Grande PartenzaBudapest 2020

2020 májusában megvalósul sokunk álma, Magyarországról fog rajtolni a világ egyik leghíresebb kerékpáros eseménye, a Giro d'Italia. Egy évvel a rajt előtt lehetőségünk nyílt több szakaszt is a helyszínről végigkövetni, így három témára osztva igyekszünk bemutatni, mitől olyan különleges ez az esemény. Az oldal megtekintéséhez most kivételesen a PC-t vagy laptopot javasoljuk.

Cima Coppi

A háromhetes kerékpáros körversenyeken egyértelműen a magashegyi etapok a leglátványosabbak a nézők számára. A csodálatos hegyek látványa magával ragad, ráaádásul szinte mindig ezeken a masszívumokon dől el az összetett verseny.

A Giro d'Italia Cima Coppi díját minden évben a verseny legmagasabb pontján osztják. Ez 2019-ben a 2618 méter magas Gavia lett volna, azt azonban lavinaveszély miatt törölték az itinerből. Emiatt a Cima Coppi díjat egy későbbi, 2047 méter magas hegyen osztották ki, így utólag elmondhattuk, hogy a 2019-es Giro legmagasabb pontjára, a Ceresole Realéban található Grande Paradisóra vettük az irányt.

Ceresole Reale
Gran Paradiso, Lago Serrù (2245 m)

Több, mint másfél óránk van a versenyzők megérkezéséig, de lehetetlen betelni a látvánnyal. A Gran Paradiso egyes pontjai 4000 méter fölé magasodnak, így egészen egyedi hangulata van, ahogy a természettől elzárt terület megtelik élettel. A kétméteres hófalak, hóbarlangok csordogálva változnak át vízátfolyásokká a hirtelen jött napfényben.

Amatőr bringások százai pihennek meg a hegy vonulataiban – ki a hótorlaszok árnyékában, mások a tűző napsütést kihasználva. A közvetítést döcögve ugyan, de kisebb társaságokhoz verődve végig lehet követni.

Az idilli hegyi napozgatást helikopterzaj töri meg. Az óriási masszívumok keltette visszhangok szinte háborús hangulatot varázsolnak a területre. Valahol a távolban felsejlik néhány apró pont, érkeznek a versenyzők, a lejtők felbolydulnak.

Zakarin otthagyja Nievét, az orosz élete egyik legnagyobb szakaszgyőzelmét aratja. Képünkön a verseny nagy megérkezője Bauke Mollema szenved fölfelé. Kevés versenyző arcára ül ki ennyire látványosan a fájdalom.

Nibali és Roglič – a Giro későbbi második és harmadik helyezettje – egymás mellett érkeznek a célba. Csak egy pillanat az egész, mintha egész életükben ezt csinálnák: és tényleg.

Ilyen nagy hegyekben óriási különbségek alakulnak ki az élmenők és a mezőny többi tagja között. Az utolsó helyezett Enrico Barbin közel egy órát kap a győztes Zakarintól. Ezt az időt már nem sokan várják ki, sok bringás már az élcsoport után elindul lefelé, ami akár veszélyes helyzeteket is teremthetne, de errefelé hatalmas tisztelet övezi a kerékpárosokat, az amatőrök egy-egy csoport érkezése előtt jóval félreállnak, hogy elengedhessék az elcsigázott versenyzőket. A biztonság kedvéért a profik síppal a nyakukban gurulnak le a szállás felé.

Ebben a környezetben már megkotlik az átlagos optika, a befagyott Lago Serrùt képtelenség úgy lefotózni, hogy akár csak a töredékét át lehessen adni a valódi látványnak. Inkább lekapjuk az előtte lévő gátat és a kísérőautók tengerét. Az utolsó pillanatban észrevesszük, hogy a gáton lévő spotlámpákra rózsaszín szűrőt tettek. Fontosak a részletek.

Tourismo

A Giro d'Italia amellett, hogy egy komoly sportesemény, egyben a világ egyik leghatékonyabb turisztikai eszköze is. A versenyre kilátogatók vendégéjszakák tízezreit töltik el a térségekben, hogy mezőny meglesése mellett megismerjék a környék szépségeit is.

Mivel mi alapvetően szakmai úton voltunk, így alig néhány óránk maradt a kifejezetten turizmus célú pihenésre, szórakozásra, de mi az elenyésző kisebbségbe tartozunk. A Covarey-ben található szállásunk 1200 méteren volt, és a környéken három háromezer méteres hegy társaságában barangolhattunk.

Ilyen környéken képtelenség unatkozni, a több tucatnyi útvonal, állatpark, montis ösvény, vagy éppen országúti veretés mellett egyszerűen kifeküdni a fűbe is lélekemelő élmény. Ha rossz az idő, még egy ilyen isten háta mögötti helyen is akad valami wellness-részleg, ahol azért el tud lenni az ember.

És ez a Giro d’Italia egyik esszenciája: lehet, hogy ezeket a tájakat sohasem látom, ha a Giro miatt nem vezet erre az utam. Milyen furcsa, pont ugyanígy jártam 2015-ben is 🙂 Reméljük, hogy 2020-ban, sok-sok ezer néző érkezik hozzánk is, hogy hasonló élményeket élhessen át – ezúttal már Magyarországon.

Tornante

Tornante, vagyis magyarul hajtűkanyar: a háromhetes körversenyek egyik legjellegzetesebb jelképei. Legendás támadások, kínkeserves szenvedések és…A legnagyobb bulik tanúi. A külső íven hosszabb, a belsőn nehezebb, de nézőként bárhol is állsz, itt mindenki mindenkinek a barátja. Mielőtt bemennénk a sűrűjébe, mutatunk egy snittet a 14. szakasz első hajtűkanyarjából.

A Colle San Carlo ugyan csak 1946 méter magas, viszont sokkal könnyebben megközelíthető, mint a Gran Paradiso. Ez rögtön látszott is a nézőszámon, igazi bulihangulat alakult ki a fákkal sűrűn ölelt emelkedőn, ami a név alapján az olaszoknak csak egy dombocska. Biztos van benne igazság, hiszen gyerekülésben vagy bringán, sőt szakácsok is tekertek felfelé teljes menetfelszerelésben.

A hegy utolsó előtti tornantéjében állunk meg. Naná, hogy itt, hiszen a szakács is ide igyekezett, a kihangosítóval is rendelkező önkéntes szpíker társaság sátrában már sütik a kolbászt, kérni sem kell, már osztják is. Amíg meg nem érkeznek a versenyzők, a szpíker folyamatosan tájékoztat a verseny állásáról, csinálja a showt, biztatja a sorban érkező amatőröket, akik saját zsíron tekernek fel az emelkedőn. Itt mindenkinek kijár a pár másodperc hírnév.

Mielőtt megérkeznének a versenyzők, rendes olasz módjára elhangzik az Inno di Mameli olyan stílusban, ahogyan kevés himnuszt lehet elénekelni.

A hegy utolsó előtti tornantéjében állunk meg. Naná, hogy itt, hiszen a szakács is ide igyekezett, a kihangosítóval is rendelkező önkéntes szpíker társaság sátrában már sütik a kolbászt, kérni sem kell, már osztják is. Amíg meg nem érkeznek a versenyzők, a szpíker folyamatosan tájékoztat a verseny állásáról, csinálja a showt, biztatja a sorban érkező amatőröket, akik saját zsíron tekernek fel az emelkedőn. Itt mindenkinek kijár a pár másodperc hírnév.

Mielőtt megérkeznének a versenyzők, rendes olasz módjára elhangzik az Inno di Mameli olyan stílusban, ahogyan kevés himnuszt lehet elénekelni.

+1 Tifosi

Sokan mondják, hogy az olaszok a legfanatikusabb szurkolók a világon. A versenyzők legelhivatottabb támogatói ki is vívták a tiszteletet azzal, hogy a Föld minden táján Tifosikként hivatkoznak rájuk. Zárásként jöjjön még néhány snitt róluk. Azokról az emberekről, akik ugyan tömeget képeznek, de ez a tömeg adja a Giro egyik legfontosabb adalékát: a szenvedélyt.

Nézzük, hogyan örültek az Astana segítői Cataldo győzelmének a 16. szakasz céljában.

Végezetül pedig itt egy galéria, amelyben a fentebb nem látott, de még érdekes képeket tesszük közzé, utánuk pedig jön az összes többi, amit felhasználtunk – ha esetleg letöltenéd a gépedre 😉

Készítette: Macsuga János / Flowcycle

További élő bejelentkezéseket találhatsz ide kattintva.

Köszönjük a Nemzeti Sportügynökségnek, hogy meghívott minket a Giro d’Italiára és vállalta a kiutazásunk és kint tartózkodásunk költségeit!

Jövőre találkozunk Budapesten, ugye?