Hogyan lesz valakiből kommentátor a nagy kerékpárversenyeken?

Egy hazai sportkommentátor éves szinten havonta átlagosan 40-50 órát beszél élő adásban a nézőkhöz. Az elsőre talán egyszerűnek tűnő munka mögött komoly felkészülés, nehéz életviteli kompromisszumok és súlyos szakmai elhivatottság van. A sportkommentátori szakma kezdeti lépéseiről, szépségeiről és kulisszatitkairól Bodnár Gergővel (és kollégáival), az Eurosport kommentátorával beszélgettünk.

Hirdetés
Hogy kerültél az Eurosporthoz? Mindig is ez volt neked az álommeló?

Bodnár Gergő: Abszolút nem. Belefutottam egy hírlevélbe, amiben azt írták, hogy az Eurosport munkatársakat keres. De mindjárt megkérdezzük a többiektől…

Pintér László: Mondtak anno a Jenőék valamilyen badarságot a Cima Coppival kapcsolatban, ezért egy indexes fórumon megkérdeztem, hogy hogyan lehet írni az eurosportosoknak, és így találtam rá arra az eurosportos fórumra. A regisztrációval bekerült az e-mail címem az adatbázisukba és oda küldték ki a felhívást, amiben új munkatársakat kerestek.

Lantos András: Én is kérdezni akartam tőlük, autósportos fejjel gondolkoztam, és nem értettem, hogyha a sprinten mindenki azonos időt kap, akkor mi értelme küzdeni a győzelemért.

Bodnár Gergő: Ha jól emlékszem, én azt kérdeztem meg, hogy hány pontot osztanak a hegyi hajrákon a Touron, de ez nagyon régen volt, talán 2003 körül. Körülbelül háromszázan jelentkeztünk, emlékszem, hogy megtelt a TF-aula velünk. Itt egy általános sporttesztet kellett kitöltenünk, olyan kérdésekkel, minthogy mik voltak az újkori nem európai téli olimpiák, ki futotta először az egy mérföldet négy percen belül, ki nyerte tavaly a sárga trikót a Touron stb.

Ilyen a magyarországi Eurosport irodája

Ezután választhattál, hogy technikai, egyéni vagy csapatsport-kvízt akarsz. Ezt követően 84 embert hívtak vissza egy szóbeli beszélgetésre, ahol ugyan kellett pár mondatot angolul is beszélni, de inkább az volt a lényege, hogy megismerjenek minket, meg kiderüljön, ki az, aki esetleg dadog vagy raccsol. Ezután jött csak a tanfolyam. Itt a sporttöritől kezdve a sportpszichológián, újságíráson, beszédtechnikán át az adásvágásig mindent tanultunk.

Ha ennek is vége volt, három alkalommal bemehettünk egy-egy általunk kiválasztott kommentátor mellé, hogy megnézzük, hogy megy a felkészülés. Ezután jött az élesebb próba, itt már az élő adással egy időben kellett kommentálnunk, de nem ment adásba. Ezután már azért híre ment, hogy ki az, aki jó, és ki az, akit nem kell erőltetni.

Nagyon sokan ott buktak el, amikor bekapcsolták a mikrofont.

Ennyire sokan elhasalnak a drukk miatt?

Igen. Meg azt hiszed, hogy ez nagyon könnyű: „Jaj, szeretem a kerékpárt, csak beszélnem kell róla!”. Én mindig azt mondom a rosszindulatúbb hozzászólóknak, hogy egyszer üljenek be egy öt órás, sík Tour-szakaszra és meséljenek érdekes dolgokról. De akkor a tájról, a várakról, a versenyzők életrajzán át mindenről. Vagy egyszerűen csak meséljenek arról, ami a képernyőn van, és utána fogadják a kritikát, ha anyázni fognak a nézők.

Pintér László közbeszól: engem elsőre egy Eneco Tourra osztottak be. Vért izzadtam.

Bodnár Gergő: Egyedül nem is jó közvetíteni, szinte soha nem is csináljuk szólóban. Ketten vagyunk kommentátorok és általában igyekszünk még egy szakit hívni, ha tudunk. Fontos, hogy az illető tényleg értse a kerékpárt, legyen valós szakmai múltja és ne csak azt mondja, amit mi is látunk a képernyőn.

Meg lehet élni ebből a szakmából?

Az elején, 2-3 évig ebből nem nagyon lehetett megélni. Örültem magamnak, hogy a jövő hétre be vagyok osztva fél órás foci magazinra, hű!

Elég kicsik a kommentátori szobák
Mikor jött el a ti időtök?

2013-ban volt először, amikor az új brigád, vagyis mi közvetítettük a Girót.

Ezt akkor full time-ba nyomja mindenki, vagy azért kell mellé másodállás?

Attól függ. Nekem már nem kell, mert rengeteg kerékpárt ad az Eurosport, de vannak olyan kollégák, akikkel egy hónapig nem találkozom, ezért ő csinál mást is a kommentálás mellett. Általánosságban azért elmondható, hogy aki nincs otthon a téli sportokban, azoknak a december-február közötti időszak azért elég gyengusz.

Külön hűtött szerverszoba. Az itt található technika súlyos tízmilliókba kerül

De nekem például a mai vasárnapom úgy néz ki, hogy keltem hétkor, volt egy női Brit Kör összefoglaló, pár óra szünet, megcsinálom most a Magyar Kört, utána háromnegyed óra múlva Dauphiné, aztán hazamegyek még írok is róla és máris este nyolc óra van. De ha például én csinálom a Tour de France-t, júliusom gyakorlatilag nincs. Így, hogy az elmúlt években már az összes szakaszt elejétől végéig adjuk, elég kemény meló. Egy 220 kilométeres sík szakaszt, aminek csak az utolsó 10 perce igazán izgalmas…azt azért szép munka megtölteni.

A kulcs a felkészülésen van. Neki lehet úgy is állni egy közvetítésnek, hogy beviszel a fülkébe egy rajtlistát aztán beszélsz a semmiről, meg úgy is, hogy mire beérsz, már a francia sajtót is lefordítottad, amivel például egy Cyclingnews sokszor nem is foglalkozik, pedig tök jó infók vannak benne.

Mi volt a legnehezebb pillanat az elmúlt évek során?

Izgulni már senki nem izgul, azon az első pár hónap után túlesik az ember. Változó amúgy mindenkinek a fejlődési üteme. Például anno a Székely Dávid (korábbi kommentátor, most az M4 Sport csatornaigazgatója – a szerk.) szinte azonnal berobbant és jó volt, nekem azért kellet pár hónap, amíg komfortossá vált a helyzet.

Bodnár Gergő felkészülési jegyzetei a 2019-es Tour de Hongrie utolsó szakasza előtt

Ami a legdurvább talán, hogy nálunk az összefoglalók is élőben mennek. Nincs az, hogy mondasz valami hülyeséget közben és akkor azt kijavítjuk. Felmondom délelőtt az összefoglalót és az úgy fog adásba menni este, vagy akár egy hónapokkal későbbi ismétlésben is. Ez abból a szempontól kellemetlen, ha tényleg van valami oltári hülyeség benne, de legalább precizitásra nevel.

Mi volt a legelső közvetítésed?

Azt hiszem a 2011-es vagy 2012-es Eneco Tour lehetett. Emlékszem, sprintbefutó volt és paráztam, hogy fel fogom-e ismerni a versenyzőket. Egyébként életemben először a Lance-éra alatt láttam kerékpárversenyt, valahol 2001-2002 körül.

Arra emlékszel, mi fogott meg ebben az egészben?

Erre pontosan nem emlékszem. Szerintem véletlenül odakapcsoltam és a kommentár fogott meg, a Jenőék röhögtek valamin biztosan. Aztán röhögtem én is, de utána szép lassan el kezded érteni, sőt várni, hogy az egyik nap történt eseménynek mi lesz a folytatása a következő szakaszon. Egyszerűen magába szív az egész.

A Tour de Hongrie adásscriptje
Mi az árnyoldala ennek a szakmának?

Nagyon nehéz tervezni, szabadságot kivenni szezon alatt. Olyan nincs, hogy te márciusban bejelented, hogy májusban szabadságon leszel egy hetet. Még úgy sem, hogy sejted, hogy azon a héten nem lesz semmilyen komolyabb kerékpárverseny a tv-ben, mert simán beeshet mégis a programba egy Szlovén vagy egy Okcitán Kör. Hétvégéd nincs, ünnepnapod nincs. Viszont míg más tök korán kel, nekem elég napközben, mert a Tour de France-t leszámítva általában csak délután vannak a közvetítések. Éves bontásban átlagosan havi 40-50 órát kommentálunk élőben.

Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a munkában?

Én nagyon szeretem a felkészülést, talán néha jobban, mint a konkrét közvetítést. Amikor előfizetek egy belga újságra, átfordítom olaszba és van benne három olyan infó, amire azt mondom: anyám, ez mennyire jó! Belga egynaposokat el se tudnám képzelni anélkül, hogy azt a 2-3 helyi lapot nem olvasom el, amit szoktam. Azok őrültek, mindent megírnak. És tök jó, hogy ezeket el tudom mondani adásban a nézőknek.

Bodnár Gergő, az Eurosport kerékpáros közvetítéseinek kommentátora

A Giróra például már januárban felkészültem, mert akkor volt rá időm. Közvetítés közben is meg tudod nézni a Wikipédiáról a dolgokat, de az azért más, főleg, ha ott csak két mondatot írnak egy-egy városról. És ez a szép benne, hogy felkészülsz, tök jókat tudnál mondani a helyi dolgokról, aztán oldalszél, szétszakad a sor: a felkészülésed, amire elment akár két órányi fordításod, már ment is a kukába.

Melyik versenyeket szereted a legjobban?

Giro d’Italia, Milánó-San Remó. Utóbbit azért, mert akkor indul be igazán a szezon.

Szathmári Attila, Németh Szabolcs és Bodnár Gergő pillanatokkal az adás kezdete előtt
Azok, akik hosszú ideje hallgatnak a közvetítésekben, sejthették ezt a választ. Honnan jön neked ez az olasz imádat?

Nem tudom, mert a gimiben hiába jártam olaszos osztályba, én csak kértem a kettest és beültem a hátsó padba. Jóval később beiratkoztam egy olasz nyelviskolába és aztán látod, elég jól jött a közvetítések miatt.

Mik a jövőbeli vágyaid a kommentálással kapcsolatban?

Amikor a brit eurosportosokat látom, érzem, hogy nagyon jó lenne egy helyszíni közvetítés. Biztosan sokkal fárasztóbb, de én is tapasztaltam, amikor 1-1 Giro-szakaszra kimentem, hogy nagyon más onnan figyelni az eseményeket. Látod, hogyan melegítenek be a versenyzők, ki lesz szökésben, a sajtótájékoztatókon te kérdezhetsz, de akár egy-egy csapatvezetőt, versenyzőt is elkaphatsz néhány szóra. Egy ilyen nagyon jó lenne egyszer.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet