Szívós szökések, elnyűhetetlen karakter, a megfelelő pillanatban kiváló hajrá képességek, ja és Frankje papagáj. Michele Scarponi legnagyobb pillanatai.

Scarponi 2017. április 22-én vesztette életét edzés közben, amikor egy kereszteződésnél elütötte egy kisteherautó. A kerékpáros világot megrázta a 38 éves olasz halála, a közösségi médiumokon minden sportoló róla emlékezett meg. Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Scarponit mindenki szerette, a mezőny egyik legpozitívabb figurája volt. Pályafutása legnagyobb pillanatait időrendben haladva szedtük össze.

Nehezen jött sikerek

Michele Scarponi 2002-ben lett profi az akkor első osztályú Acqua & Saponénál, ahová pályafutása során többször is visszatért. A Coppi-Bartali versenyen szállította a top 10-es eredményeket, de igazán a Giro d’Italián hívta fel magára a figyelmet, amikor mindössze 23 évesen 10. lett az ötödik szakaszon olyan neveket megelőzve, mint Pavel Tonkov, Paolo Savoldelli vagy Davide Rebellin. Ezen az Olasz Körversenyen végül a 18. helyen zárt, ami olyan fiatalon kiemelkedő eredménynek számított.

Az első profi összetett győzelemig azonban sokat kellett várnia. Csak 2007-ben sikerült megnyernie a Coppi e Bartali összetettjét. Utána a Trentinón is második lett, de jött az egy éves eltiltás (belekeveredett az Operacion Puerto ügybe).

2008-ban a másodosztályú Androni Giocattoliban tért vissza, de csak néhány versenyen indult az év végén. 2009-ben már megnyerte a Tirreno hatodik szakaszát (Garzellit és Bassot hajrázta le) és az összetett győzelmet is megszerezte.

Az első GT szakaszgyőzelem

A forma kitartott a Giro d’Italián is, ahol két szakaszt nyert. A hatodik napon szinte egész napos szökés után ért egyedül a célba.

A 18. szakaszon Scarponi újra szökött. Ez az elmenés volt a 2009-es Giro legnépesebb számú szökése. Az akció elején 25-en tekertek elöl, végül az egyetlen hegyet leszámítva sík szakaszt nem mezőnyhajrá döntötte el, hanem a megfogyatkozott számú első csoport, ahol ismét Scarponi volt a leggyorsabb. Az összetettben végül a 28. helyen zárt.

2010-ben tovább erősödött az olasz. Sorra szállította hazája többnapos versenyein a top 10-es helyezéseket, majd a Girón ismét remekül szerepelt. Harmadikként ért fel a rettegett Zoncolanra és az Aprica emelkedőjén nyerni is tudott a 19. szakaszon. Ez az etap azért is  volt emlékezetes, mert a saját összetett beli negyedik helyét biztosította be Scarponi, valamint Ivan Basso is három év után először vette át a rózsaszín trikót, amit aztán nem is engedett át többet.

Vissza az első osztályba

A verseny szervezői utólag adják át a győztesnek járó rózsaszínű trikót és a trófeát.

Scarponi az azóta megszűnt (illetve UAE Team Emirates néven szellemében tovább élő) olasz csapat, a Lampre-ISD színeiben tért vissza a legnagyobbak közé és rögtön élete legjobb szezonját futotta. Szakaszt nyert a Szardíniai Körversenyen, harmadik lett a Tirrenón (itt is becsúszott egy szakaszgyőzelem), hatodik a Milánó-Sanremón, szakaszgyőzelem és összetett siker a Trentinón… Aztán jött a Giro, ahol konzisztens teljesítményt nyújtott, okosan versenyzett, de végül a milánói dobogón csak a második helyre állhatott fel Alberto Contador mögött/mellett. A szakértők szerint minden idők egyik legbrutálisabb háromhetesén végül őt hirdették ki győztesnek, mivel a spanyolt visszamenőlegesen eltiltották.

(Scarponi és Frankje papagáj edzésen)

Scarponi még a Vueltán is elindult 2011-ben. Egész jól is ment a verseny utolsó harmadáig, ám az időfutamon rengeteget kapott, végül pedig a 12. szakasz tette be a kaput: 21 perc hátrányban ért célba és másnap nem sokkal a rajt után fel is adta a versenyt fáradtságra hivatkozva.

Olyan, mintha a testvéremet vesztettem volna el” – nyilatkozta nem sokkal a baleset után Nibali, akivel jó barátságban maradtak akkor is, ha már nem tekertek együtt az Astanánál.

Scarpa pályafutásának utolsó évei

2012-ben és 2013-ban továbbra is jól ment Scarponi. Kétszer lett negyedik a Girón, egyszer elindult a Touron is, de sehol nem tudott szakaszt nyerni.

A bolondozásra mindig akadt idő

Végül utolsó győzelmét Lampre színekben a 2013-as GP Costa Degli Etruschi 1.1-es versenyen aratta. A komoly emelkedőkkel tarkított verseny azért is marad emlékezetes, mert hármas Lampre-Merida győzelem született: Ulissi és Pozzato futott be a második és a harmadik helyeken.

Volt, aki azt hitte, Scarponi utoljára állt a dobogó legfelső fokán.

Astanás évek

Scarponit egyértelműen azért igazolta le az Astana, hogy a lassan beérő Vincenzo Nibalit és a frissen feltörekvő tehetségeket, így Fabio Arut és Tanel Kangertet segítse. Ez valamelyest az eredményeken is meglátszott. A kisebb körversenyeken (San Luis, Trentino, Tirreno-Adriatico, Katalán Körverseny) megkapta a lehetőséget a bizonyításra, így továbbra is szállította a top 10-es összetett eredményeket. Sőt, a 2015-ös Vuelta a Burgost a második helyen zárta észt csapattársa, Rein Taaramäe mögött.

Nibali és Scarponi a 2014-es Tour de France-on

Az utolsó mondat remekül jelzi, hogy Scarponi fáradhatatlan segítővé vált Astanás évei alatt. Komoly szerepet vállalt Vincenzo Nibali 2014-es Tour de France és 2016-os Giro d’Italia győzelmében. Ebben az évben még lehetőséget kapott a Vueltán is, ahol végül a 11. helyen zárt.

2017-ben olaszként a 100. Giro d’Italiára készült, ahol honfitársát, Fabio Arut kellett volna segítenie, azonban az élet más forgatókönyvet írt. Aru térdsérülés miatt már a rajt előtt visszalépett, így Scarponi lépett elő az Astana elsőszámú emberévé. Nem okozott csalódást.

A Tour of the Alps (kiemelt kategóriás többnapos verseny, korábban Trentinói Körverseny) első, hegyi szakaszán az elmúlt években feltörekvő sztárokat, Geraint Thomas-t és Thibaut Pinot-t hajrázta le. Több mint három év után nyert versenyt Scarponi, és bár negyedik lett végül az összetettben, mindenki arról beszélt, hogy közel 38 évesen még lehet keresnivalója a Girón. Pár nap múlva azonban sajnos teljesen más hírek érkeztek L’Aquila di Filottranóról (filottranoi sasnak becézték).

Hiányzik a pelotonból.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet

5 + tizenhat =