Íme a pozitív példa arra, amikor igenis érdemes a kerékpárút-hálózatot választani.
Igen-igen, én voltam az, aki néhány hete írt egy cikket arról, hogy miért nem szokott kerékpárúton közlekedni, ha biciklizik.
A írás komoly indulatokat váltott ki, melynek kapcsán aktívan levelezünk az illetékes szervekkel, hátha sikerül elérni, hogy ne legyen kötelező használni a (rosszul megépített) kerékpáros infrastruktúrát.
Most viszont az érem másik oldaláról szeretnék beszámolni. Sok-sok éve biciklizek, de csak néhány éve kezdtem el közlekedési eszközként használni a bringát. Ugyanígy jó pár éve használok különböző alkalmazásokat arra, hogy rögzítsem az útjaimat, de eddig úgy gondoltam, ciki a városi, közlekedés célú bringázásokat felvenni, hiszen az ilyen appok, mint például a Strava is első sorban a sportok szerelmeseinek lettek kitalálva.
Néhány nappal ezelőtt aztán elveimen átlépve megnyomtam a Rec gombot, amikor egy Széll Kálmán téri találkozóra indultam. Hát meglepődtem.
Mivel nem siettem különösebben, nem csak a Rec gombot nyomtam le, hanem úgy gondoltam, kipróbálom, milyen a Duna-parton elsuhanni a Margit hídig. Pozitív csalódás ért, hiszen mindössze két lámpa lassította az utamat. Ez biztos hogy sokkal több lett volna, ha akármilyen más, hagyományos közutat választok.
A Margit híd budai hídfőjétől aztán újra elkanászodtam, és inkább a rövidebb utat választottam, az autók között, de így is
röpke 15 perC alatt jutottam el a Lőportárdűlőről a Széll Kálmán térre.
Mindezt úgy, hogy még a húszas átlagsebességet sem értem el, tehát izzadtság nélkül, kényelmesen érkeztem meg a találkozóra. Mennyi lett volna ha a kicsit kacskaringósabb bringautat választom Budán is? Talán öt perc veszteség? Egyszer azt is lemérem, de nem is ez a legérdekesebb, hanem az, hogy mindez metróval 26 percbe fájt volna.
Korábban az volt a szavam járása, hogy Budapesten legtöbbször a bicikli a leggyorsabb közlekedési eszköz, kivéve, ha van metró. Most már ezzel is csínján kell bánnom, mert bizony vannak olyan útvonalak, ahol már a bringa az abszolút nyerő.
Ilyen példám nekem is van: http://jozsefbiro.blog.hu/2017/04/27/bringa_vs_metro_egy_aprilisi_reggelen
Persze mindkét eset viszonylag rövidebb távról szól, ahol ráadásul a metró dolgát az átszállás is nehezítette, szóval azért nem kell túlértékelni. A metró hosszab távokra való, azokon verhetetlen.
A Dunapart helyett próbáld ki a Pozsonyit. Nincs királydinnye, viszont van árnyék és egy jó fagyizó. Időben ugyanannyi.
kb 2 éve napi rendszerességgel használom a bringát kánikulában, esőben és még ha -20 c van akkor is. Napi 17-20 km tekerek. A munkahelyem hév vonalán van és ha azzal járnék be a melóba, akkor a legjobb estben (ha minden jármű pont jön és nem kell várni illetve nincs dugó) kb 35 perc lenne az út. Ennyi idő alatt tekerek be a melóba télen, amikor óvatosabban megy az ember illetve lassítja a vastagabb öltözet is. Most nyáron 24-28 perc alatt beértem (illetve haza), függetlenül attól, hogy megkerülöm vagy át tekerek a rózsadombon.
Amúgy a városi tekerésre is van app (én ezt használom március óta)
https://www.bikecitizens.net/app/
Van online útvonaltervezője is , ami egész jó:
https://map.bikecitizens.net/hu-budapest#/!/1/1/-,-/-,-
Az app ingyenes. A térkép fizetős, de az is ingyenes, ha 30 nap alatt legalább 100 km-t használod.
Másfél éve volt talán mikor húgommal egyszerre léptünk ki az ajtón az újpesti Attila utcában és ugyan oda mentünk, 11 ker Sopron utca. Mondtam neki, hogy versenyezzünk, ő bkkval én pedig bringával. Új buda központban a metrófeljárónál van egy pékség, addig szólt a verseny.
Neki busz-metró-metró volt az eszköze, nekem egy trekking bringa. Közlekedési szabályokat követve, kb 80%-ban bringaúton haladva 8 percet vártam rá a célban. Mondjuk ez kiizzadós tekerés volt, mert nem akartam, hogy sokat várjon rám. Azt hittem gyorsabb lesz a metróval, de végül én voltam az a bringával. 🙂