Akármekkora suttyóság is legyen a strandon a hotdog-árus sátrában aludni, a legbékésebb éjszakát tudhattam magam mögött. Első alkalommal az utazásom során egyszer sem ébredtem fel megnézni, hogy vajon még mindig ott van-e a bringa mellettem. Mivel otthoni körülmények között tízből kilenc éjszakát végigalszok, ekkorra már megterhelő volt másfél óránként felkelni azon aggódva, hogy meg van-e még a bringám.

A jó alvással érkezett jó közérzet ismét nyitottá és barátságossá tett, úgy éreztem az egész város mosolygott rám. Ebben a felfokozott hangulatban hoztam meg a döntést, hogy aznap Portóig fogok tekerni. Az eredetileg 217 kilométeres szakasz előtt egy 2 literes Freeway (Lidl) naranccsal (1080 kcal), 8 darab 135 grammos péksütivel, meg két liter vízzel tankoltam fel. Mivel többnyire nehezemre esik reggel kajálni, az első 70-80 kilométeren csak az üdítőt kortyolgattam.

Amikor Spanyolországból induló utamat terveztem, a YouTube automatikus lejátszási listáján felszólalt a portugál nyelvű girl from Ipanema, én pedig pár másodperc alatt eldöntöttem, hogy Portugáliát is útba fogom ejteni (attól függetlenül, hogy a dal amúgy Brazíliából származik). Az Estrada Atlantica (amit én valamiért olaszosan “Strada di Atlantico”-nak kereszteltem, a helyieknek gondot okozva ezzel a megértésemben) volt az egyetlen biztos pont, amin át akartam haladni. A Nazaréból kifele vezető utak környéke elég jól ki volt táblázva, így szinte lehetetlen lett volna elvéteni az Atlanticát. Az út mentén folyamatosan kerékparút vezetett, de már előzetesen megszoktam, hogy Portugáliában senki nem előz meg három centiről, ordibálva, dudálva, anyázva, csak azért, hogy az erkölcsi felsőbbrendűséget bizonyítsa, ezért én csak az első pár kilométeren vettem igénybe, a túl sok gyökér miatt.

Gyökerek alatt nem a többi felhasználóra gondolok, sőt velük igen jól elvoltam, időnként még egy kis szélárnyékot is biztosítottak számomra. Viszont a kerékpárút felszíne közel sem volt egyenletes. Nekem már a Google Maps-en olvasva az út nevét is úgy hangzott, mint, egy olyan úti cél, amivel nem lehet melle lőni. A térképen is szinte folyamatosan képpontnyi távolságon követte az óceánpartot, a neve magáért beszélt számomra. A valóságban, viszont az a képpontnyi eltérés 2-3 kilométert jelentett, és pár száz métert leszámítva az óceánt is csak sejteni lehetett a kiszáradt fenyvesek mögött.

Ekkorra már megszoktam az állandó sivatagi díszletet Portugáliában, de arra számítottam, hogy ezen a környéken ez véget ér. Annak ellenére, hogy a várakozásaim nem teljesültek, nem voltam csalódott. Sőt talán még örültem is, hogy tovább kéregethettem vizet az út menti éttermekből. Ekkora már meg tudtam kérdezni portugálul, hogy kaphatok-e vizet a kulacsomba, vagy hogy tudnának-e egy kicsit figyelni a bringámra.

22 kilométeres kitérőmet utólag elég nagy pazarlásnak látom. Mire kiértem a vízpartra már teljesen elviselhetőre hűlt a hőmérséklet, viszont már 6 óra is elmúlt addigra, a navigáció szerint pedig még 80 kilométer volt Portóig. A Strava elég sokszor abbahagyta a merést így a számításaim szerint 240 km-ből “csak” 189-et jelöl, és valószínűleg a 32 fölötti átlag is ennek tudható be. Porto előtt 20 kilométerrel elkezdtem táborhely után nézelődni, de úgy értem be a városba, hogy nem találtam. Fizikailag egész jó állapotban voltam, de éreztem, hogy szükségem van egy jó pihentető alvásra, anélkül, hogy a bringa miatt kellene aggódnom. Megint egy szállodában kötöttem ki.


Ha nem tudod, mi is ez az egész: szerkesztőségünk tiszteletbeli tagja, Ben brutál bringás túrára szánta el magát. Eredeti tervei szerint 4000 kilométert kívánt megtenni 25 nap alatt, közben érintve a nagy kerékpáros körversenyek szent hegyeit. Íme egy bővebb ismertető az előkészületekről és az útvonalról. Ben kalandjait a Lationoeuropa trip címke alatt követheted.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet

tizennégy − 12 =