Milyen egy igazán bringabarát munkahely? Szerintünk nem olyan, ahol kihelyeznek pár használhatatlan keréktámaszt. Új sorozatunkban arra keressük a választ, hogy milyen intézkedésekkel lehet valóban komolyan támogatni a kerékpározást a munkatársak körében.
Elsőként egy légiáru fuvarozó céghez látogattunk el, amelynek ügyvezetője, Szabó Gyuri egykoron maga is kamionsofőrként dolgozott, így tudja, hogy ez a szakma a közhiedelmekkel ellentétben milyen komoly megterheléssel jár mind szellemileg, mind fizikailag. „A sofőrök egészségi állapota élet-halál kérdése, elég csak azt látnunk, hetente milyen sok balesetről számol be a média. Ezekben szerencsétlenségekben igen gyakran érintettek a kamionsofőrök is.” – meséli Gyuri.
„Saját magam is egy betegség után tapasztaltam meg, hogy milyen sok mindent tud adni a kerékpározás. Anno sofőrként hiányzott nekem, hogy a kötelező pihenőidőket hasznosan vagy élvezetesen tudjam eltölteni. Oda voltam láncolva a kamion fülkéjéhez egy poros parkolóban. Végül elkezdtem edzeni és három éve versenyekre is járok. Negyedévvel ezelőtt pedig egy amatőr bringás csapatot alapítottam, elsősorban azért, hogy az élményeimet a kollégáimnak is átadhassam, egyfajta csapatépítő jelleggel.” – tette hozzá Gyuri, akinek ezzel a lehetőséggel nem titkolt szándéka az is, hogy az újonnan érkezők a jövőben ne csak a pénzt, hanem a sportolási, aktív kikapcsolódási lehetőséget is lássák az szakmában.
„Fontos dolog, hogy
amikor együtt tekerünk nem beszélünk munkáról.
Akkor szimplán együtt bringázunk, igyekszünk jobban megismerni egymást legyen az illető akár garázsmester, sofőr, vagy akár a tulajdonosok egyike. Úttársak vagyunk.”
A kamionsofőr, aki a bringázásnak köszönheti, hogy kiszabadult a fülkéből
A kamionozás és a bringázás kapcsolata már egy korábbi interjúnkban szóba került, akkor a youtube-os sofőr, Dajka László (alias st22-lacika) mesélte el nekünk, hogy a bicikli hogyan segített neki megváltoztatni az életét. Bár később inkább a futás mellett tette le a voksát, de azóta is folyamatosan magánál hordja a kerékpárját, amit a pótkocsi hátsó részében szokott elhelyezni. Ez persze rizikós, hiszen ha kényes az áru, vagy telített a rakodófelület, akkor nehezen talál helyet kétkerekűjének.
A Prévost-nál ezt az egész ötletet eggyel magasabb szintre emelték. Alapból minden telephelyen biciklik várják a munkatársakat, ha egy hosszúra nyúlt pihenőidőt aktívan töltenének el a dolgozók. Aki viszont még többet szeretne kihozni magából, csatlakozhat az Úttárs amatőr kerékpáros csapathoz. Ekkor már állandó kerékpárt is kaphat a kolléga, amit egy speciális bringás zsák segítségével a fülkében tárolva magával hordhat a hosszú, általában három hétre nyúló távollét során. Ezen kívül az otthon lévők heti rendszerességgel tartanak közös edzéseket a budai hegyekben is.
„A cél, hogy hazai maraton versenyeken, akár a 24 órásokon csapatban is elinduljunk. Ha úgy jön ki a lépés, akár külföldi megmérettetéseken is kipróbálnám magam.” – ezt már Kormos Csaba (gépjárművezető) mondja, miközben éppen a reggeli montis edzés közben tartanak egy kis szünetet a Szépjuhásznénál.
„Kinézem a Google Maps-en a szép helyeket és amikor meglátogatom őket, kinyílik előttem a világ”
„Tizenöt évig voltam hivatásos tűzoltó, de nem mentem nyugdíjba, ennél cégnél három éve dolgozom. Ebben a munkakörömben már végre elmehettem túrázgatni, így gyakran sétáltam húsz kilométereket Európa városaiban. Később láttam, hogy a kollégáim viszik magukkal a kerékpárjukat, így én is rákaptam a dologra.” – meséli lelkesen Csaba. „Ma már sokszor a diszpécserek segítségével próbálom úgy tervezni a pihenőidőimet, hogy el tudjak menni egy kicsit bringázni. Olyan mintha kinyílna előttem a világ.”
Mészáros Tamás (gépjárművezető) már régebbi motoros, többek között a magas vérnyomása miatt kapott rá újra a mozgásra: „Először egy összecsukható biciklim volt, mert egy idő után nem maradt lehetőség arra, hogy a pótkocsin tároljam a kerékpáromat. Később, Szabó Gyuri tevékenységét látva megtetszett a hegyi bringázás is, ami egészen új dimenziókat nyitott meg előttem.” – meséli Tamás, aki bringatúráit egy saját Facebook oldalán is megosztogatja.
Csaba közben a telephelyen megmutatta, milyen könnyedén tudja magával vinni a 29-es montiját. Csak a két kereket kell kikapni és a bringához kapott szállítózsákot az anyósülésre gumipókozni. Így a bicikli biztonságban van, és bármikor bevethető.
„A saját lakóhelyem körül is olyan helyeket fedezek fel, amiket még életemben nem láttam. Bélapátfalva mellett például volt egy mészkőhegy, de nem rég, 44 éves koromban jutottam el odáig, hogy először megmásszam. Olyan dolgokat látok meg, amiket eddig nem. Szellemileg és fizikailag is sokkal fittebbnek érzem magam, mint korábban.” – zárja gondolatait Csaba.
Az Úttárs kerékpáros csapat nyílt, az edzésekre és a csapatba bárki csatlakozhat, elég a Facebook oldalukon jelentkezni.
