Oké-oké, előrebocsátom, hogy ez egy elég láma sztori lesz, de azért elmesélem nektek, mert van némi tanulsága.

Infinety hirdetés

Még 2017-ben volt teszten nálunk egy Gepida Sirmium, amit ki is vittem a Hármashatár-hegyre. Bevallom, olyan nagyon sokat nem montizok, a hegyen is évekkel korábban voltam utoljára, úgyhogy eleve félig kalandnak fogtam fel a dolgot. Nagy probléma nem történhet, hisz nem olyan óriási a terület, hogy ne lehetne józan paraszti ésszel kitalálni belőle (ez egyébként súlyosan rossz hozzáállás, ne csináljátok utánam!).

Gepida Sirmium kerékpárteszt – Ha egy korrekt 29-es montit akarsz

Most jönne az a rész, hogy úgy eltévedtem, mint a fene, de a történet ennél kicsit cirkálmányosabb. Már mentem egy jó ideje a hegyen, nagyjából képben is voltam, hogy merre vagyok, felismertem, hogy a Hármashatárhegyi repülőtér tisztásán járok éppen. Tetszett a táj, s mivel nem tudott velem jönni senki, gondoltam, időzítővel lövök pár képet magamról a bringán, egész jó telóm van, hátha lesz a képek között használható is, jól jön majd a teszthez. A telefon kitámasztásához a fűzöld színű irattartó tokomat használtam.

Itt egy súlyos hibát követtem el.

Teltek-múltak a percek, elkészültek a fotók, nekem meg eszembe jutott, hogy pár napja felraktam egy alkalmazást a telefonomra, ami azt ígérte, hogy a telefon kamerájának és GPS-ének segítségével tájékozódhatunk a környéken. A PeakLens tényleg praktikus cucc, szépen berajzolgatja a képernyőn, hogy éppen mi van a környékünkön. Az appon belül képernyőmentést is lehet csinálni, amit szerencsére ki is próbáltam.

Nem tűpontos, de azért nagyjából eltalálja

Mivel kezdett cseperegni az eső, szépen hazaindultam, gond nélkül megtaláltam azokat az ösvényeket, amiket terveztem, pont a nagyobb zuhé előtt érkeztem haza. Mit csinál az ember először egy esősebb menet után? Beáztatja a ruháit mosás előtt. Ekkor átnézem a zsebeimet és hát…

Igen, az irataimnak nyoma veszett

Ilyenkor, persze mindig pont nálad van a yolosítványtól kezdve a személyin át az adókártyáig minden, hogy kellően fájó legyen a dolog. Mielőtt pánikba estem volna, megnéztem, hogy milyen útvonalat rajzolt a hegyen a Strava, és mivel legnagyobb szerencsémre a jelnek éppen nem támadt kedve repkedni a semmiben, gondoltam útnak eredek és visszamegyek a fotózás helyszínére, hisz a mezzsebből nem eshetett ki útközben, a mátraványoki fanyűvő sem osont mögém. Az az egyetlen lehetőség, hogy voltam olyan láma, hogy otthagytam a fűben.

Természetesen ekkorra már zuhogott az eső, de útnak indultam. Természetesen csontnyél, minden perc számított, hiszen csak jobb elfoglaltságaim vannak, mint az okmányirodában ücsörögni az új irataimért. Jó-jó, nem ártott volna egy jobb fotó a személyimre, de ráér az még pár év múlva…

Újra kiértem a reptérre, GPS szerint is rendben voltam, néztem az útnyomokat, a füvet, hátha odatalálok a helyre. Persze, amikor már egy teljesen ismeretlen helyen vergődtem, nyilvánvalóvá vált, hogy a Strava és a telefonos GPS nem mért tökéletesen a nyílt pusztában. Az igazolvány sehol, kezdtem összeomlani.

Lemondtam a GPS alapján való keresgélésről, és gondoltam, majd a környék alapján próbálom magam betájolni. Szerencsére volt egy screenshotom a PeakLensből, így gyorsan elővettem az appot, és megpróbáltam betájolni magam. Néhány perc alatt elfogott az az érzés, hogy szinte biztos, hogy most éppen azon a helyen állok, ahol szerencsétlenkedtem a fotókkal. Ekkor megfordultam, lenéztem, és ez fogadott:

Tanulság? Továbbra is bugyutaság mindenáron szelfiket csinálni? Bezzeg régebben az ember fűszálakból megmondta merre jár, vagy vett egy mezei iránytűt? Lehet rám bármit sütni, de a PeakLens még aznap kapott egy nagyon jó értékelést tőlem, ettől az írástól pedig remélem te is elővigyázatosabb leszel 🙂

Van neked is valami cikibb bringás sztorid? Én már ellőttem a puskaporomat, most te jössz. Hátha tanulunk belőle!

Infinety hirdetés




1 hozzászólás

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet

13 − 2 =