A magány és az elszigeteltség érzése sok olyan időskorú személyt érinthet, akik bár nyitottak lennének a mobilitásra, a fizikai állapotuk miatt mégsem képesek olyan könnyedén lépést tartani vágyaikkal, például, hogy megtegyenek egy könnyed, kikapcsolódást nyújtó kirándulást. Pedig egy kényelmes séta, vagy egy barangolás az erdőben nem csak a fizikai, de a mentális egészségét is javíthatja. Erre próbált megoldást találni Ole Kassow.

A TEDx konferenciáin gyakran hangzanak el olyan társadalmi és/vagy természetvédelmi témakörökben elengedhetetlennek és fontosnak vélt kérdések, amelyekből mi magunk is rengeteget tanulhatunk. Korábban egy koppenhágai TEDx előadáson a dán Ole Kassow is bemutatkozott.

„Mivel a legtöbb koppenhágai szereti a kerékpározást, feltételeztem, hogy szeretne visszatérni a közösségbe, hogy kapcsolatot teremthessen szomszédaival és végre megtehesse azt, amit talán mindig is vágyott.”

– mondta Ole Kassow, arról a 97 éves Thorkild nevű úrról, akit még egy idősek otthonában ismert meg. Az idős úr gyakran üldögélt egy padon az otthon közelében. Ole azonban arra gondolt, hogy talán Thorkild, és sok más hozzá hasonló idős ember is szeretne újra kerékpárra ülni, hogy kimozdulhassanak kicsit a komfortzónájukból, kirándulhassanak és szórakozhassanak. Később az ápolási otthon engedélyével kölcsönzött egy riksát, amivel aztán elkezdték körbejárni a környéket. Nem csak az út volt fantasztikus, de még Thorkild urat is megismerte, akiről például az is kiderült, hogy 1938-ban a királyi őrség tagja volt.

Lényegében ez adta a kiindulópontot ahhoz a ma már több helyen is működő nonprofit vállalkozáshoz, amely önkéntesek segítségével idős embereknek adja vissza a kerékpározás örömeit. Kassow felvette a kapcsolatot a városi tisztviselőkkel, nevezetesen Dorthe Pedersennel, aki később társult a projekthez, majd segített neki abban, hogy minél többen élvezhessék ennek a kezdeményezésnek az előnyeit. Így alakult meg a Cycling Without Age (Kerékpározás kortalanul) nevű projekt.

A kezdeti tapasztalatok pozitívak voltak: az utazásból visszatérő hölgyek és urak jókedvűek, élénkek és beszédesek voltak. Egyesek hajlandóak voltak arra is, hogy sokkal kevesebb időt töltsenek az ágyban, helyette inkább a szabadban foglalták el magukat.

Az önkéntesek, vagyis a sofőrök és az idős utazók egy egyszerű foglalási rendszeren keresztül iratkozhatnak fel a programra tetszőleges időközönként. A sofőröket a következő öt pont alapján ösztönzik és motiválják: nagylelkűség (és kedvesség), lassú kerékpározás, történetmesélés (mert sok csodálatos történet elfelejthető), kapcsolatok (kapcsolat létrehozás, bizalomépítés), valamint korhatár nélkül (ami a projekt nevéből magától értetődő).

Az idősebbek kerékpározásáról már írtunk egy korábbi cikkünkben, így a trájkokról szóló írásunkat is ajánljuk figyelmedbe:

Nem tudsz biciklizni? Triciklizz!

További információk a projektről ezen a linken: Cycling Without Age

1 hozzászólás

  1. Nagyszerű kezdeményezés elvinni egy kis biciklitúrára olyanokat, akik maguk már nem képesek rá. Az az életkor viszont, amíg képesek vagyunk, jelentősen meghosszabbítható – mégpedig az évtizedeken keresztül rendszeres sportolással, többek között kerékpározással. Épp tavaly voltam a Testnevelési Egyetem Terhelésélettani laboratóriumában, elektródákkal telerakva futószalagon futni. A verdikt: kronológiai kora 73,73 év, biológiai kora 34,49 év. Egyébként úgy tudom, hogy a fiatalkori intenzív, majd abbahagyott sportolásnak még káros hatása is lehet, mert a sport hatására megnagyobbodott, majd kellő munka nélkül maradt szívizom elhájasodhat. Akinek nem jár rendszeres fizikai erőfeszítéssel a munkája, sportolja végig az életét, és akkor csak tényleg 90 évesen szorul majd rá (akkor sem biztos!), hogy mások vigyék el egy kis biciklis kiruccanásra.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet