Minden bringás életében vannak őrült nagy baromságok, amikhez kell egy kis kattantság. Van, aki országokat szel át, mások a brutális átlagokra hajtanak, egyeseket a minél több szint leküzdése motivál. Forintos Norbert az Everestingbe avat be minket.

💡 Az ötlet

Év elején néztem a GCN „10 Cycling Challenges To Make 2019 Your Best Year Ever” videóját, ahol szemet szúrt az Everesting Challenge. Aztán megnéztem a kihívásról készült videójukat (“Ollie VS The Passo Valparola”). Aztán megnéztem még tízet a témában. Ekkor már éreztem, hogy kész, vége, elkapott az érzés, nekem ezt meg kell csinálnom! Egyébként sem volt sok tervem az évre, így legalább megvolt a motiváció a szezonra.

📚 Az elmélet

A felkészülést azzal kezdtem, hogy alaposan utánajártam a témának. Átolvastam a szabályokat és az ajánlásokat a hivatalos honlapon, megkerestem a Magyarországon korábban teljesítőket és beszéltem velük a tapasztalatokról, tanácsokról. Petrik Csaba, Torma András György és Rácz Szabolcs nagyon segítőkészek voltak, rengeteg hasznos tippet kaptam tőlük.

8849 méternyi hegymászás bringával egy nap alatt

🛣️ Az útvonal

A legtöbben azt tanácsolták, hogy alaposan tervezzem meg a napot (helyszín, hány kör, frissítők, stb.), így ezzel kezdtem. Az útvonallal kapcsolatban sok tippet kaptam: legyen egyenletes meredekségű, jó minőségű, kis forgalmú út. Igen, a Gellért-hegy ezeknek tökéletes ellentétje, viszont nagyon kedvelem! Bármikor (még most is) szívesen feltekerek rajta! Illetve van még egy nagy erőssége: az infrastruktúra. Van minden a környéken, ami kellhet. Klotyó a Gellért Fürdőben, húszféle kajálda, több élelmiszerbolt, elérhető távolságra bringa szerviz, mi sem lakunk messze tőle, illetve elérhető távolságra volt mindenkinek, aki ki szeretett volna látogatni.

💪 A felkészülés

Az utóbbi sok évben mindenféle edzésterv/edző nélkül sportolok. Így nem leszek élsportoló, viszont nem is égek ki, mindig kedvvel bringázom. Ehhez a kihíváshoz sem írtam elő magamnak szigorú tervet, csak néhány iránymutatót. Szerettem volna egy pár kilót fogyni (nem sikerült), mert mégiscsak fel kell cipelni az Everestre. Szerettem volna egy féltávú kihívást teljesíteni (ez sem sikerült), hogy tudjam tesztelni a technikát, a frissítést és a testem reakcióját. Ezeken kívül viszont volt két dolog, amit többé-kevésbé tudtam tartani: ha kimegyek bringázni, abba minél több szintemelkedés legyen (lehetőleg teljesítsem minden hónapban a Strava challenget), illetve minden olyan tekerés végén, ami otthon ért véget, tekerjek fel a Gellért-hegyre. Az Everesting előtt több szintet (kb 60.000 m) és több kilométert (kb. 4.000 km) tettem a lábaimba, mint bármelyik előző évben összesen.

A felkészülési időszakban azért sikerült egy szimulációt összehozni. Az egyik nyári hétvégén eltekertünk Budapestről a Kékesig, szurkoltunk a Tour de Hongrie mezőnyének, majd hazatekertünk (220 km, 2400 m szint). Másnap kocsival levágtattunk Zalakarosra, majd bejártuk a Tour de Zalakaros hosszútáv pályáját (140 km, 1300 m szint). A melegnek és az össztávnak köszönhetően tudtam kísérletezni a frissítéssel, aminek meg is lett az eredménye: felfedeztem a sótablettát! Próbáltam sokat enni belőle sok vízzel, ennek köszönhetően egyáltalán nem száradtam ki, és nem is görcsöltem (a sótabletta hatásairól érdemes utána olvasni, mindenki mértékkel fogyassza, a szerk.). Sőt, a kékesi túra végén még felrúgtam a bringát a Hármashatár-hegyre, ahol PR-t mentem!

A felkészülési szakasz vége nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettem volna, augusztusban alig tudtam tekerni, és a fenti hétvége kivételével igazán hosszút sem mentem, ezért volt némi fenntartás bennem, mielőtt nekivágtam a kihívásnak.ű

🚩 A rajt

A szombat hajnali induláshoz pénteken napközben mindent összepakoltam, és még tudtam délután aludni is egy pár órát. Zsolt barátom már a készülődéstől kezdve segített, így az este 11-es ébredés után elég gyorsan kiértünk a Gellért térre, és éjfél után valamivel el is tudtam indulni. Úgy gondolom, hogy remek ötlet volt hajnalban indulni, mert viszonylag frissen letudtam a hosszú, kihalt éjszakai tekerést, és pont, amikor az első fáradtságot megéreztem, akkor kezdett el felébredni a város.

🧑‍🤝‍🧑 A segítők

Ezt a bekezdést arany betűkkel kellene írnom. Elég jól tűröm a monotonitást, az edzésmunka nagy részét is egyedül csinálom, ennél a kihívásnál mégis elengedhetetlennek tartom a külső segítséget. A legtöbbet, és a legfontosabb segítséget Zsolttól és feleségemtől, Jucitól kaptam. Zsolt a rajttól a célig végig mellettem volt, minden pihenőmnél elvette a bringát tőlem, átnézte, ha kellett, olajozta, nyerget állított, küllőt szerzett, figyelt a GPS fejegység töltésére, és még sorolhatnám. Pontosan tudta, hogy bringásként mire van szükségem. Juci pedig kb. minden mással foglalkozott, szervezte a frissítést, tömte belém a kaját, adta fel a sótablettákat, készítette a hengerezéshez, nyújtáshoz szükséges felszereléseket, igazította és tájékoztatta a szurkolókat.

Ezek mind olyan feladatok, amik egyszerűnek tűnnek, de ha 22 órán keresztül nekem kellett volna fejben tartanom, akkor az nagyon sokat kivett volna fejben belőlem. Szerintem ez volt az egyik kulcspontja a sikeres teljesítésnek.
Segítőként tekintek arra a rengeteg emberre is, akik miattam jöttek ki aznap a Gellért térre, akár csak körről körre biztatni, akár 1-2, vagy 10+ körre velem együtt tekerni. Már a rajtnál is volt társaságom, illetve délelőtt is csatlakoztak néhányan, de ami igazán meglepett, az az volt, hogy délután 2-től nem volt olyan köröm, amikor egyedül tekertem volna! Többen csak kis időre akartak csatlakozni, de annyira elragadta őket a hév, hogy hosszú órákra maradtak! Szeretném mindenkinek megköszönni, aki akárcsak pár percre is kinézett, igazán sokat számított!

🍾 A frissítés

Az esemény előtti héten kaptam meg a frissítéssel kapcsolatos legjobb tippet: „Igyál kólát, de az elejétől kezdve, preventív céllal!” A kóla-kúra csodálatosan rendbe tartotta a gyomromat, nem volt semmiféle panaszom se közben, se utána! A másik tanulságos tanács, ami hosszútávú sportolóknál jól ismert: egyél azt, amit kívánsz! Ezt is megfogadtam. Zseléhez és más mű kajához (értsd: sport célú zselék, gélek, stb) egyáltalán nem nyúltam, egyedül az első pár órában ettem müzliszeleteket, de már az első megállótól kezdve normális, szilárd kaját ettem. A menü nagyjából így nézett ki: sonkás-sajtos szendvics, pizza, tejfölös csipsz, gumicukor, sózott paradicsom, kovászos uborka, nagy adag fagyi. Érdekes volt, hogy a táv felénél már eléggé untam a sós és az édes ízeket, és nagyon el kezdtem kívánni a savanyút. Ha valaki tud ecetes csipsz lelő helyről Budapesten, ne tartsa magában! Folyadéknak kulacsban BioTech USA mojitós hipotóniás italt vittem, a megállóknál kávét és kólát ittam. A só tablettát nem tudom elégszer leírni, szerintem nagy részben ennek köszönhetem, hogy a görcsök elkerültek.

🚲 A technika

Készültem technikai hibára, alapból két bringát vittem, hozzá belsőket, láncokat, szerszámokat. Arra azért nem számítottam, hogy egy óra tekerés után, egy laposabb szakaszon, jó minőségű úton, ülve tekerve eltörök egy küllőt. Valószínűleg kifáradt… A környéken van egy pár bringabolt, de hajnali egy körül nem nagyon vannak nyitva. Nyitásra Zsolt elvitte a kereket a szervizbe, ott gyorsan meg is csinálták, úgyhogy még dél előtt vissza tudtam rá ülni. Ekkor szomorúan tapasztaltam, hogy nem tudom már kitekerni az áttételt, pont az fokozat hiányzik, ami a cserebingámon megvolt. Így történt, hogy az Everesting Challenge-t egy Canyon Inflite AL SLX cyclocross bringával teljesítettem. Ezen a bringán egy viszonylag ballonosabb, semi-slick külső volt, 1×11 Sram rendszer, hidrós tárcsafék, monti pedál. Erre az útra azt hiszem, hogy tökéletes volt ez a bringa ezzel a felszereléssel. Utólag derült ki, hogy a hátsó tárcsát rögzítő centerlock anya el volt repedve, ez mondjuk megmagyarázza, hogy miért volt olyan fura hangja fékezés közben.

Erre az alkalomra kaptam kölcsönbe egy Rudy Project Racemaster sisakot, aminek nagyon jó a szellőzése, könnyű is, és olyan kényelmes, mintha a fejemről mintázták volna. Az első tizenpár órában még a megállóknál sem vettem le, annyira fel sem tűnt, hogy rajtam van.
A tekerést a Wahoo Elemnt Bolt kompjúterrel rögzítettem, amit előtte többször is teszteltem (hosszútávú tekerés, szinkronizálás, menet közben töltés, teljesen lemerülésig rögzítés, stb.). Aznap semmi különleges nem történt, arra figyeltem, hogy minden megállónál feltegyem tölteni, illetve megállónként fotóztam a kijelzőt, ha esetleg mégis történne valami az adatokkal. A célba érés eufóriájában elfelejtettem lefotózni a szintrajzot, pedig az jól nézett ki! Talán majd legközelebb 😉

😵 A holtpont

Na az nem igazán volt. Az egész tekerés alatt többször járt a fejemben, hogy mikor jön a Kalapácsos Ember? Jön már? Mikor kólint fejbe? De nem akart. Két kisebb holtpontom volt csak (ezeknél nagyobbakat éltem már át). Hajnali 3-4 között a testem úgy gondolta, hogy ő ilyenkor aludni szokott. És ő most bizony aludni fog. Illetve az se segített, hogy konkrétan az egész város aludt, rajtam kívül nem láttam ébren embert. Szóval hiába mondtam a testemnek, hogy biciklizünk! Volt egy kis küzdelem, tekertem a pedált, de akkor nagyon lassan gyűltek a körök.
Napközben volt egy kisebb megingásom. A hajnali indulás egyik fő oka volt, hogy terveim szerint napnyugtára be akartam fejezni a tekerést. A pihenők szaporodásával viszont világossá vált, hogy a második este is elég sokat fogok tekerni. Egy darabig nem tudtam szabadulni a gondolattól, de amikor sikerült ezt elfogadnom, onnantól új lelkesedéssel folytattam a mászást.

A másik holtpont fejben volt nagyon megterhelő: a 70-79 körig végig az volt a fejemben, hogy már nagyon régóta tekerek, de még mindig csak kb 7000 m van meg, sose lesz ennek vége. Ennek az időszaknak egyébként van hivatalos neve: „Death Zone”, most már értem, miért. Amikor megláttam, hogy átléptem a 8000 m szintet (80. kör), az akkora löketet adott, hogy a következő pár körben egyre csak gyorsultam! A 83., 84. kör a leggyorsabbak közé tartoztak, akkor a kísérőimet körről körre veszítettem el, mert nem tudták tartani a tempót!

🤕 A fájdalom

Az egész tekerés alatt szinte semmim sem fájt! Egyedül az utolsó pihenő utáni, utolsó pár körben kezdtek el a térdhajlatomban lévő inak fájni, de nem tudom, hogy akkor mitől. Valószínűleg túlerőltettem. A kihívás után kb mindenkinek az volt az első kérdése, hogy „A segged hogy bírta?”. Egy kicsit én is meglepődtem rajta, de egyáltalán nem fájt! A táv felét egy Specalized Toupe 143 nyereggel teljesítettem, talán ez volt a kényelmetlenebb, mert egy kicsit szétfeszítette az ülőgumómat. A másik felére átszereltem az SQLab 612 nyergét, ami viszont egy álom. Azon tudtam volna még egy kicsit ülni.

🏁 A cél

Este 10 körül értem le az utolsó körről. 89 kör a Gellért-hegyen. Ez 8900 m szintemelkedésnek felel meg, ehhez 326 km távolság társul. A nettó tekerési idő éppen 18 óra alatti. Eddigi leghosszabb, sportolással töltött napom volt. Amikor leértem, volt bennem egy kis eufória, bár nagyobbra számítottam. Aztán napokkal később kezdtem el felfogni. Amikor megemésztettem, konstatáltam, hogy tényleg megcsináltam, na, az megdöbbentő volt. Azóta sokat gondolkozom, hogy mi a nagyobb kihívás ez, vagy az Ironman, de nem tudom megmondani. Nagyon más a kettő, csak egy dologban hasonlítanak: őrült nagy baromságok, amikhez kell egy kis kattantság.

😲 Amire nem számítottam

Hajnalban, óránkon keresztül rókákkal kergetőzni a Gellért-hegyen. Legalább segítettek elterelni a gondolatomat az alvásról. A másik, amire nem számítottam, hogy mennyire hozzá lehet szokni ehhez a terheléshez. Nagyjából 4000 szint után (ekkor kelt fel a nap és a város) elvesztettem az idő és a távolság érzékelését. Nem lettem sokkal fáradtabb utána, általában nem volt egyik kör sem sokkal nehezebb, mint előtte.

🔜 A következő

A második kérdés, amit sokaktól megkaptam a „mi lesz a következő?” volt. Azt számolgattam, hogy átlagosan 3 évente jut eszembe valami őrült sport-kihívás (2012 Ironman, 2016 egy hónapos bikepacking az Alpokban). Ezek alapján lenne még pár év nyugalom, de most valami elkapott. Megéreztem, hogy bármire képes lennék. Elcsépelt, sablon szöveg, de iratkozzatok fel, mert lesz még miről olvasni a jövőben. 😉

Link a Strava bejegyzéshez: https://www.strava.com/activities/2708792681

Köszönjük a támogatást!
BioTech USA Magyarország | BME Testnevelési Központ | EgyediBringa | Meccs Meggyfreccs | ROADBIKE.hu | Rudy Project Hungary | Uebler – Prémium Kerékpárszállító | Vinikli

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet