Annie Londonderryre szívesen tekint az utókor, mint a független, önálló nő példájának egyik korai megtestesítőjére. A lettországi zsidó bevándorlók leszármazottjaként Amerikába csöppent Annie Cohen Kopchovsky népes családját hátrahagyva indult hosszú kerékpáros útra a 19. század végén egy olyan korban, amikor ez még korántsem volt magától értetődő. Igaz, hogy egy élő reklámtábla volt, miközben többet hajózott és vonatozott, mint tekert, és nagyokat lódított kalandjairól, de kétségkívül az első nő volt, aki körbekerékpározta a Földet.

Hirdetés

A legelső kerékpáros forradalom a 19. század utolsó éveiben tört ki, nem sokkal azután, hogy Harry Lawson az 1870-es években kidolgozta, majd a következő évtized közepén John Kemp Starley kereskedelmi sikerré is tette a “biztonsági biciklit”, a két azonos méretű, gumitömlős kerékkel szerelt, a hátsót lánccal hajtó szerkezetet, ami – szemben a korábban elterjedt nagy első kerekű, már-már akrobatikus képességeket igénylő velocipédekkel – jóval szélesebb körben tette elérhetővé a kerékpározást. Tömegek ültek nyeregbe, kik munkaeszközként használták, kik kikapcsolódásként, mások hétköznapi közlekedésüket könnyítették vele.

Különösen igaz volt ez a nőkre, akik közül sokaknak a kerékpár jelentette az egyetlen lehetőséget, hogy kitörjenek a családi tűzhely mellé rendelt szerepükből, szabadon közlekedjenek, és cseréljék le bő abroncsos szoknyáikat a biciklin sokkal kényelmesebb buggyos nadrágokra. 

 

Szabad, korlátok nélküli nőiség

A kor feminista mozgalma, a szüfrazsettek egyik vezető személyisége egyenesen úgy vélte, semmi nem tett többet a női egyenjogúságért, mint a kerékpár, mert szabadsághoz és önállósághoz segítette őket, és megkapták a függetlenség érzését. “Attól a pillanattól kezdve, hogy nyeregbe ül, tudja, hogy nem lehet baja, amíg csak le nem száll, és amerre jár, vele tart a szabad, korlátok nélküli nőiség”idézte a New York Times Susan B. Anthony korabeli nyilatkozatát.

A szabad, korlátok nélküli nőiség tehát minden egyes kerékpározó nőben megtestesült, de a legnagyobb híre – legalábbis a maga korában – leginkább egy huszonéves, háromgyerekes, Bostonban élő lett bevándorlónak, Annie Cohen Kopchovskynak volt. A vállalkozó kedvű fiatalasszony 1894 júniusában családját hátrahagyva indult világkörüli útra egy kerékpáron. Előtte egyetlen nő sem vállalkozott hasonlóra, és a férfiak közül is csupán egy valakiről, a brit születésű Thomas Stevensről tudni, hogy előtte körbetekerte a földet, igaz ő egy velocipéden, és 10 évvel korábban.

Marketinges úttörő

Annie Cohen Kopchovsky azonban nem csak mint világkörüli kerékpárútra induló nő volt úttörő, de marketingszempontból is. Száz dollárért cserébe vállalta, hogy kerékpárjára rögzítve mindenhova magával viszi a Londonderry Lithia helyi ásványvízmárka logóját, illetve valódi kilétét (családját is beleértve) rejtve, nevét is Londonderryre változtatta az út során. Az utazásaihoz szükséges költségeket ezen kívül is változatos módszerekkel igyekezett előteremteni: reklámszalagokat és feliratokat viselt magán – gumiabroncsokat, parfümöket hirdetett, ajándéktárgyakat árult, előadásokat tartott, és ezeken alaposan kiszínezte kalandjait. 

Annie Londonderry és a megrendezett rablási jelenet – Fotó: The New Woman: Annie ‘Londonderry” Kopchovsky

A hírveréshez különösen jó érzéke volt: az útjának soron következő állomásain működő újságoknak sürgönyöket küldött ki jó előre érkezéséről, és ezekben sem volt szégyenlős, ha utazásának céljáról, átélt, kalandjairól vagy személyéről volt szó. Hol orvostanhallgatónak, hol ügyvédnek, hol árvának, hogy lapalapítónak, hol könyvelőnek, hol egy szenátor unokahúgának mondta magát. A mindig szenzációéhes lapok pedig lelkesen számoltak be céljáról, ami a saját maga által keltett legenda szerint az volt, hogy megnyerjen egy bostoni üzletemberekkel kötött 10 ezer dolláros fogadást, amennyiben 15 hónapon belül első nőként körbeér a Föld körül, és kiadásainak előteremtésén felül még keres ötezer dollárt is. 

Kaland kaland hátán

A lapok nagy lelkesedéssel ecsetelték is fantasztikus kalandjait: hogy kirabolták Franciaországban, hogy Indiában bengáli tigrisekre vadászott a német császári családdal, hogy eljutott az első kínai-japán háború frontvonalába, ahol vállon lőtték, hogy megjárta a japánok börtönét, és így tovább. Taktikája bejött: mindenhol fokozott várakozással fogadták, a helyi kerékpárosklubok tagjai kísérték, sokszor tömegek ünnepelték. 

Bostonból először Chicagóba kerekezett, ott azonban már túl közel volt a tél, ezért fel akarta adni, csakhogy kapott egy új, könnyebb kerékpárt a korábbi nehéz Columbia helyett, persze mondani sem kell, hogy az új, könnyített, örökhajtós és fék nélküli Sterling is szponzori felajánlás volt. Chicagóból aztán New Yorkba vette az irányt, onnan pedig hajóval Európába. Nagy figyelem övezte, ahogy végigbringázott Franciaországon Párizstól Marseille-ig, ahol pedig ezrek búcsúztatták, amint hajóra szállt az egyiptomi Alexandria felé, majd jött a többi város sorban: Colombo, Szingapúr, Saigon (ma Ho Si Minh-város ), Hongkong, Sanghaj, Nagaszaki, Kobe, Yokohama és San Francisco, ahonnan azonban már kerékpáron (illetve részben vasúton) jutott el az amerikai kontinens túlsó felébe, vissza Chicagóba. 

A női vállalkozói szellem

Jóformán mindegyik várost hajóval közelítette meg, és az ott töltött időben kerékpározott a környéken, és nem csinált problémát abból sem, ha vonatra kellett szállnia. Szóval Annie Londonderry inkább csak kerékpárral együtt, semmint kerékpáron ülve utazta körbe a világot, de teljesítménye a kor viszonyai között mindenképp kiemelkedő, és úttörő szerepe sem elvitatható, az általa elmesélt túlzó történetek ellenére sem. 

Tette azonban, bár a korabeli lapokban fokozott figyelmet kapott, kis híján feledésbe merült. Az útja után különböző vállalkozásokba fogó, majd 1947-ben szinte teljesen ismeretlenül elhunyt nő sorsával egyik testvérének unokája, egy hobbista kerékpáros újságíró ismertette meg a világot. Peter Zheutlin 2007-es könyve szerint nagy-nagynénjét a hírnév és az izgalom mellett a hagyományos női szerepből való kitörés lehetősége motiválta a nagy kalandra. Imádta, hogy elmesélheti a kalandjait, és azt, hogy megmutathatta: a nőkbe is szorult legalább annyi vállalkozói szellem, mint a férfiakba. 

Hirdetés

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet