Fiatalon, mindössze 5 évesen kezdett el zenét tanulni Alpár Balázs, akit idehaza a legtöbben a Fugato Orchestra és a Fele Királyság együttes vezetőjeként, valamint billentyűseként ismerhetnek. Nem volt mindig ilyen egyértelmű, hogy ezt a pályautat választja, most mégis azon kevesek egyike, akik idehaza főállásban zeneszerzésből élnek. Számos filmzenei, színházi és reklámzenei alkotás fűződik a nevéhez. Nemrég doktori disszertációja is megjelent egy német kiadónál Crossing Over címmel, valamint a Fugato Orchestrával most vezetik be idehaza a hibrid zene fogalmát.

Infinety hirdetés

Nemrég megjelent szerzeményei többek között az Ultra című sportfilmhez, valamint az Egy kupac kufli elnevezésű animációs filmhez kapcsolódnak, de a Művészetek Palotája (Müpa) és a Klasszik Rádió szignálját hallgatva is Alpár Balázs juthat az eszünkbe. Crossing Over című szakkönyve doktori disszertációját tartalmazza, amiben szintén a zenei kultúrák találkozásait firtatja. A németországi SVH-Verlag gondozásában jelent meg angol nyelven, de Balázs nem tartja kizártnak azt sem, hogy egyszer magyar nyelven is kiadatásra kerüljön, feltéve, ha lesz rá elég kapacitás, energia és érdeklődés. Zenekarára, a Fugato Orchestrára jellemző a sokszínűség, különböző műfajokat szólaltatnak meg a színpadon. Most pedig egy itthon talán még nem annyira közismert stílust, a hibrid zenét is szeretnék bevezetni Magyarországra. Alpár Balázst kérdeztük pályafutásáról, kerékpáros szokásairól és környezettudatos életmódjáról.

Egy kupac kufli – új animációs sorozat készül

Flowcycle: Egy korábbi interjúban említetted, hogy mindössze 5 éves voltál, amikor elkezdtél zenét tanulni. Tehát igen fiatalon ismerkedtél meg a zene világával. Ez azt jelenti, hogy kiskorodtól fogva pontosan tudtad, hogy a jövőben zenével szeretnél foglalkozni, vagy ez egyszerűen csak alakult az évek folyamán?

Bősze Ádám: Ötéves koromban szerintem még nem volt meg bennem ez a fajta tudatosság. Odahaza volt zongoránk, illetve a nagymamám is adott időnként zongoraleckéket, emellett mindkét szülőm zeneszerető, ha nem is zenészek. Hamar észrevették, hogy van érzékem a zenéhez, így beírattak egy zeneiskolába, ahol akkor még csak zongoraleckéket vettem. A zeneiskolai évek alatt velem is sokszor előfordult, hogy nem volt kedvem gyakorolni, vagy ódzkodtam a szolfézs óráktól. Ezek olyan dolgok voltak, amik miatt néha szívesen abbahagytam volna a zenélést.

Tehát kezdetekben ez nem volt ennyire egyértelmű, de az tény, hogy rengeteg egyéb más dolog mellett mindig is nagyon fontos szerepet töltött be az életemben a zene.

Gimnáziumi éveim alatt még a Műegyetemet is fontolgattam. Már akkor is érdekelt az elektronika és a hangtechnika, illetve különböző alkalmazott zenei, valamint filmzenés munkákat már ekkor is kaptam. Később, az egyetemi éveimben, miután úgy láttam, hogy ebből meg is lehet élni, úgy döntöttem, hogy emellett maradok.

Kezdetben mennyire volt nehéz – vagy éppen könnyű – a zenei életben boldogulnod?

Nagyon korán kezdtem a zenélést. Míg a szüleimmel éltem nem voltam belekényszerítve abba, hogy igazán komoly bevételeket hozzak. Tehát az első szempont ekkor még nem az volt, hogy a munkáimmal el tudjak tartani egy családot. Ezen évek alatt bátran kísérletezhettem, idővel pedig a viszonylag kis költségvetésű rövidfilmekhez írt zenéim révén is sikerült olyan kapcsolatokhoz jutnom, amik lehetőséget adtak arra, hogy később – piaci értelemben is – megtérülő, nagyobb és sikeresebb projekteken tudjak dolgozni.

Ezt azért is kérdezem, mert nekem viszonylag sok olyan ismerősöm van, akik zenéléssel foglalkoznak, mégis azt tapasztalom, hogy egyeseknek nagyon nehéz elindulniuk, vagy éppen továbbjutniuk ezen az úton. Szerinted ez mitől függ?

Azt gondolom, hogy részben ez azon is múlik, hogy kihez mennyire áll közel, vagy kitől mennyire áll távol a kapcsolatteremtés, és valahol az önmarketing. Nagyon sok olyan zseniális művész létezik a Földön, akik bár rendkívül tehetségesek, mégsem tudnak kapcsolatot teremteni másokkal. Nekem valamennyire azt hiszem szerencsém volt abból a szempontból, hogy jól kommunikálok az emberekkel.

Nagy előny, ha az ember a rendezőkkel, vagy esetleg más zeneiparhoz kapcsolódó egyéb területeken dolgozó személyekkel meg tudja találni a közös hangot.

Teszem azt, ha például valaki csak és kizárólag a szakmájáról tud beszélgetni, szakmai kifejezésekkel, olyan dolgokról, amik igazából ilyen mélységekben csak őt érdeklik, akkor úgy gondolom, nehezebb boldogulnia. Szerintem főleg a filmzeneszerzőknél lehet egy igen fontos adottság, hogy az ember ki tudjon lépni a saját szakmaiságából és ne feltétlenül zeneszerzőként, hanem egy filmalkotás egyik láncszemeként tekintsen magára és a saját munkájára.

Napjainkban mit tapasztalsz ezzel kapcsolatban? Idehaza könnyű, vagy inkább nehéz a zeneszerzőknek boldogulniuk?

Ha valaki nem filmzeneszerző, hanem mondjuk komolyzenével foglalkozik és azt az utat választja, hogy csak és kizárólag zeneszerzésből próbál megélni, akkor annak az illetőnek kifejezetten nehéz dolga lehet, főleg piaci alapon. Egy klasszikus zenei zeneszerző csak a koncertekre írt darabjaiból úgy vélem, idehaza nem igen tud eltartani egy családot. Különböző támogatási rendszerek persze léteznek, de vannak, akik tanítást vállalnak kiegészítésképp.  Ha valakinek ez mégis sikerülne, az szerintem nem annyira az avantgárd, illetve a kísérletező zeneszerzői világban mozog, hanem inkább populárisabb közegben, ahol nagyobb erre a kereslet.

A legnehezebb megtalálni a kettő között az utat, hogy az ember valóban olyat alkosson, ami számára művészileg értékes, ugyanakkor újító hatása is van, de nem annyira, hogy az már hallgathatatlan, illetve eladhatatlan legyen.

Alpár Balázs
Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, valamint a bécsi Zeneakadémián tanultál. Mit tapasztaltál, mennyire más a hazai és a külföldi zenei oktatás?

Az egyik legszembetűnőbb dolog számomra akkoriban az volt, hogy a kinti oktatásban a különböző projektfeladatok során, például a filmesek és a filmen belüli alszakmák együtt dolgoztak.

Az, hogy a zeneszerzőket és a filmeseket már az egyetemi évek alatt igyekeznek összekapcsolni, egy nagyon jó megoldás, hiszen ezáltal a diákoknak lehetőségük van betanulniuk ezeknek az együttműködéseknek a fortélyaiba.

Itthon is már kezd ez kialakulni, de idehaza a zeneszakosok leginkább színházi projekteken, a színművészetisekkel dolgoznak együtt. Ehhez hasonló filmes-zenés együttműködést régóta próbálunk létrehozni különböző szervezetekkel, ugyanis 10 évvel ezelőtt, amikor kimentem, egyetemi berkekben érződött, hogy mindez idehaza is nagyon hiányzik.

Előfordult már veled, hogy egy mű megkomponáláshoz nem volt elég inspirációd pedig sürgetett az idő? És ha igen, akkor hogy kezelted ezt a helyzetet?

„A legjobb múzsa a határidő”

– szokták mondani. Ez sokszor tényleg igaz. Egy nagyjátékfilm esetében rengetegszer futhat bele az ember olyan munkákba, amiknek mondjuk a 80 perces zenéjét két hét alatt kell elkészíteni. Ez borzalmasan rövid idő. Ahhoz, hogy ilyen esetben már az első megoldás jó legyen – avagy muszáj, hogy jó legyen – léteznek különböző technikai trükkök, illetve módszerek. Például az, ha előveszünk egy hasonló szerzeményt, ami korábban már működött, majd azt átalakítjuk. Ez átsegíthet az alkotói blokkon.

Ez nem megy a minőség rovására?

Előfordulhat, de ha az ember sokszor kerül ilyen helyzetbe, akkor egy idő után megtanulhatja kezelni ezeket a szituációkat. Ezek a fajta tapasztalatok fejlesztik az embert. Megtanul gyorsnak és hatékonynak lenni, ami egyébként akkor is jól jön, ha van idő egy zene megalkotásához és van lehetőség kísérletezni. Sőt, hogyha az ember elfogadta, hogy az első ötletnek jónak kell lennie, akkor még mielőtt leül a hangszer elé, először magán az ötleten kezd el sokat gondolkodni. Ha van egy nagyon egyértelműen letisztázott koncepció, amit mondjuk a rendezővel együtt kitalálunk, akkor abból egy ilyen első zenei ötlet lehet, hogy jobban betalál, mint az, ha koncepció nélkül, csak úgy elkezdünk dallamokat és hangszíneket kipróbálni, hiszen tudni fogom, hogy milyen hangszerekhez akarok nyúlni.

Ezek a dolgok pörgetik és hatékonyabbá tehetik a munkát.

Komolyabb alkotói válságot éltél már meg vagy ez még kimaradt az életedből?

Hogy hetekig ne akarjak dolgozni, olyan még nem volt, de az már előfordult, hogy a kimerültségtől kevésbé tudtam hatékony lenni. Sokszor az ilyen együttműködésekből nem is annyira a zenei munka veszi ki belőlem az energiát, hanem inkább az egyéb járulékos konfliktusok, amik néha óhatatlanul előjönnek. Nekem a sport ilyenkor nagyon sokat segít.

Ha a fáradtság miatt nehéz újra odaülni a géphez és dolgozni, akkor egy órára kimegyek akár futni, akár bringázni és máris sikerül feltöltődnöm.

Rengeteg mindennel foglalkozol: zeneszerzéssel, oktatással, nemrég jelent meg a doktori disszertációd angol nyelven. Minden napodat a zene tölti ki, vagy van olyan nap, amikor a zenét egy kicsit hátrahagyod és másra koncentrálsz?

Nagyrészt a zenélés, illetve a zenei munkák töltik ki a napomat, de telente síoktatóként is dolgozom. Gyerekkorom óta síelek, nagyon szeretem, egy napon pedig arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nem én fizetnék a síelésért, hanem nekem fizetnének, amikor ezt csinálom. Plusz valamennyi pedagógiai érzékkel is rendelkezem, így elhatároztam, hogy elvégzek egy síoktatói tanfolyamot. Jelenleg a Síoktatók Magyarországi Szövetsége (SMSZ) tagjaként dolgozom. Néhány hónapot, de inkább heteket szoktam kint lenni Ausztriában. Ilyenkor igyekszem úgy időzíteni – amennyire rajtam múlik – hogy ezekre az időszakokra ne essenek filmzenés leadási határidők, illetve ne nagyon kelljen dolgoznom, de azért olykor előfordul, hogy esténként elvégzek még gépen keresztül néhány munkával kapcsolatos teendőt. Ez segít egy kicsit kimozdulni a zenei világból, de a mindennapokban is szoktam olykor más-más dolgokkal foglalkozni, hogy kikapcsolódjak.

Külföldön is léptetek már fel zenekarral. A hazai vagy a külföldi közönség volt eddig kedvesebb a számotokra, ha ezt így meg lehet különböztetni egymástól?

Nagy különbséget nem éreztem. Ráadásul idehaza azért többet játszunk zenekarral, mint külföldön. Ha a koncertszervezőket említjük – akik egyfajta közönségigényt is ismernek – akkor azt mondanám, hogy talán kint egy kicsit könnyebb művészi igényű zenéket eladni, amik különböznek a legnépszerűbb slágerzenéktől.

Főleg abból a szempontból, hogy a nyitottság meglehet külföldön még mindig erősebb, mint idehaza.

A közönségnek nem feltétlenül kell előre megfogalmazni, hogy mi lesz az, amit most hallani fognak, hanem hagyhatjuk egy kicsit nyitva is a dolgot. Nálunk a Fugato esetében ez mindig egy nagy kérdés, hogy hogyan lehetne megfogalmazni, hogy pontosan mi az a zene, amit hallani fognak, hiszen annyiféle műfajt foglal magába. Ez itthon nagyobb probléma.

A Fugato zenekarra eddig is az volt a jellemző, hogy különböző műfajokban játszik, de idehaza majd most próbáljátok bevezetni a hibrid zene fogalmát. Ez mit jelent pontosan?

Egy ideig a crossover szó még passzolt a zenekarra és ez számunkra is vonzó elnevezés volt. Az első pár évben használtuk is a leírásokban, de aztán úgy éreztük, hogy ezt a szót nagyon elhasználták olyan zenék esetében, amiktől mi viszont szeretnénk elhatárolódni.

Az az érdekes, hogy a crossover kategóriában számomra a lehető legizgalmasabb, és a lehető legalávalóbb zenék is szerepelnek.

Ez egy olyan fura terület, ahol az egymással ötvözött zenei műfajok lehetnek nagyon igényesek és művészeik, ugyanakkor mindennek az ellentétjére is átfordulhat a dolog. Most próbálunk egy kicsit ettől elhatárolódni és bevezetni ezt az új fogalmat, a hibrid zenét. Ezt egyébként a külföldi irodalomban, például a szakirodalomban leginkább az olyan filmzenékre használják, ahol az elektronikus és a szimfonikus hangszerelés találkozik egymással.

A hangzás csak egy dolog. Hogyha kétféle hangzást, például egy torzítós gitárt berakunk egy szimfonikus zenekarba, az valamennyire megfelel a crossover fogalmának. Ugyanakkor, ha egyszerűen egy popdal van áthangszerelve vonósnégyesre, de egyébként ugyanazokat a hangokat játsszák a vonósok, akkor az hangszerelésileg, vagy hangzásilag csak műfajkeveredés. Hogyha azonban egy popdalnak a témájából ír valaki barokk fúgát, akkor az már egy fokkal hibridebb, illetve kevertebb, mert ott már nem csak a hangzásvilágot, de egyfajta zeneszerzési technikát vagy formálást is átemelnek a komolyzenéből.

Mi erre próbálunk törekedni, hogy a hangzáson kívül minél több paraméterben megtörténjen ez az egyesülés, és tartalmilag is komolyzenei igényességgel tudjunk ezeken munkálkodni.

Lehet azt mondani, hogy a hibrid zene bevezetésében idehaza úttörők vagytok?

Azt mondanám, hogy a mai komoly és könnyűzenei világban talán ez egy kevésbé divatos műfaj. A könnyűzene világában főleg. Az elmúlt években folyamatosan voltak olyan zenészek, akik hasonló formában igyekeztek megformálni a zenei műfajokat úgy, hogy közben a komolyzenéből is szerettek volna átemelni elemeket. Ennek ellenére talán ilyen magas fokú fúzióra, amire mi törekszünk, kevesen törekednek.

Melyik fellépésed, vagy munkád volt eddig a legemlékezetesebb számodra?

Az egyik ilyen komoly emlékünk a 2007-es Austrian Band Contest nemzetközi versenyhez kapcsolódik, aminek több mint ezer indulója volt, és amire öt nemzetből jelentkeztek zenekarok. Az utolsó három forduló Bécsben volt, mi pedig a Fugato zenekarral nemzetközi szinten kilencedikként, de a legjobb magyar együttesként jutottunk be a döntőbe, ahol aztán elnyertük a Hungarian Live Award elismerést. Különleges élmény volt maga a koncert is, hisz több ezer ember előtt játszattunk. Mégis mindemellett a zenekari közeg az, ami igazán meghatározó, hiszen az elmúlt években tényleg egy nagyon családias légkör alakult ki közöttünk.

A legtöbbet tehát számomra inkább az jelenti, hogy a zenekar tagjaival együtt élhetünk át közös élményeket.

A legfrissebb élmény, hogy a napokban készült el a Bach On Loop című számunkhoz a videoklipünk, ami azért is érdekes, mert a 17 év alatt most először forgattunk klipet. Emellett november 12-én a zugligeti Lóvasút épületében mutatjuk be megújult, Hibrid Harmóniák című koncertműsorunkat.

Mint említettük sok területen dolgozol, de van olyan munkád, amire kifejezetten büszke vagy?

A kedvenc alkalmazott zenei munkáim a Müpához, valamint a Klasszik Rádióhoz kapcsolódnak. Ezeknél a hangarculat megalkotásán dolgoztam. Egyeseknek ez apróságnak tűnhet, de abban, hogy ezek működjenek, igazán jól sikerüljenek, akár fülbemászóak legyenek és a megrendelőnek is elnyerjék a tetszését, elég sok munka van. A legutóbbi filmes munkáim közül pedig az Egy kupac kufli című animációs filmet, valamint a HBO számára készített Ultra című filmet említeném. Előbbinél a zene mellett a zörejezés játszik központi szerepet, míg az utóbbi szorosan kapcsolódik a sporthoz is, hiszen futásról szól.

Szeretsz kerékpárral közlekedni. Ez nálad mennyire gyakori?

Nagyon sokszor, amikor éppen lehet, igyekszem kerékpárral járni az utakat. Alapvetően hegyvidéken lakom és az ottani, illetve a környékbeli tekerés az, amiben igazán örömömet lelem, nem pedig a városi bringázás. Télen nem, de a tavaszi, nyári és őszi hónapokban sok helyre megyek kerékpárral, valamint a nyári bringás túrák is jellemzőek. A Balatont is sikerült már körbetekernünk.

Mennyire jellemző rád a környezettudatos életmód?

Igyekszünk tudatosabb életformát követni.

Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, próbálunk kevesebb szemetet felhalmozni és megfontoltabban vásárolni. Megfigyeljük, hogy mik azok a termékek, amik újrahasznosíthatóak, vagy tovább adhatóak, ha nekünk azokra már nincs szükség. Emellett autónk sincs, leginkább tömegközlekedéssel utazunk. Bár ezt nem tudom, meddig fogjuk tudni még tartani, hiszen nemrég született meg a kislányunk és sokan azt mondják, hogy ez ebben a formában egyre nehezebben lesz kivitelezhető, de azt gondolom, ez majd kialakul.

Mit lehet tudni a Fugato Orchestra jövőbeni terveiről?

Lesz egy nagyobb kampányunk ősszel, ami részben a hibrid kifejezést és annak koncepcióját foglalja magába. Ehhez kapcsolódóan alakítunk ki egy új koncertműsort. Bár a hibrid műfaj nem kifejezetten egységes, mégis pont ezt a sokszínűséget szeretnénk egységbe hozni. Emellett Lackfi János költővel is van egy együttműködésünk, akivel pár évvel ezelőtt még a Prima Primissima gála fináléját írtuk, illetve egy versenyen még zsűriztünk is közösen. Lackfi János a költészetében sokszor ötvözi a klasszikus műfajokat az urbánus, a populáris stílussal. Ez egy nagyon jó közös pont. A Hibrid harmóniák című műsornak a szöveges, dalos részét vele próbáljuk erősíteni. Tehát lesznek majd még új dalok.

Infinety hirdetés




Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet

tizenegy + 13 =