Sok bringásnak elborul az agya, ha nem elég nagy ívben kerülik ki. Ugyanő centizve csusszan át autósorok között. Megosztó vitatéma az oldaltávolság.

Aki sokat bringázik országúton, városban, sok autóval találkozik. Autók előzik őt, autókat előz meg ő. Néhány „spori” elvárja, hogy mindig a KRESZ-ben is előírt biztonságos oldaltávolsággal haladjanak el mellette a gépjárművek. Jogos ez az igény? Jogos! De nem életszerű – még ha az élet megóvása is a mögöttes szándék. Gondolkozzunk el ezen együtt, és már most elöljáróban kérem, hogy az enyémet erősítő, vagy azzal ellentétes véleményeket írjátok meg kommentben!

Mindennapi jelenet: egy bringás úgy találja, hogy veszélyesen közelről előzték (alighanem igaza is van), bedurran az agya, dühödten mutogatja a középső ujját, és anyázik hangosan. Kicsivel odébb beáll a dugó, és ugyanaz a bringás nagy sebességgel süvít előre az autósorok között, jól behúzott könyökkel, nehogy fennakadjon egy visszapillantón. Most nem számít az oldaltávolság? Hirtelen megváltoztak a biztonsági követelmények? És ha most egy autós intene, szólna be neki?

A tulajdonképpeni téma kifejtése előtt egy megjegyzés: nem kell szabad folyást adni érzelmeidnek. Ha egy autóvezető bunkó módon közlekedett, és te bunkó módon reagálsz, egy szintre kerültél vele, elillant az erkölcsi fölényed. Másrészt nem biztos, hogy ha kiszállva megvár egy furgon nehézsúlyú sofőrje, hogy lerúgjon a bringáról, és adjon néhány pofont, a madárcsontú, Look-cipős biciklista kerül majd ki diadalmasan a csetepatéból.

1,5 méter oldaltávolsággal előzz! – Hamarosan KRESZ módosítás?

Na, szóval oldaltávolság… Nem lehet minden élethelyzetet aprólékosan szabályozó regulát alkotni, mert lexikon-vastagságú lenne a KRESZ. Az a bizonyos országúton másfél, városban egy méter általában elfogadható mérték, és például kis forgalmú országúton el is várható hozzá igazodni. Arra is jó, hogyha baleset történik, lehessen ráhúzni a vizes lepedőt a szabálysértőre. Az élet azonban oly sokféle helyzetet produkál…

Megyek a Múzeum körúti bringasávon – pazar! De az Astoriától keskenyebb az út, ott már csak kerékpáros nyom van felfestve (az is jól lekopott), összeszorulnak a két- és négykerekűek. Soha nem láttam ott konfliktust, az autósok ügyesen áthúzódnak egy kicsit a másik sáv járműveinek hézagaiba, jó közelről mennek el a biciklisták mellett, mindenki figyel, nincs semmi baj. Akinek nem való az ilyen helyzet, úgysem karikázik arra.

Úgy vélem, hogy ha kihasználjuk az ilyen forgalomtechnikai lehetőséget, máshol sem illő túlzottan megsértődni, ha nem túl szellős az előzés.

Ismerek bringásokat, akik halálosan megsértődnek, ha rájuk dudál egy autós, mert egymás mellett mennek. Ami ugyebár szabálysértő. Persze az autósnak azért nem lenne kötelező segédrendőrt játszania, vagy elárulni, mekkora lúzer, akit „sérelem” ért, de nem mer/tud kiállni az igazáért, csak hőbörög. Viszont a bringásoktól elvárható, hogy a helyzetnek megfelelően közlekedjenek.

Mallorcai közlekedési tájékoztató a várhatóan nagy bringás forgalom miatt

Párosan bicikliznek üres úton? Aki nem tud szó nélkül egy milliméterrel nagyobbat fordítani a volánon a kedvükért, nyelje csak nyugodtan az epéjét. Ketten vannak, és viszonylag erős a forgalom? Tessék szépen besorolni egymás mögé. Egész bolynyi oútis száguld edzésen? Sokkal rövidebb így a menetoszlopuk, még könnyebb is elmenni egy zárt, többsoros falka, mint egy végtelen libasor mellett. Ezt akceptálják a járművezetők, a bringásoktól pedig szép lenne ilyenkor néhány barátságos, megköszönő intés. Ugye sosem feledkeztek meg róla?

Hozzáállás kérdése is, hogyan reagálunk le egy-egy szituációt. Fölöslegesen közel ment el egy autós? Lehet, hogy simán hülye, de én arra gondolok, hogy megfigyelt előtte, látta, hogy kacsázás nélkül, nyílegyenesen haladok, ezért megbízott bennem, és saját szemmértékében is. Büszkén kihúzhatom magam. Egy másik majdnem átment előzni a túlsó útpadkára? Ennyire ügyetlen bringásnak nézett? Ha így nézed, kevesebbet bosszankodsz, és többet mosolyogsz majd.

Ennek a cikknek az ötlete minap, a hírhedten zsúfolt 10-es úton jutott eszembe, az angol katonai temető és Pilisvörösvár között. Reggel lévén szinte folyamatos volt a Budapestre beözönlő járműsor, de a mi oldalunkon is erős volt a forgalom. Ilyenkor élik meg áldásként az autósok egy-egy bringás megjelenését, mert szinte lehetetlen megelőzni, egész kocsisort torlaszt fel. De én nem! Figyelem a mögöttes útszakaszt (könnyű nekem, a reku két visszapillantó tükrével), ha kamion vagy busz jön, nagyot intek neki, hogy mehet, és kicsit lassítva lehúzódom az egész jó minőségű, sima és kemény padkára. A monstrum lassítás nélkül elhúz, hálás köszönésként villogtat, harsog a légkürtje.

Szereztem egy barátot, ezentúl nem utálja annyira a biciklistákat. Visszatérek az aszfaltra, a személyautók meg, ki bátrabban, ki félénkebben, így is sorra elmennek mellettem, egy-két-három arasznyi oldaltávolsággal. Elférünk, nem ellenségek, még csak nem is ellenfelek vagyunk, hanem partnerek! Mennyire más érzés úgy folytatni a túrát a csendes Dunakanyarban, hogy több embernek örömöt szereztem, nem pedig akadályoztam, balhéztam!

Az annyiszor túllihegett autós-bringás ellentét egyébként szépen oldódni tűnik. Hányszor látom, hogy amikor előre igyekszem a sor mellett, egy-egy kocsi megmozdul, félrehúzódik, amennyire teheti. Lehet ebben egy kis józan önzés is, hiszen ki szereti, ha megkarcolják a járgány oldalát, de azt hiszem, hogy többnyire előzékenység. Soha nem mulasztom el egy kézmozdulattal megköszönni, mint akkor is, amikor egy autóvezető átengedi elsőbbségét.

Természetesen megértem, ha valaki balra kiálló zászlóval, fényvisszaverő tárcsával hívja fel a figyelmet másfél méteres oldaltávolság-igényére. Csak arra kérem az illetőt, hogy ne menjen bele ő maga, önként olyan helyzetekbe, hogy csak cipőkanállal tudja beügyeskedni a biciklijét a gépjárművek közé, mert ezzel nagymértékben csökkenti hitelességét és a pedagógiai hatást. Igaz, hivatkozhat arra, hogy ő csak azt nem szereti, ha százzal húznak el közvetlen közelben, de szép lassan azért szeret előresunnyogni. Ezzel persze az én érvelésemet erősíti: jó, hogy vannak szabályok, de azokat ésszerű rugalmassággal kell kezelni, és a józan elme mellé nem árt egy kis jó szív sem a többiek iránt.

Hirdetés

16 hozzászólás

  1. Ez egy örök vita, ebben az országban felesleges ezen rágódni. Alapból gondok vannak az agyakban. Sosem lesz változás.

  2. Nem értek egyet mindennel. Sok igazság van, olyan helyzetem már volt, hogy ketten tekertünk full üres úton (biciklis használatra kijelölt autóút figyelmeztető táblával…), szembesáv is üres, de az autó félpercet dudált, ahogy előzött, hogy miért egymás mellett megyünk. Kressz szerint igaza van, de bekaphatja. 2 perce első autó volt amit láttunk. Az ilyennek is mosolyogjak, és köszönjem meg a figyelmeztetést? Az oldaltávolsággal sok bajunk eddig nem volt hálisten, Olasz túrán volt egyedül emlékezetes, mikor forgalmas út leállósávába tévedtünk, és 3 egymást követő kamion közül az első még böven hagyott helyet, a második épp csak került, a harmadik meg olyan későn vett észre, hogy már csak dudált egyet. No az majdnem elvitte a vállam, de nem voltam rá mérges, mert nem tehetett róla. Viszont sűrgősen kerestünk mellékutat. Hálisten nem nagyvárosban élek így a fővárosi viszonyokhoz nem tudok hozzászólni, de azt tapasztaltam, ha be akarom ott kocsival tartani a kresszt (sebességeket főleg) hát mindenki letol. Ott mindenki siet, nem akarnék ott élni, sem bringázni…

  3. Összemosódik két különböző dolgot… Oldaltávolság haladás közbent és a köv szabályt:
    „(12) Ha a járműveknek útkereszteződésben, útszűkületekben, szintbeni vasúti átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állniuk – előre sorolás céljából –, kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az ÁLLÓ(!!!) járművek mellett, vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az úttest szélén, az ÁLLÓ(!!!) járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha
    a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és
    b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák.”

    Mint láthatod ez utóbbi csak akkor megengedett, ha elegendő hely van rá. Nem mellesleg, elviekben nem fordulhat elő hirtelen irányváltás, mivel álló kocsisort előzöl. Menetközben, egy hirtelen felbukkanó úthiba kikerülése és egy centiző gépjárművezető kombója tuti baleset. Két különböző helyzet.

    • Üdv!
      Ahogy írtad, a KRESZ megengedi nekünk és többnyire élünk is azzal a lehetőséggel, hogy álló járműoszlopok mellett előre haladjunk.
      Pontosan ilyen szituációban nyitották rám egyszer a jobb oldali ajtót.
      Mi lehet az értelme annak, hogy a bringások csak jobb szélen, haladhatnak előre?

  4. Én se említeném egy oldalon a kerékpárosnak az arasznyi oldaltávval és nagy sebességkülönbséggel való megelőzését és az álló kocsisor melletti előre gurulást. A két helyzet veszélyessége nagy mértékben különbözik. Az egyik esetben emberélet (jobb esetben csak egy vállficam) forog a kockán, a másikban egy visszapillantó tükör.

  5. Nagyobb mértékben egyetértek a cikkel, magam maximálisan a békés, kulturált együtt közlekedésre törekszem. Mondom ezt úgy, hogy hétköznap elég sokat vezetek vegyesen város-országút terepen, este és hétvégén pedig ugyanezen a környéken bringázom is. A felsoroltakat alkalmazom is, autóból is integetek a sporttársaknak (pozitívan), bringán pedig megköszönök minden figyelmességet, mindkét irányba mosolygok is. Szerintem ez természetes kell, hogy legyen.

    A szabályok rugalmas értelmezésével viszont nem tudok jó szívvel egyetérteni. Szerintem a szabályok – általánosságban – pontosan azért szükségesek, hogy legyen mihez viszonyítani, legyen mire számítani. Ha rugalmasságot viszünk bele, akkor bizonytalanná válnak a szituációk, ami balesetveszélyhez vezethet. Ha az autósok nem tudják, hogy a bringás mennyire fogja rugalmasan kezelni a szabályozást (hátulról egy bringás mögé érkezve fogalmam sincs, hogy ő Lance Armstrong évi rengeteg ezer km-el és hatalmas rutinnal, vagy ifj Tóth Ferenc, aki most próbálgatja élete első look pedálját, tök más rugalmasság), akkor kevésbé tudnak kalkulálni, 100% biztos vagyok benne, hogy nő a frusztráció.

    Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden szabály jó, ahogyan van. _De még mennyire, hogy nem_ Viszont én úgy érzem, hogy a szabályozást kellene több esetben az életszerű gyakorlathoz igazítani. Pl ott a belinkelt mallorcai tájékoztatón ott van, hogy kettesével lehet haladni oszlopban. Szerintem ha erre van igény és van megfelelő lobbi, akkor bele kell emelni a kerékpáros Kreszbe. Amíg viszont nincs benne, addig úgy vélem, hogy nem lenne sem szabad, sem illendő ilyet csinálni. Már csak az említett hitelesség és pedagógiai hatás végett sem.

    Lehet, hogy kerékpáros fórumon nem leszek népszerű a véleményemmel, bár egyébként autós fórumon is megírnám a másik felét ugyanezzel. Ott is az a véleményem, hogy ne rugalmaskodjuk túl a követési távolságot, sebességet, vagy akár bringás vonaltól elkanyarodva a biztonsági öv vagy világítás használatát.

    ui: ez a fekvőbringa dolog igencsak jó lehet, ki kéne már próbálni egyszer 🙂

  6. Nagyon jó cikk, szinte teljesen egyetértek, magam is így érzek/viselkedek közlekedés közben.
    Ami meg a centizve elhaladást illeti, arra jó példa, hogy amikor a vasútállomáson vagy, az álló szerelvény mellett nyugodtan haladsz a és közelíted meg akár a peronon is, de igen kellemetlen élmény ugyanott a peronon állni, mikor a gyorsvonat nyolcvannal átsuhan előtted.

  7. Pontosan így gondolom, és így is csinálom. Sokszor nyilvánítok köszönetet, ha érzem, hogy figyelnek rám. Csak az egymás partnerként kezelése hozhat megoldást. A szabályok, meg a jogok sulykolása csak a flusztráltságot növeli. Valyhogy el van embertelenedve a közlekedés (persze lehet, hogy nem csak a közlekedés).

  8. Városban tekerve, autózva van egy kedvenc játékom: minél több köszi-t begyűjteni egy út alatt.
    Vészvillogósat könnyű szerezni a busz és teherautósofőröktől egy kis félrehúzódással, személygépjárművektől beengedéssel. Integetőset sajnos nagyon olcsón adják a gyalogosok a zebráknál, biciklivel megállva sokszor még szóbelit is kapok. Kerékpárosokat előzve az oldaltávolság és a sebességcsökkentés a legtöbbször hatásos, ha nem olyan rossz az út, hogy két kézzel kell fogni a kormányt. 🙂
    Ajánlom mindenkinek!

  9. Üdv!

    A cikkíró nem vett számításba valamit. Országúton a menetszél miatt nem mindig lehet hallani a közeledő járművet, ha hirtelen 20cm-re megjelenik 100km/óra tempóval, a rutinosabb bringás is megijedhet. Tovább gondolva, az elhaladó jármú által keltett levegőáramlás meglökheti a bringást, kimozdítva az egyensúlyából.

    Parkoló autók mellett is úgy kell elhaladni, hogy egy ajtónyitásnyi hely minimum legyen.

    Tény bringások sem angyalok, nekem is van ismerősöm, aki évi 10000km fölött teker, de megcsinálja túra során, hogy hátranézés nélkül visszafordul a domb alján, szerencsén és a mögötte jövő lélekjelenlétén múlott, hogy nem lett bukás.

  10. “Fölöslegesen közel ment el egy autós? Lehet, hogy simán hülye, de én arra gondolok, hogy megfigyelt előtte, látta, hogy kacsázás nélkül, nyílegyenesen haladok, ezért megbízott bennem, és saját szemmértékében is. Büszkén kihúzhatom magam.” akárhányszor eszembe jut ez a mondat amikor majdnem elsodor egy paraszt 80-90-cel fél méternyire elhúzva mellettem sajnos mindig azt gondolom, hogy neked bizony a kurva anyádat kedves cikkíró. bocsánat, de tényleg így van, most már hónapok óta minden egyes ilyen esetnél beugrik.

    • Ha szemben állnánk egymással, akkor is ki mernéd ezt mondani? Vagy csak az internet anonimitása mögé rejtőzve vagy nagy vagány (suttyó)? Engem sokan felismernek a forgalomban, cikkeim alapján, ha te is felismersz, megállíthatsz egy bocsánatérésre.

    • Akkor lehet, hogy az a “simán hülye” kategória volt és nem a másik, a cikkíró szépen lefedte a teljes halmazt 😀 😀

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet