kilométeres útvonalon, két keréken átszelni európát, Farótól (Portugália) Innsbruckig (Ausztria).

Először arra gondoltam, jó lesz felvágni azzal, hogy olyan tehetséges bringás vagyok, hogy életem első 14″-os bringáján pótkerekek nélkül tanultam meg bringázni. Végül arra jutottam, egyszerűbb leszek: miért ne?

Nem a turistáskodás a fő cél, ezért egyik kedvenc könyvem (Sun also rises, Hemingway) színteréül szolgáló, Pamplona varosán kívül nincs nevezetesebb, bringázáshoz nem köthető áthaladópont betervezve. Persze, mivel az útvonal nagy része vízparton vezet, szándéktalanul is át kell haladnom néhány népszerű vízparti városon.

Ami a bringás látványosságokat illeti, már jobban rámentem a híresebb helyekre: El Pas de la Casa, Ax-les-Thermes, Mont Ventoux és a Passo dello Stelvio a betervezett áthaladási pontok, illetve lesz még egy Alto de L’Angliru kitérő. A teljes útvonalat ide kattintva tekinthetitek meg.

Mivel úgy gondoltam, hogy egy 3-4 órás Mont Ventoux-mászásnak annyi értelme lenne, mint esőkabátban zuhanyozni, így alternatív lehetőségek után néztem.

A túrakerékpárral történő hosszú tavú bringázást a szaknyelv bike touringnak nevezi. Ennek az előnye, hogy a kedvenc tv-nézős kanapéját is magával viheti a kalandor. Ezek a bringák többnyire rendelkeznek csomagtartókkal amikre pannier táskákat szoktak erősíteni. A kanapés példa talán egy kicsit túlzás, de a bőséges rakodó térnek köszönhetően tényleg minimális kényelemi lemondásokkal jár az ilyen jellegű túrázás. Viszont a komfortnak is megvan a maga ára, az akár 30-40 kilót is meghaladó utazási súly (egyik barátom 58 kiló rekord súllyal mérte be a bringáját egyszer) nem a legelőnyösebb, ha az ember hegyeket akar megmászni. Másik hátulütője a dolognak, hogy csak országúti kerékpárokkal rendelkezem, így ezek mellé még egy külön bringát beszerezni  extra kiadás lenne. Erről a lehetőségről gyorsan lemondtam.

Egy rakás cég gyárt olyan táskákat, amiket csomagtartó nélkül lehet a kerékpárokra szerelni. Az ezekkel a táskákkal való utazást bikepackingnek hívják. Az ilyen jellegű táskák fő célja – a súlycsökkentés mellett – az volt, hogy montival is lehessen túrázni, olyan helyekre is eljutva, ahova egy túrabringával nem feltétlen keveredne az ember. Mára viszont már sokan országútival is ezeket a műfajt meghatározó táskákat használjak. Egy teljes szett egy ülésre, vázra és kormányra erősíthető táskából áll. Ez már egy barátságosabb megközelítés, de még mindig nem az olyan arcoknak találtak ki, akiknek teljes hétvégés program megtalálni a 3 grammal könnyebb kormánybetekerőt.

Felmerült az is, hogy hostelekben szállok meg, de amellett, hogy sokba kerülne, túlzottan kötne egy megtervezett programhoz. Nem azért mert nem lelek gyönyört az ilyen tervezésben, inkább az ilyen jellegű tervek követése nem tartozik az erősségeim közé. “Kár érte, rengeteg súlyt spórolhattam volna.” – gondoltam, de lássuk pontosan mennyit!

A ruházat, és a “vészhelyzet/karbantartás kellékek” mindenképpen elengedhetetlen részei a túrázásnak, ezert az egyetlen dolog, amin súlyt tudtam volna spórolni az alváshoz szükséges felszerelés:

A menedék biztosításához a leginkább súly-, térfogat- és költséghatékonyabb megoldás egy túlélő fóliatakaró madzagon történő kifeszítése. Ezt egyelőre még csak a szobámban, nem túl fotogén körülmények között volt alkalmam kipróbálni, de valami hasonló az elgondolás mint Pupu függőágyas megoldásánál.

Sátor vagy függőágy? – Felkötöm magam!

Egy cuben fiber ponyva valószínűleg strapabíróbb lenne hosszabb távon, de a 20-25 naposra tervezett utamra (reményeim szerint) elég lesz ez is. Pár egyéni változtatásnak köszönhetően, az eredetileg 80 grammos fóliába – hat ponton kifeszítve, négy kisebb téglalapra osztva – kevésbé kap majd bele a szél. A megerősítésekkel és cölöpökkel együtt 168 gramm a végleges súlya.

Mivel augusztus végéről, szeptember elejéről és főleg mediterrán éghajlatról van szó, leghűvösebb esetben is 22 fok körüli középhőmérséklet és max. 20 milliméter/hónap csapadék várható, ezért hálózsák helyett csak egy kiegészítő bélést viszek magammal. Ha pedig valamiért mégis rosszra fordulna az időjárás, lesz nálam egy másik túlélő fólia is. A fólia és bélés együtt 330 gramm.

A Sea to summit legkönnyebb és egész megfizethető függőágya 158 gramm amivel tudtam volna még egy pár grammot spórolni, de még soha nem aludtam függőágyban, és úgy gondoltam nem az a legalkalmasabb alkalom az ilyesmi kipróbálására, amikor tényleg fontos, hogy kipihent legyen a bringás. Egy 320 grammos felfújható matracon fogok nyugovóra térni.

Ami a főzést illeti… Az igazat megvallva, amióta 40 óránál többet melózok, még itthon se sok kedvem marad hozzá, szóval az utam alatt se fogom ezen törni magam.

A 80 grammos sátoraljamnak több feladata is lesz; amikor éppen nem a matracom alatt lesz, akkor abba betekerve a cuccaimat, üléstáskaként fog szolgálni. Ezzel újabb 270 grammot és 93 fontot (a legkönnyebb táska ára, ~34000 forint) spórolva. Ez a megoldás akkor is működne, ha hostelekben szállnék meg, viszont akkor nem jutott volna eszembe, szóval rá merem mondani, hogy mindössze 518 grammal lesz nehezebb a felszerelésem.

A gép teljes menetfelszereléssel

A felszerelés maradék része, mindenféle sufnituning megoldás nélkül csak minimalista tárgyak:

Ruházat:

  • 1 bringás nadrág
  • 2 váltás bringás mez
  • 1 pár országútis cipő
  • 3 váltás alsónemű (tudom, hogy profik nem hordanak ilyesmit, de könnyebb ezeket tisztán tartani és meg súlyt is spórolok így, hogy csak egy bringás gatyát viszek)
  • 3 váltás zokni
  • 1 alvó póló
  • 1 rövidnadrág
  • 1 pár strandpapucs (valahogy ki kell jutnom a szigetről [Anglia], repülőn nem akarok bringás cipőben kopogni)
  • 1 vízálló széldzseki

Tisztálkodás:

  • törölköző (ha nagyon akarnám, megtudnám oldani a pólóval is, de 70 grammot megér ez a luxus)
  • fogkefe
  • fogkrém
  • kemping szappan

MacGyver kellékek:

  • napelemes külső akksi (kínaibb, mint a négy csíkos Adidas mackóm, ha ez kibírja a 20 napot, nekem is ki kell.)
  • túlélő fólia takaró
  • némi madzag (semmi specko, sima madzag)
  • imbuszkulcs szett
  • mini pumpa
  • öngyújtó
  • belső foltozó

Ami a képről lemaradt:

  • körömcsipesz
  • SiS sport pezsgőtabletta
  • Igazolvány
  • fülhallgató
  • az első váltás ruházat
  • meg a mobilom

Mielőtt travel channeles babérokra tőrnék, szögezzük le, hogy ezzel az írással főleg azt szerettem volna megmutatni, hogy akárkinek elérhető lehet egy kontinens java részét átszelő bringás kikapcsolódás. A felszerelés összsúlya 2935 gramm, aminek arra a részére, ami nem volt már meg a sima bringázásból is korábban, összesen 218 fontot (~80000 forint) költöttem, ami egy 20 napos, 6 országot érintő vakációért is elfogadható összeg lenne, de mivel ezek a cuccok más túrákhoz is használhatóak, én inkább egy befektetésnéként tekintek rá.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet