Ingyenes, elektronikus, gyors – ahogy itthon is lennie kéne.

Hirdetés

Azt a logikát követve, hogy két napi munkába és haza tekerésbe fektetett energiából annyit futárkodhatnék, hogy a kereset fedezné a heti vonat jegy árát, a vasút nyerte a munkába jutásom megszervezésére kiírt pályázatot.

12 percet kellett utaznom Anglia és Wales határán keresztül, miközben a három szerelvényes dízel vonat időnként 120 km/h fölé is gyorsított (a mérésben a Strava segített, mi más).

Az említett három szerelvényre jutott két kerékpár számára (legtöbb esetben elég) kijelölt hely. Itt a bringáknak volt elsőbbsége, de mivel senki nem csinált ügyet abból, ha máshol szálltam fel, én sem feltétlenül ragaszkodtam hozzá, hogy 12 percnyi utazásért mások 11 percig pakolják a kijelölt bringa tároló helyeket elfoglaló bőröndjeiket, az elsőbbségem biztosításáért.

Teljesen mindegy hol a bringa, senki nem szól egy rossz szót sem.

Annak ellenére, hogy nem kellett semmi pótdíjat fizetni a kerékpárosoknak, az utasok valahogy akkor is kiszorítottak egy bringányi helyet, ha tömve volt a járat. Sőt, leszállásnál segítettek lejuttatni a bringát, meg a Deliveroo táskát – a személyzet is szívén viselte sorsomat. Így történt egyszer, hogy amikor pótlóbusz volt, amire nem fért fel a bicikli, felajánlották a takarító raktárat, mint kerékpár megőrzőt.

A magyarországi InterCity-hez hasonló szolgáltatást nyújtó Virgin Trains-nél a torlódások elkerülése érdekében a bicikli szállítást elektronikusan elő kell jegyezni, de ennek sincsenek plusz költségei. Összességében azt mondanám, hogy az Arriva (helyközi) járatai gyatraságával összhangban van megtervezve a kerékpár szállítás. Viszont a személyzetnek és többi utasnak köszönhetően, ha nem is mindig a legegyszerűbben, de valahogy mindig megoldódik.


Ben az angliai Chesterben rója a kilométereket bringás futárként. Kalandjairól rendszeresen beszámol a Flowcycle magazinban. Ha érdekel a teljes története, hogyan lett futár, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, akkor kattints ide.

1 hozzászólás

  1. Szép hazánkból is tudok jó példát. Tavaly május elején Budapestről bringával igyekeztem Esztergomon át Karvára (Kravany nad Dunajom), de Esztergomban hallok egy éles csattanást, és megmozdul alattam az ülés: fáradásos törés végzett a rögzítő csavarjával. Még szerencse, hogy nem messzebb, Szlovákiában… Eltoltam a sérült gépet a közeli vasútállomásig, ahol szembesültem vele, hogy dúl az átépítés, vonat helyett pótlóbusz jár Pilisvörösvárig, de az nem szállít kerékpárt. A konténer-irodában dolgozó vasutas azonnal felfogta problémámat, közölte, hogy ma szerencsére magas padlós busz van szolgálatban, és rögtön meg is kérte a sofőrt, hogy vigyen el engem. A közel két méter hossz reku simán befért az amúgy szinte üres busz aljába, és nemsokára hazaértem.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet