Tényleg fitten tart? Nem hajtják túl az embert? Mennyire stresszes? A cikkben minden kiderül.
Tisztán emlékszem az első alkalomra, amikor pontosan érkezett a vonat, én meg természetesen Murphy 4. törvénye alapján kb. fél percet késtem. Szóval 8 mérföld következett, immáron a Milleniumi bringa út és Eminem helyett a Dee folyó mentén. Sokkal simább, egyenletesebb volt az út felszíne, mint a Milleniumnak, és talán a kutyasétáltatók is kisebb létszámban képviseltették magukat. Már majdnem Chester határain belül voltam, amikor felért rám egy másik bringás, akivel a „Hey! Te is bringás vagy? Én is bringás vagyok” illedelmes bólintást követően társalgásba elegyedtünk. Miután alaposan ki lettem faggatva, hogy mi az a Deliveroo, arra a következtetésre jutott alkalmi túratársam, hogy ez a meló biztos fitten tart. Akkor ez még elmés megállapításnak tűnt, ami előtte senkinek nem állt össze, de azt követően kb. mindenki feltette ezt a kérdést, aki hamarabb nyitott ajtót, mint ahogy kitudtam volna venni a kaját a táskámból, és nem bírta a csend kínosságát. A dolog addig fajult, hogy a többi futárral fontolgatjuk a „yes it DOES keep me fit (igen, fitten tart)” feliratú saját mez készítését.
Fitten tart?
Szóval, ha egy mindenkori 7 pontból álló “miért jó futárkodni” listát kellene összerakni, nyelvtől függetlenül az első pont az „it keeps you fit” lenne.
Mennyire tesz elfoglalttá?
2. Nem kell elfoglaltnak tettetni magad, amikor nem vagy az, vagy elhúzni a munkát. Ha kevesebbet dolgozol, lazábbra veszed, kevesebbet keresel. Ez inkább az önalkalmazottságból ered, meg igazából általában a kiváltságos oldalon szoktam lenni, amikor pozíciókról van szó, de sokkal jobban tetszik, hogy itt nincsenek ígéretek, hogy majd egyszer jobb lesz, többet kapsz kevesebbért.
Mi a helyzet a hierarchiával?
3. A hierarchia teljes hiánya és a szoftver által egyenlően és véletlenszerűen kiosztott rendelések miatt, az áskálódások és drámázás teljesen haszontalan, ami a valaha volt legjobb munkahelyi légkör kialakulásához vezetett.
4. Pár elfelejtett fokhagymás-vajas tégelyen kívül, soha nem hozok haza munkát, és attól sem kell aggódnom, hogy amit ma nem csináltam meg, azt holnap kell bepótolni.
Mennyire megterhelő?
5. Annak ellenére, hogy milyen nehéz önvezető autót kivitelezni, az emberi agy számára a közlekedés/vezetés az egyik legegyszerűbb feladat, ami a fentebb említett stresszmentességgel együtt, előtte ismeretlen mértékű kognitív hozzáféréshez juttatott. Ami anélkül, hogy próbálnék okosnak hangzani, annyit jelent, hogy frissebben tudok gondolkodni egy 9 órás műszak után is. Az már egy másik kérdés persze, hogy ezt a kapacitást legtöbb esetben olyan tudományos cikkek elemzésére használom, mint például, a nagyobb fogaskerekek (53 elől, 21 hátul) a jobbak a lánc kisebb hajlásszögei miatt, vagy a kisebbek (39 elől, 16 hátul) a kisebb érintkezési, súrlódási felszín miatt.
Megfontoltabbá tesz
6. Akár csak az előző példában, legyen szó szabadidőről és erőforrások felhasználásáról vagy akár pénzről, ha egy futár a kerékpározásra használja forrásait, ami korábban megfontolatlan dolognak tűnhetett, most már a munkába, a jövőbe invesztálja (nem mintha melóra használnám a carbon bringát, de erről majd egy későbbi postban).
Felszabaduló idő…
7. Elég nagy herce-hurca alakult ki a Deliveroo és a formális önalkalmazottság körül. Többnyire a Guardian és a Telegraph felváltva 3-4 hetente rak ki egy cikket, ami miatt 1-2 napig mindenki sajnál minket. Egy ilyen sajnálás alkalmával, szólított meg egy vadidegen az utcán, és próbált meggyőzni, mintha valami transzba lennék és nem tudnám milyen rossz nekem. Miután jó angol szokás szerint megkérdőjeleztem a kérdése illendőségét (de tényleg… ki a franc szólít le egy idegent azzal, hogy mennyit keres?), azt a kérdést szegezte nekem, hogy mikor voltam utoljára szabadságon. Amire miután azt válaszoltam, hogy még mielőtt elkezdtem futárkodni, egyből megakart győzni, hogy milyen 28 nap fizetett szabadságom lehetne, ha alkalmazottként dolgoznék. Amire csak annyit feleltem, hogy
az bizony rengeteg idő amíg bringázhatnék.
