Békajégkrémet evő franciák, dagadt, az utcákon alig elférő amerikaiak, együgyű kutya, lóként viselkedő kerékpárosok: a Belleville randevú úgy tesz terítékre sztereotípiákat, hogy azon még a célpontok is jóízűen tudnak nevetni. Mindezt felöntik még egy jó nagy kanál szürrealizmussal, így a végeredmény egy olyan mese, amit hangulata miatt talán elnéz egy gyerek is, de igazándiból a felnőtteknek szól.

Champion egészen fiatalon elveszíti a szüleit, így nagymamája, Souza gyámsága alá kerül. Souza igyekszik mindent megtenni, hogy felvidítsa unokáját, de próbálkozásai csak rövid távon hoznak eredményt. Az átütő siker akkor következik, amikor egy biciklivel állít haza: Championnak innentől lényegében meg van írva az élete, örökké a kerékpározás szerelmese lesz. Souza és Bruno kutya viszont továbbra is a fiú leghűségesebb szövetségei lesznek, folyamatosan ott vannak vele a legdurvább kockaköves emelkedőkön a legnehezebb francia hegyekben is. Souza már nem csak a nagymamája, de egy személyben lesz az edzője, dietetikusa és szerelője (senki sem centríroz úgy, mint a nagyi) is Championnak. Mindez már önmagában groteszk, de közben meg átitatja a jeleneteket a végtelen szeretet, amit a nagymama unokája iránt érez.

A bonyodalmak akkor következnek, amikor Champion eljut a Tour de France-ra és teljesítményére felfigyel egy maffiacsoport. A fiú elég nagy pácba kerül, de Souza természetesen azonnal segítségére lesz a világ végére is. Hogy hol van az a világ vége, azt pontosan nem tudjuk, csak nagyon erős sejtésünk van róla – így van ez a rengeteg utalásnál, nemzeteknek, szubkultúráknak való folyamatos odaszúrogatásnál is. A Belleville randevú nem kímél senkit, ennek ellenére képtelenség megsértődni rá. Igazi alapmű, aminek a jeleneteit újra és újra meg akarja nézni az ember. Egyáltalán nem csak bringásoknak!

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet

tizenkilenc − nyolc =