A nagy favorit Remco Evenepoel esése után az Astana ledominálta a nyár második nagy klasszikusát, Jakob Fuglsang pedig megérdemelten húzta be a versenyt.

A zsúfolt versenynaptár miatt nyolc napon belül már a második monumentumot rendezték Olaszországban, a múltheti Sanremo után ezúttal az előrehozott Lombardiára került sor. Túl a szokatlan időponton, a verseny számunkra más okból is különlegesnek ígérkezett, hiszen a CCC színeiben első nagy klasszikusán állt rajthoz Valter Attila (nem mellesleg a verseny hosszú történelme folyamán első magyarként), aki hét közben egy remek 10. hellyel hangolt a mai napra.

Hirdetés

Az útvonalba ezúttal nem nagyon piszkáltak bele az olasz szervezők, maradt az elmúlt években megszokott 4000 méter szintemelkedés és Sormano-Civiglio-San Fermo emelkedőhármas, épp csak nézők nem látogathattak ki ezekre a hegyekre.

Nem számított mindennapinak a rajthoz álló esélyesek listája sem. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy első monumentumát teljesítő, alig 20 éves srác legyen a verseny legnagyobb favoritja, Remco Evenepoel (Deceuninck Quick-Step) azonban egész éves szenzációs teljesítményével elérte ezt, pedig olyan rutinos sztárok is indultak, mint Jakob Fuglsang (Astana), Vincenzo Nibali vagy a címvédő Bauke Mollema (Trek Segafredo).

A nyári hőségben zajló verseny nagy tempóban kezdődött, közel 50 kilométerbe is beletelt, mire el tudott lépni egy szökés. Az elmenésbe került nevek láttán már sejteni lehetett, hogy nem ők lesznek a nap főszereplői, a 11 főből végül a legtovább James Piccoli (Israel) tartott ki, de őt is a Sormano előtt utolérte a mezőny. Ezután pedig kezdődhettek a támadások.

A nap legmeredekebb emelkedőjén az Astana vette át a kezdeményezést, az élcsoport pedig hamar bő 10 főre olvadt. A sormanói emelkedő nem véletlen kapta a “Muro” (fal) nevet, az utolsó bő kilométer kegyetlen 15%-ának végére Fuglsang és csapattársa Aleksander Vlasov mellett csak George Bennett (Jumbo-Visma), Evenepoel és a Trek hármasa, Mollema, Nibali és Giulio Ciccone maradt.

Az igazi dráma azonban nem az emelkedőkre, hanem a lejtmenetre maradt, Evenepoel besokallt egy kanyarban, és a létező legrosszabb helyen bukva, egy hídon átbucskázva tűnt el az árokban. A fiatal belgát később hordágyon, merevítőben tették mentőbe, a kórházban pedig kismedence törést és tüdősérülést állapítottak meg nála. Nélküle az élcsoportban a Trek vette át a kezdeményezést, a Civiglión (4,2km 10%) viszont Fuglsang támadott és csak Bennett és Vlasov tudott vele menni.

Az utolsó emelkedőn aztán ismét indított a dán, és tulajdonképpen simán otthagyva Bennettet szólóban érkezett célba. Fuglsang a tavalyi Liége után második monumentumát nyerte ezzel, a második a Jumbo versenyzője, a harmadik pedig Vlasov lett. Elég kevesen, mindössze 85-en fejezték be értékelhetően a versenyt, sokan időlimitet kaptak (sajnos köztük Valter Attila is).

Az utolsó lejtőn is történt egy elég szomorú baleset. Maximilian Schachmann-t egy pályára betévedő autós ütötte ki egy kanyarban, de a német bajnok visszaült a kerékpárra és végül még így is beért hetedikként.

Hirdetés

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet