A két 1000 méteres hegy már önmagában is kérdésessé tette a klasszikus mezőnyhajrát, de végül nem ez okozta a gyorslábúak legnagyobb problémáját.
A nap elején egy hatfős szökés eredt útnak a mezőny élén. Közülük talán Pierre Rolland volt a legérdekesebb név, de a francia defekt miatt vissza kellett hogy zárkózzon a mezőnybe. A többiek nem túl nagy távolságban végig tekerték a nap nagy részét a mezőny előtt.
Kevesebb mint 50 kilométerrel a cél előtt négyen (Campenaerts, Wallays, Gougeard, és Pöstlberger) felugrottak az akkor már nem túl messze lévő elmenésre. Az időfutam Európa bajnok Victor Campenaerts (Lotto Soudal) nem sokáig tekert viszont elöl, elmért egy kanyart és a földön találta magát. Nagyobb sikerrel járt Pöstlberger, aki 17 kilométerrel a cél előtt egyedül ment tovább elöl. Az osztrák országúti bajnok brutális sebességgel, gyakran síkon is 60 km/h sebesség felett tekert, így a mezőny sokáig csak tartotta a 12 másodperces különbséget.
Persze, az utolsó kilométerekre begomboltak és már hetvennel mentek a biztonság kedvéért, de az utoléréshez Pöstlberger hibája is kellett. Az osztrák benézett egy kanyart és onnantól kedve már nem is volt kedve tovább izmozni. A sprintben az utolsó kilométereken végig aktív szerepet vállaló Quick-Step Floors csapat volt a legerősebb. Viviani ideális helyről indíthatt a sprintet és gond nélkül lehajrázta a pályafutása sokadik második helyét szerző Nizzolót (Trek Segafredo). Sagan és Bouhanni érkeztek utánuk, így a további síkabb szakaszokon izgalmas csatákat láthatunk majd.
Az összetettben semmi változás nem történt, az esélyesek a győztessel azonos idővel értek célba.
