Mit csináljon az ember, ha hirtelen kíváncsi lesz az immár fél éve átadott Nagykovácsi-Budapest kerékpárútra, amit eddig (pedig időnként megfordul Nagykovácsiban) sikeresen elkerült? Természetesen felkerekedik, és elmegy, hogy végigguruljon rajta… Tartsatok velem!
A túra nehézsége: nehéz
A táv: 52 km
Szintemelkedés: 759 m
Javasolt kerékpár: MTB, Trekking, Gravel
Strava link: https://strava.app.link/SeTccKw9Gqb
Kiindulópontnak válasszunk egy helyszínt, amely könnyen elérhető a város több pontjáról egyaránt, mindenféle közlekedési eszközzel, legyen az vonat, metró, busz, gépkocsi, vagy éppenséggel kerékpár. Ez a helyszín legyen mondjuk Őrmező, amely a fenti kritériumoknak szinte teljesen megfelel. A Kelenföldi pályaudvar igazi csomópont; elsősorban persze a déli vasút szerelvényei futnak be vágányaira, de jön azért ide vonat Kőbánya-Kispestről, vagy a Keleti pályaudvarról is. Őrmezőre hoz a négyes metró (amin sajnálatos módon – egy rövid múltbéli teszt-időszaktól eltekintve – nem lehet kerékpárt szállítani, és sajnos a Kelenföldi pályaudvarhoz érkező villamosok sem ilyenek), de vannak Őrmezőn sokférőhelyes P+R parkolók is, és ezek között még ingyenesen igénybevehető is akad. Kerékpárral a budapesti hálózaton keresztül érkezhetünk meg Őrmezőre; erről a hálózatról még lesz szó…
Tehát Őrmezőn vagyunk. Őrmezőtől Nagykovácsi légvonalban majdnem pontosan északi irányban van, de ha erre indulnánk el, nagyon hirtelen kellene fölmászni közel 500 méteres magasságba, amit nem kívánunk, így valami más irányt kellene kezdésnek belőni. Az emelkedőket igy sem ússzuk meg (hiszen a budai oldalon vagyunk), de jobb kicsit későbbre hagyni azokat, amikor már kellően bemelegedtek az izmaink. A térképet nézegetve már látszik, hogy kizárólag kerékpárúton ugyan nem, de a kijelölt kerékpáros útvonalakat követve el tudunk jutni a célunkig; bár ezek az útvonalak elég nagy változatosságot mutatnak. Vannak – akár főutak is – ahol külön sávban kerekezhetünk, viszonylag biztonságosan, vannak – és ezek a legjobbak – kisforgalmú mellékutak, és vannak olyanok is amelyeket nyilván csak kényszerűségből jelöltek ki a budapesti hálózat részeként: forgalmasak, ugyanakkor helyszűke miatt nincs kialakítva kerékpársáv, sem egyéb jel; ezeken meg kell küzdenünk az autóhaddal.
Fentieken kívül, a tervezésénél még egy szempontot vettem figyelembe: nem akartam csak egy szimpla oda-vissza utat, így körtúrára kerekedett a történet, kisebb kitérővel Solymár, valamint a Széchenyi-hegy felé; nade ennyi “rizsa” után ideje már, hogy elinduljunk, különben még Őrmezőn száll ránk az este!
Őrmezőn, és az Etele téren épp csak egy pillantást vetünk Budapest két legújabb bevásárló és irodaközpontjára, nem hagyjuk, hogy elkapjon minket a “plázaláz”; elszántan elindulunk a Somogyi út szervízútján a Bartók Béla út felé, amin majd egész a Gellért térig haladhatunk külön kerékpársávban. Ügyeljünk azért a vágányok alatti aluljáróban, valamint az Etele téren gyalogosokra! Persze, a fokozott figyelemmel való közlekedés utunk egész során alapkövetelmény, hiszen mégiscsak Európa egyik nagyvárosában járunk (és egy kerékpáros a saját biztonságáért önmaga tudja tenni a legtöbbet)!
A Bartók Béla úton jó tempóban tudunk kerekezni; az út a Móricz Zsigmond körtér után némileg lejt is, a Gellért térnél pedig természetes módon csatlakozik be a rakparti kerékpárútba, ahol mindig sok gyalogosra és sok kerékpárosra kell számítani. Igaz, nem megyünk ezen sokat, éppen elhagyjuk csak az Erzsébet hidat, hogy balra kanyarodva, nagyjából az Ördög-árok vonalát követve jussunk el Máriaremetéig. Az Ördög-árokkal még lesz találkozásunk ez ugyanis egy Nagykovácsitól nyugatra eredő patak, pontosabban időszakos vízfolyás, amely sok évszázados története során a vízgyűjtő területről összegyűjtött csapadékvíz mellett a budai oldal szennyvizének jó részét is magába fogadta. Az utóbbi években – sajnos – egyre ritkábban csordogál benne víz, korábbi szeszélyes bőségét a fentebbi, be nem fedett szakaszokon látható méretes medre mutatja. Érdemes még az Erzsébet hídnál megállni néhány percre, hogy az árok dunai beömlőnyílására letekintsünk. De találhatunk itt, a kerékpárút mellett Kolodko Ferenc szobraiból is egyet.
A Dunát elhagyva tehát, továbbra is kerékpárúton északnyugati irányba haladunk, el a Tabán, a Vérmező, majd a Városmajor mellett. Akik esetleg inkább a Déli pályaudvarig jöttek vonattal, itt is bekapcsolódhatnak a túrába. A Vérmező északi csücskében kerékpáros pihenő található ivókúttal, szerelőállomásssal azoknak, akik úgy érzik, ideje szusszanni egyet. A Városmajor után, a Szilágyi Erzsébet fasoron tekerve vessünk egy pillantást Raoul Wallenberg szobra mellett Gábor Áron rézágyújára is!
A főútról a villamossíneket követve a Versec sorra térünk le. Ez, az Alsó Vögy, majd Völgy utca a budapesti kerékpáros úthálózat része, bátran követhetjük a felfestett útburkolati jeleket. Hamarosan meg is érkezünk Hűvösvölgybe, ahol egy rövid szakaszt a forgalmas Hűvösvölgyi úton megtéve, térhetünk rá az Ördögárok utcára, majd a Zsíroshegyi útra. Kövessük továbbra is az útburkolati jeleket és tájékoztató táblákat, legalábbis a Szent József utcáig, ahol jobbra fordulunk, hogy megcsodáljuk egyrészt a Máriaremetei templomot és templomkertet, mársrészt tovább a Zsolt fejedelem útján a Jegenye-völgy felé vegyük az irányt, kitérőt tegyünk Solymárra, a solymári vár megtekintése végett.
(De álljunk meg itt egy pillanatra! Az említett kitérő távolságra nem nagy ugyan, és a vár meglátogatása teljes mértékben megéri a fáradságot, a kevésbé jó erőben lévőknek mégis azt javaslom, kövessék inkább a Labdarózsa-Ördögárok utca, Géza fejedelem, Zerind vezér útján futó kerékpáros útvonalat, mert az általam bejárt út Solymár felé tartalmaz azért néhány próbatételt.)
Ott van mindjárt a Jegenye-völgy maga, ami egy terepszakasz. Hangulatos erdei út, ami általában jól járható, sarat csak nagy esőzések után találni. A patakon van egy kisebb vízesés is (ám az igazán látványos, és éppen ezért rendkívül látogatott vízesés a Paprikás-patak lejjebbi szakaszán, a Rózsika sétányon található). Erről kiérve rögtön a Hidegkúti út- Rózsika utca forgalmába csöppenünk. Nem szívesen mondom ugyan, de talán mégsem követünk el szentségtörést ha itt – míg el nem érünk a Györgyhegyig, ahol lekanyarodunk erről az útról – behúzódunk az egyébként teljesen néptelen járdára. A Györgyhegyről egy dűlőúton kell leereszkedni a murvás Várhegy utcára, ezen érjük el a várat.
Solymár persze nem dicsekedik komoly erődítménnyel, a vár maga – mint annyi más középkori vár – bizonyos mértékben újjáépített rom, de szerény belépti díj fejében hangulatos sétát tehetünk a falak között, vagy felmehetünk az öregtoronyba.
Visszafelé már végigmegyünk a Várhegy utcán, balra fordulva részt veszünk a Mátyás király utca forgalmában, de le tudunk erről térni a Munkás utcára, ahol nyugodt körülmények között készülhetünk fel utunk következő szakaszára. Fontos ez, hiszen a szakasz hosszú lesz, meredek, akár 15 %-os emelkedővel, és a végén egy újabb erdei résszel, hogy a Kerek-hegyet megkerülve végre tényleg megérkezzünk Nagykovácsiba.
Akik a solymári várlátogatásról lemondtak, a Zerind vezér utca után a Gróf Karátsonyi utcán érhetik el Solymár, Kerekhegy nevű településrészét (vajon miről is lett elnevezve?), innen az út ugyanaz, az egyébként PB8-as jelzésű erdei ösvény. Nem kell megijednünk ettől, simára, és keményre taposott erdei talajon tekerhetünk; emelkedik ugyan, de a meredeksége már nem számottevő.
Megannyi viszontagság után végre Nagykovácsiban, guruljunk le a faluközpontba. Akár megéheztünk, akár megszomjaztunk útközben, a településen számos kiváló lehetőség áll szükségeink csillapítására, reklámot egy falatozónak, vendéglőnek, vagy cukrászdának sem akarnék csinálni. Induljunk hát vissza, Budapest felé a Nagykovácsi úton! Ezen, a település házait lassan elhagyva, a Kastélypark mellett gurulhatunk. Az úttesten a forgalom meglehetősen számottevő, a mellette futó keskeny járda itt is néptelen, saját biztonságunk érdekében talán jobban tesszük, ha szabálytalanul ugyan, de ezen tesszük meg azt a néhány száz métert, amíg a Szent Sebestyén kápolnáig el nem érünk. Az apró épületet az út jobb oldalán meg fogjuk ismerni. Itt van a CrossKovácsi Mountain Bike pálya bejárata is, és itt kezdődik már tényleg csak néhány méterre, amiért elindultunk, a Nagykovácsi – Adyliget kerékpárút is (aminek – hogy azért a tényekhez is ragaszkodjunk – csak egy része valódi kerékpárút: ez két, egymástól független szakaszból áll; a kettőt a remeteszőlősi Patak sétány köti össze, kijelölt kerékpáros útvonalként, táblákkal, útburkolati jelekkel segítve a kerékpározókat, figyelmeztetve a többi közlekedőt).
Induljunk el tehát ezen a kerékpárúton, ami Nagykovácsi határában, az Amerikai Nemzetközi Iskolánál kezdődik, és tart egészen Remeteszőlős határáig. Semmi kifogásunk nem lehet az minőségével, kivitelezésével kapcsolatban. Széles, tükörsima, és nagyon jó dolog, hogy az autóforgalomtól elkülönítetten kerekezhetünk, mert az – mint már említettem is – jelentős. Remeteszőlős határát elérve a kerékpárút megszűnik, be kell térnünk balra – átkelve az Ördög-árkon amely az úttal párhuzamosan fut – , a már szintén említett Patak sétányra. Végiggurulhatunk ezen Remeteszőlős teljes hosszán. Figyeljünk a forgalomlassító bukkanókra, és természetesen a többi közlekedőre, valamint az itt lakókra! A település délkeleti végénél az Ördög-árok befordul a Remete-szurdokba (ha időnk engedi,föltétlen javaslom a szurdok meglátogatását, ha nem, egy kicsit akkor is érdemes megállni a Bodzaliget pihenőparkban, ahol egy Örkény István emlékmű-telefonfülke, és egy Zenélő ivókút várja érdekes látnivalóként a vándort).
A Csillag sétányon, majd Nap utcán folytatva utunkat, ismét a Nagykovácsi útra érünk, a kerékpárút alsó, Adyligetig tartó szakaszára. Suhanjunk végig ezen, az előbbihez hasonlóan tökéletes aszfaltcsíkon, és ne lepődjünk meg nagyon, amikor felbukkan a kerékpárút végét jelző, és a kötelező elsőbbségadást jelző tábla, mert itt mindenféle segítség nélkül kell eldöntenünk majd, hogy merre tovább, hogyan érjük el a nem is oly távoli hűvösvölgyi Nagyrétet, ahonnan utunk utolsó szakaszára indulunk majd.
(Vagyis a táblát elérve elmondhatjuk, hogy végigjártuk a Budapest-Nagykovácsi kerékpárút teljes hosszát, aminek a megvalósulása fontos és jó kezdeményezés volt; nem nyert ugyan Az év kerékpárútja szavazáson, de “megszabadultak tőlünk” a Nagykovácsi út autósai, és bizonyos mértékben a Remete-szurdok krándulói is; hiszen eddig szinte egyetlen alternatívaként adta magát az Ördögárok utca, Zsíroshegyi út folytatásaként az az útvonal, dacára annak, hogy teli védett természeti értékekkel.)
Legegyszerűbb persze rátérni a Nagykovácsi útra; de hiszen borzasztó autóforgalma miatt éppen ezt kerültük idáig! Jómagam az Soo jelű, Remeteszőlős átkötő sárga MTB utat választottam, ami párhuzamosan fut az említett főúttal, de egy kissé elhanyagolt, ritkán járt. Mountain bike-kal, trekking, gravel kerékpárral gond nélkül teljesíthető ugyan, mindenesetre igényel némi terepen szerzett gyakorlatot.
A szelídebb alternatíva a kerékpárút vége után balra térve a Zrínyi Miklós út, Feketerigó utca, Határ utca útvonal; talán ez az, amit leginkább javasolni tudok!
Hűvösvölgyből legurulhatnánk a Déli pályaudvar felé, de én szeretnék ajánlani egy alternatív lehetőséget vissza, Őrmezőre. Ez emelkedőkkel jár ugyan, ezek azonban hosszú, lankás emelkedők, és az út több pontjáról remek panoráma nyílik a városra, illetve megcsodálhatunk olyan természeti látnivalókat, mint a tündérhegyi kőfejtő, vagy (néhány méter sétával) a Tündér-szikla, ezenkívül pedig érintünk olyan történelmi nevezetességeket, mint az ország első Kossuth emlékműve, és a Széchenyi emlékmű és kilátó.
Ehhez a nagyréti körforgalomból a Szépjuhászné úton kell elindulnunk. Ez a forgalmas útvonal szintén része a budapesti kerékpáros úthálózatnak. Sajnos, alternatívája sem nagyon van. Abból ítélve, hogy a sok autó ellenére mennyi kerékpáros is igénybe veszi, mindenképp megérne az illetékesek részéről egy elgondolkodást arról, hogyan lehetne mégis valamelyest leválasztani egymásról a kerékpáros és autós közlekedést.
Elérve a Szépjuhásznéhoz, a Jánoshegyi úton folytatjuk utunkat, de hamarosan letérünk erről (pontosabban megyünk tovább, egyenesen) a Tündérhegyi útra, amely enyhén emelkedve, nagyon szép, erdei környezetben visz el minket a Svábhegyig. Megállhatunk a már említett kőfejtőnél, aminek közelében, az út túloldalán található a romantikus Tündér-szikla (ennek felkereséséhez azonban hátra kell hagynunk a kerékpárt, a turistaösvény csak gyalogosan járható). Még az erdei részen, szintén az út baloldalán található a Kossuth-szobor, majd keresztezzük a Harangvölgyi sípályát. A továbbiakban a Mátyás király úton gurulhatunk a Fogaskerekű vasút Városkút megállójáig. Innen jobbra fordulva kövessük egy darabig a fogas vonalát, hogy rátérhessünk a Széchenyi-emlékútra, majd a kilátóból gyönyörködjünk egy darabig a budapesti panorámában.
Az utolsó megállótól Őrmezőig úgyszólván már csak a fékekre lesz szükségünk, méghozzá jó fékekre, mert a lejtő rögtön 15%-os meredekséggel indul. Két hajtűkanyarral érünk le az Abigél utcára, innen a Rácz Aladár út, Hóvirág úton megyünk tovább; itt talán száguldásra késztet a jó minőségű, széles úttest, mégis inkább az óvatosabb közlekedést ajánlom, mert a Hóvirág úton már busz is jár. A Törökbálinti utat elérve, jobbra rákanyarodunk, erről pedig a Beregszászi útra, ami tulajdonképpen a célegyenes, lankás lejtőjével levisz bennünket a Budaörsi útig. Az aluljárón áthaladva meg is érkeztünk a kiindulópontra.
A cikk elején lévő Strava link mellett készítettem két letölthető, céleszközre telepíthető gpx fájlt is. Az első a solymári várlátogatással teljes útvonal, itt: https://www.dropbox.com/s/0b3yjrjexsb4ujt/Nagykov%C3%A1csi-h.gpx?dl=0
A második a rövidebb, kevesebb szintet tartalmazó pedig itt érhető el: https://www.dropbox.com/sh/b21zjwi2sdlelxk/AABIP-FtUtZ2gXUKR5hNbyUza?dl=0
Köszönöm, hogy velem tartottatok, hátszelet!
