Hogyan birkózik meg egy tapasztalatlan bringás a városi forgataggal és az időjárás viszontagságaival?

Hirdetés

Csütörtök esti műszak

Valószínűleg a nem is olyan régen megszerzett jogsimnak köszönhetően, ha tapasztalatom nem is túl sok, de elképzelésem volt, hogy kellene közlekedni. Így már az első héten úgy nézelődtem a forgalomban, mintha egy pingpong meccset próbálnék követni. A második hétre ez már teljesen megszokottá vált, de a szájon át légzés továbbra sem volt opció. Ennélfogva legtöbbször a bringán étkezés sem.

Épp azon járt az agyam, hogy tűnhet el egy egész csomag (6db) müzliszelet egy táskában, amikor Pete is begurult a tesco parkolóba:
– Hey! Minden rendben? Szerszámot keresel? Van egy imbusz szettem, ha kell. – lepett meg Pete a segítőkészségével.
-Helló. Ja, minden ok, csak a müzlim úgy döntött, aki bújt, aki nemet játszik. – kutattam tovább a kb. két hét alatt felhalmozódott túlélő eszközök és előző müzlis dobozok között.
– Hogy lehet elhagyni valamit egy táskában?
– Sehogy. Megvan. Kérsz egyet?
– Nem köszi, megvagyok.
– Hadd jegyezzem meg, hogy ez nem sima müzli. A középkategória felső vége, organikus mazsolával, mézzel, magvakkal, valamint kiváló minőségű 93%-os étcsokoládé bevonattal.
– Ez esetben köszönöm kedvességedet, kérek felső-középkategóriás müzliszeletet – válaszolt Pete, közreműködve az angol modorosság nevetségessé tételében.

Szombat

Az elvárások ellenére, az év nagy részében ugyan annyit esik az eső Angliában, mint Magyarországon. Ennél fogva nem éreztem úgy, hogy a jószerencsémmel incselkedem, amikor az első könnyed szitáláskor úgy döntöttem, hű maradok korábbi döntésemhez és megvárom azt a pár napot a fizetésemig, aminek egy részét majd vízálló ruhadarabokba fektethetem. Szerencse ide vagy oda, a szitálásból olyan zivatar lett, hogy egy fuvar alatt bőrig áztam.

Amikor “elkap” az eső, és már bringán vagyok, többnyire a hajtókarokba integrált fűtés rendszer (tekersz és nem fázol) és az átlagnál nagyvonalúbb borravaló segít kihúzni a műszak végéig. Más dolog viszont ugyan abba az esőbe kimenni a meleg szobából. Ezzel szembe kellett néznem, ugyanis a délutános műszak (11:45-15:00) mellé bevállaltam az estit is (18:00-21:00).

Akaraterőből nem sikerült volna a mutatvány, de eldöntöttem, ha elviselni nem is, de lefogom nyomni az esőt a korábban már említett pár £ borravalóból. A tekerés elég volt, hogy melegen tartson, de inverz tacskó testalkatom (aránytalanul hosszú végtagok) miatt a hőérzékelésért felelős kéz illetve lábfejeimig nem jutott el a meleg, szóval volt egy marék apróm meg 12 perc vonatozásom kidolgozni a projektet. Az állomásról útba ejtve az £1-os boltot, egy csomag gumikesztyűvel, valamint egy tekercs folpackkal, felszerelve néztem elé az estének – party mode: on. A gumikesztyű, gondolom egyértelmű, a folpackot pedig a cipőm köré tekerve kamásliként használtam. Volt szerencsém nem elkerülni Pete-et, akinek megjelenésem remek bosszú lehetőséget kínált kultúrájának korábbi kigúnyolásáért.

Vasárnap, hosszú műszak – 11:45-21:00

A vonat késett három percet, így 11:46-kor voltam elég közel, hozzá, hogy be tudjak lépni a Deliveroo alkalmazásba, előtte kiírta, hogy nem tartózkodom a zónában. Még a vonaton voltam, de máris kaptam az első rendelést, aztán amikor azt kivittem, a következőt, és ez így ment volna kilencig ha fél nyolc körül nem ütöm fel az első felnit és nem kellett volna megállnom. Kb. fél órát vett igénybe a megfoltozás (igen, annyira le voltam égve) meg a szerelés, így a végét még letudtam sprintelni és 21 rendeléssel zártam.

Akkor még nem tudtam, hogy az épp meglévő futár állomány is csak előttem 1-2 hónappal kezdett, ezért amikor azt mondták, hogy óránként átlag 2 rendelés jónak számít, én meg 21-et csináltam kevesebb mint 9 óra alatt, és túléltem az esőt is. Komolyan elgondolkodtam, hogy nem lenne-e jobb helyem a Tour de Szibérián. Ezzel a gondolattal a fejemben vittem végig megint egyedül a következő hét délutános műszakjait, de aztán pénteken Pete szólt, hogy Jim 27 rendelést vitt ki múlt vasárnap.

A háború elkezdődött.


Ben az angliai Chesterben rója a kilométereket bringás futárként. Kalandjairól rendszeresen beszámol a Flowcycle magazinban. Ha érdekel a teljes története, hogyan lett futár, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, akkor kattints ide a korábbi részekért.

Hirdetés
Flowcycle szerzővel jelennek meg azok a tartalmaink, amelyeket a szerkesztőség közösen készített.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet