Ha ízületkímélő sportot keresünk, a kerékpározás egyértelműen az élvonalban lesz, szemben például a tenisszel, futással vagy küzdősportokkal. Hogy lehet, hogy ennek ellenére mégis sokan küzdenek különböző panaszokkal, azon belül is a legtöbben derékfájással?

Infinety hirdetés

Norvég felmérések szerint a profik között meg így is akadnak panaszok. Számszerűsítve a 114 megkérdezett 94 százaléka szenvedett túlterhelésből származó sérülést. Mintegy 58 százaléknak volt derékfájás okozta panasza az elmúlt egy évben és az összes alany közül (az előzőekkel átfedésben) 41 százalék részesült rendszeres orvosi ellátásban ugyanezen panaszok miatt. Ezzel szemben csak 23 százaléknál jelentkeztek térdízületi problémák. Nem profi sportolók eseteben ezek a számok valószínűleg alacsonyabbak, de mégis csak bringásokról beszélünk.

Mark Cavendish még a Sky színeiben 2012-ben. Nem éppen derék kímélő pozíció, de kétségkívül aerodinamikus

A felmérés alapjául szolgáló profik esetében, valószínűleg nem azzal volt a gond, hogy véletlen két számmal nagyobb bringát használtak és azt is rosszul állították be. Inkább amatőr kerékpárosok esetén jellemző a rossz beállításra visszavezethető fájdalom.

Ahogy a kémiának az alkímia, a csillagászatnak az asztrológia, a derékfájás kiváltó okainak is megvan a maga bullshit változata, ami mintegy 4 millió Google találattal képviselteti magát a lower back pain kereső kifejezés alatt.

Aki szembesült már ezzel a problémával, valószínűleg már sejtheti, hogy a helytelen testtartás a fő vádlott. Az újaknak gyorsan: ez az elmélet az alulfejlett far- valamint hasizmokat okolja a gyér testtartásért, ami többnyire a horpasz izmok túlterheléséhez, megrövidüléséhez vezetnek. Röviden az elterjedt dogma szerint a rossz testtartás hosszú távon fájdalmat okoz.

Igazából viszont ezek az izmok állás közben kb. egy, törzsből emelés közben maximum három százalék munkát végeznek a teljes erőkifejtésből, és amellett számtalan kutatás is bebizonyította, hogy nincs közvetlen kapcsolat a rossz testtartás és a hátfájás között. Igazából még a testtartásért is nehezen okolható az izomzat.

Nekem például anno 16 evésen, a 195 cm-es magasságommal semmi kedvem nem volt kihúzni magam, kilógni a tömegből, amikor az ismerőseim nagy része 25 centivel alacsonyabb volt nálam. Aztán később a többiek is nőttek, és engem is kevésbé zavart már a saját magasságom, és külön edzés nélkül is javult a testtartásom. Ezen kívül számos lelki oka lehet a testtartásunk megváltozásának. Az én esetemnél maradva, azóta is, ha éppen hullámvölgybe ér az életem, a pozitív önértékeléssel ugrik az ideális testtartás is, amikor meg jól mennek a dolgok, én is egyenesebb vagyok. Általánosítva pedig kijelenthetjük, hogy egy rakás ember jár-kel gyenge tartó izmokkal, mégsem tapasztalnak fájdalmat.

Másik gyakori elmélet a porckorongok deformálódása, amit szinten számos kutatás megcáfolt mar. Még azoknak a csoportjában sem volt számottevő eltérés a derék fájást illetően, akiknek a porckorongjaikban elváltozást mutattak ki. Megállapítható, hogy az átfedés, inkább egybeesés, mint okozó.

Ha nem a testtartás, és még csak nem is azok a fránya porckorongok, akkor mi lehet a derékfájás mögött?

Először is azt kell megértenünk, hogyan működik a fájdalom. Korábbi tévhitekkel ellentétben, a sérült terület nem küld fajdalomjeleket az agynak, és nem létezik fájdalom útvonal, vagy fájdalom jel hordozók sem. A sérült szövetekből veszélyjelek érkeznek az agyba, ami meghatározza, hogy szervezetünk megóvása érdekében szükséges-e a fajdalomérzet, és ha igen, annak mértékét is. Ebből önmagában nem sokra következtethetnénk, viszont a legfrissebb kutatások szerint ezt a folyamatot a nagyfokú idegrendszer-izgalom meg tudja zavarni. Amikor az idegrendszert túl sok stressz éri, akkor kisebb behatásra, olyan dolgokra, amik nem kellene hogy fájdalmat okozzanak, túlzó módon reagál, és fajdalom érzetét okozza olyankor is, amikor nincs a fájdalomnak megfelelő sérülés.

Ezt a folyamatot sokszor valódi sérülés indítja el, ami pár hét alatt meggyógyulna, de ha már egyébként is csordultig van a pohár, lehet pont az lesz az, ami a végső lemondást okozza. Máskor pedig még sérülés se kell, csak a túl stresszes életmódon miatt előjön valamilyen fájdalom, amit a sok rémisztgetés miatt, hogy a sok ülés és egyéb életfaktorok mindenkit utolérnek, szinte már vártunk.

Nem azt akarom mondani, hogy 60 év fölött nem csökken a csontsűrűség, vagy hogy csak azért öregszünk mert bebeszéljük magunknak, de ha valaki például a harmincas éveiben nem elégedett azzal, ameddig eljutott addig, és úgy érzi, hogy az idő kezd ellene dolgozni, egy sérülés és a most már csak rosszabb lesz az élet hozzáállás könnyen beletaszíthat a derékfájás vermébe.

Hogyan másszunk ki ebből a veremből? Nem akarok túl sok babért learatni, de annak az információnak a birtokában, hogy a panaszok fő kiváltó oka lelki, mintsem biomechanikai eredetű, félig már kint vagyunk. Egy 2013-as kutatás szerint a kognitív funkcionális terápia, ami a félelem és tévhitek eloszlatásán alapul, hatékonyabbnak bizonyult, mint a torna vagy orvosi beavatkozás.

Kérdezzük meg magunktól, hogy…

  • Volt valami komolyabb baleset/esés a fájdalmat közvetlen megelőző időszakban?
  • Több mint hat hete folyamatosan tart a fajdalom?
  • Érzel zsibbadást a lágyék és farizmok környéken, záróizmokat nehéz kontrollálni?
  • A fajdalom elviselhetetlenül erős?

Ha az előző kérdések közül akármelyikre igen a válasz, érdemes orvos segítséget kérni. Ellenkező esetben, valószínűsíthető, hogy a stressz és túlterhelt idegrendszer áll a háttérben, és a tisztán látás mellett, az életmód változtatás, a stressz kiiktatása a legtöbb amit tehetünk.

Infinety hirdetés




Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet

1 × kettő =