Okos ember más kárán tanul, a chesteri magyar futár pedig a sajátján.
Az első bejegyzésben említett, az életemről készülő filmben külön közhelyes jelenetet kap majd az, amikor már csak egy hajszál választott el, hogy felhívjam a Deliveroo-t, és visszakérjem a felszerelésért levont összeget, de az utolsó pillanatban jött a hívás, hogy akkor hány órát tudnék melózni. Ekkor lett meg a mai napig meglévő 11:45-21:00, szerda-vasárnap, beosztásom.A dolog csimborasszója volt, hogy közben elfogadták az előző jelentkezéseimet is, szóval megkezdődött a nyolc napos Deliveroo maraton.
Ben from Deliveroo: egy magyar bringásfutár élete Chesterben
Főállású mellékállású lettem. Gyakorlatilag csak aludni, meg üveges tekintettel falat bámulni jártam haza. A nyolcadik napot leszámítva, amikor eldurrant a hátsóm. Ezúttal a külső adta fel. A probléma diagnosztizálása előtt, David-től kaptam egy belsőt, ami újabb 200 métert húzta. Mivel pont vasárnap volt, és felújítási munkálatok miatt nem volt vonat, 12 km bringa tolás várt volna rám, de a semmiből, Jim, aki addig igen távolságtartónak tűnt, felajánlotta, hogy nála hagyhatom a bringát.
Az már korábban is feltűnt, hogy Jim többnyire a kanális menti úton szokott közlekedni, így nem lepett meg, hogy akkor sem tett máshogy, az viszont annál inkább, hogy egy hajón lakott. Én elmeséltem, hogyan szereztem állandó műszakokat, valamint pár tanáccsal lettem gazdagabb, hogy milyen külsőt vegyek: Jim Continental Gatorskin-t használt, és teljesen elégedett volt vele, de azon felül a Schwalbét említette még meg mint, kiváló külső gyártót. Nekem pedig kis utána járást követően sikerült figyelmen kívül hagyni az egyetlen tényezőt, ami igazán számított volna (puncture resistance). Viszont az új Schwalbe One-nal, amiből egy párat 60%-os leértékeléssel £46-ért vettem, úgy éreztem mintha repülnék, és már a következő hétvégén 24 rendelést csináltam. Ez már nem is volt olyan távol Jim rekordjától, csak egy kicsit több forgalom kellett volna. Az új külsők kb. 3000 km-t húzták (1,5-2 hónap), és rengeteg defektem volt. Ezeknek a defekteknek egy része üvegszilánkok miatt történt, amire egyszerű a megoldás: Continental Gatorskin, amit több mint feléve azóta is használok. Annak ellenére, hogy bomba biztos defekt védelemmel rendelkeznek, elég jól gurul/tapad, száraz időben. Az etalon futár külső, szinte minden itteni futár ezeket használja.
A defekteknek, egy másik nagy részét is olyasmi okozta, amit szintén meglehet előzni anélkül, hogy folyamatosan az út felszínére koncentrálnánk (amit mellesleg én megtettem), de minden óvatosságom ellenére időről-időre felütéses defektrt kaptam. Ez főleg azért volt, mert csak kézi pumpám volt, és fogalmam sem volt, mennyi az ideális nyomás. Három belső arából megvan egy műhelypumpa, amivel elérhető az ideális nyomás, elkerülhető a felni felütés és még gyorsabbak is leszünk.
Akkoriban úgy voltam, vele, hogy az általam eddig ismert biciklikhez képest az országúti kerék igen vékony, szóval akkor a vékonyabb biztos jobb is. Szóval a már említett új pár Schwalbe one 23 mm volt, és mivel nem volt elképzelésem, az ideális nyomásról, viszont beszereztem egy műhelypumpát, a gumin feltüntetett maximális nyomást 145 psi-t (10 bart) pumpáltam a belsőbe. Nem volt több felütés. Amennyire, hajtottam magam, amikor meló volt, annyira lusta voltam, amikor nem. Szóval amikor megint a bringát tolva érkeztem meg a futár találkozó helyre, a többiek már sejtették, hogy van valami:
“Hungarian Puncture Magnet!”
– Kaptam az üdvözlést. Ezúttal azonban nem defekt volt. A túl kemény, rázkódást nem csillapító kerekek, és Chester macskaköves utcái nem voltak kegyesek a hátsómmal: -3 küllő. Új lecke: 23 mm-110 psi, 25mm-95-100.
Ben az angliai Chesterben rója a kilométereket bringás futárként. Kalandjairól rendszeresen beszámol a Flowcycle magazinban. Ha érdekel a teljes története, hogyan lett futár, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, akkor kattints ide a korábbi részekért.
A borítókép illusztráció. Készítette: Tom Hodgkinson
