Ben from Deliveroo: kengurucsempész vagy bringásfutár?

Ben kockatáska-kalandjai folytatódnak és kiderül az is, milyen íze van a Deliveroo popcornnak.

Jégtöréshez elég jól jött, amikor Josh búcsú buliján hozzánk csapódott háromfős lány társaságból egyikük sem tudta mi az a Deliveroo. Így amellett, hogy mi voltunk az egyetlen dress code alatt öltözöttek a szórakozóhelyen, még azzal is felvághattunk, hogy kengurucsempészek vagyunk (utalva a cég kengurut formázó logójára), ami, pár kockatáskás kép megmutatásával, meg a hajnal kettő körüli alkohol mámorral sem nyert hitelt, de ránk hagyták. Most viszont szeretnék eloszlatni mindenféle aggodalmat, hogy milyen veszélyek leselkednek rám, mint kengurucsempészre.

Deliveroo (ahogy a név is sugallja: delivery) egy étel házhozszállítással foglalkozó cég. Különböző éttermekkel van szerződésben, akik nem tudnak, vagy nem akarnak saját kiszállítási opciót kínálni. A koncepció két dolgon alapul. Az egyik, a kerékpározás: ezzel gyakorlatilag mindenkiből potenciális Deliveroo futár vált. A másik pedig hogy „prémium” éttermekből is szállítanak, így aki a házhoz rendelés mellett dönt, már nem csak a kebabok és a (csapni való angol) kínai között kell választania.

A cég történetének romantikusabb, de hivatalos változata, hogy az alapító, megunva a középosztálybeliség terheit, bringára pattanva felajánlotta az akkor még egy személyes szolgáltatást a helyi éttermeknek, majd egy napon egy befektető, (még romantikusabb elbeszélések szerint a volt főnöke) akivel egy kiszállítás alkalmával találkozott, fantáziát látott a dologban, és hatalmas összegeket fektetett bele. Könnyebben emészthető változat, hogy az Angliában teret hódító bringázási hullámban (lásd Wiggins 2012-es Tour győzelme) és a házhozszállítási iparban tátongó űrben valaki profitot látott és eddig jutottunk. Mivel minket nem különösen érintett a cégalapító tisztaszívűsége, soha nem csináltunk nagyobb ügyet belőle.

A sikeres felvételi után minden online történt. Küldtek egy oktató videó csomagot, amiben alap KRESZ és ügyfélkezeléssel kapcsolatos tanácsokkal láttak el, majd egy teszt kitöltését követően individualizmustól fűtötten a program ajánlatát mellőzve, egérrel aláírtam életem első digitális szolgáltatói egyezségét, ugyanis

hivatalosan szabadúszó-önalkalmazott lettem.

Következő lépés, „a mindenki más utál a forgalomban kezdőcsomag” átvétele volt.

Újabb személyes találkozón ismét Louis (egy másik futár) volt, aki bejuttatott a raktárba. Ezúttal ő késett harminc percet (én csak 10-et, metrón meg villamoson felnőve nehéz megszokni az utakon való közlekedést).

– Ez lenne az, meg ez is, meg van Deliveroo popcorn, kérsz?  Van sisakod? Mindig jól jön egy plusz – kezdte el hasonló módon, mint az ilyen „pimp my style” műsorokban a stylist, aki nem a saját pénzét költi. – Mind ez £150-ba fog fájni, de ne aggódj, nem kell most fizetni, meg később sem, a fizudból lesz levonva, és ez tulajdonképpen egy deposit, amit visszakapsz miután megkímélt állapotban visszaadtad a felszerelést, ha végeztél a melóval. Ami mellesleg nem szokott megtörténni.

– Mindenki annyira szereti a munkát, hogy soha nem hagyják abba? – kérdeztem kissé cinikusan.

– Nincsenek a cuccok megkímélt állapotban – mondta tényszerűen.

Két opció közül lehetett választani. Az első a nyeregcsőhöz erősíthető doboz, a másik a hátitáska. Én az utóbbit választottam, ami a kis táskával kiegészítve elég jól melegen tartja a tartalmát, és két rendelés között remek lábtartóként is szolgál.

Az akkoriban még osztogatott Specialized bukósisak azt az érzést keltette bennem, hogy valakinek fontos a biztonságom és még az egyen kabát hiányosságait is feledtette velem. A kabát remek láthatósága ellenére a szett gyenge pontja volt, ami csak az esőt megelőzően volt vízálló.

Említésre méltó darab még a 21000mAh-es hordozható USB töltő és az édes popcorn, ami tényleg életem legjobb popcorn-ja volt. Ezeken felül kaptam egy bringás mezt és két pamut pólót, mindegyik a cég logójával ellátva.

A szett átvételével minden út megnyílt a futárkodáshoz.

Borítókép: jon crel (illusztráció)