Pár hónappal ezelőtt szinte azt se tudtam, mit jelent mobilnak lenni, nemhogy felismerni, hogy az miért jó…
Pesti berögződés
A barátnőmmel sétálgattam gyerekkorom jellemző útvonalain, amikor arról esett szó, hogy ki milyen eszközzel járt óvodába/iskolába. Mesélte, hogy neki vidéken nem volt lehetősége buszozgatni, ő mindenhová gyalog járt. Szerinte a mindenhová autóval/tömegközlekedéssel elv egy „pesti berögződés”. Mielőtt komolyan magamra vettem volna a kritikát, elgondolkoztam, s hamar kezdett összeomlani bennem egy jó pár éves dogma.
Valóban több mint 4,5 évet buszoztam egy 1,4 kilométerre lévő iskolához? Igen…
Miközben ez a beszélgetés zajlott, hirtelen rájöttem, hogy milyen szép környéken is lakok, és tényleg egy „pesti berögződés” lehetett az iskolába járásom. Ez a táv gyalog se több 20 percnél, nem lett volna fontos, hogy tömegközlekedést használjak. És akkor még szóba se került a bringa, amivel még rövidebb lehetett volna az út. Felsejlettek az emlékek, a tömött buszokon való zötykölődés 3 perc spórolásért, a stresszes reggelek… Ekkor jöttem rá, mit is jelenthet mobilnak lenni.
Mobilnak lenni többek között annyit tesz, hogy átgondoljuk cselekedeteinket és nem ragadunk le a legelső megoldásnál, ami eszünkbe jut. Gyakorlatilag így született minden, ma hatalmas népszerűségnek örvendő eszköz, amelyek nélkül már el sem tudnánk képzelni az életünket.
Annak idején, amikor Alexander Graham Bell feltalálta a telefont, sokan gondolhatták: Bell egy olyan eszközt hozott el az emberek életébe, ami forradalmasította az emberi kommunikációt. Igen ám, de száz évvel később elkészült a mobiltelefon, ami alig pár évtized alatt a mindennapjaink része lett – ma már szinte korosztálytól függetlenül. „Akinek nincsen telefonja az elérhetetlen” – gondolják sokan, miközben egyre többen mondják le otthoni, vezetékes telefon szolgáltatásukat. Az okostelefonok és a mobilinternet széleskörű elterjedésével a következő áldozat lehet hogy a hagyományos mobiltelefonkapcsolat lesz. Aki nem tudja útközben a telefonjáról követni az e-mailjeit az versenyhátrányba kerül.
Koppenhága = a kerékpáros város
Ott a másik jellemző példa, az autózás, amelynek kezdeti fázisa szintén a 19. század elején alakult ki, a 20 század második felére pedig szinte nélkülözhetetlen eszközzé vált. A kezdeti előnyök azonban hamar beárnyékolták a nagyvárosok életét. Autóktól túlzsúfolt metropoliszok szenvedtek a dugóktól és a környezetszennyezéstől. Az 1970-es évekre jött meg egy relatíve kicsi európai fővárosnak, Koppenhágának a józan esze, s rájött, hogy ez így nem mehet tovább.
Erőfeszítéseinek hála a dán fővárosról mára szinte a világ minden táján az jut eszébe az embereknek, hogy „Koppenhága = a kerékpáros város”. De nem ez az igazán nagy dolog, hanem a statisztika: ma már közel kétszer annyian választják a dán fővárosban a kerékpárt napi közlekedésre, mint az autót. És, hogy miért? Az okok nem is lehetnének természetesebbek:
- 56 % „Gyorsabb”
- 37 % „Kényelmesebb”
- 26 % „Egészséges”
- 29 % „Olcsó”
- 12 % „Így jó kezdeni a napot”
- 9 % „Új munka/költözés”
- 5 % „Környezetvédelmi okok”
A dánok felismerték, hogy túl hamar ragadtak le egy megoldásnál. Volt bátorságuk tovább gondolkozni és idejében élhetőbbé tenni a környezetüket.
Visszatérve a jelenbe, és a „buszozásaimra”, szerencsére fel tudok már mutatni józan példát is az életemben. Fél éve munkahelyet váltottam, ahová a tömegközlekedés egy átszállással és összességében túl hosszú menetidővel járt volna. Rögtön elkezdtem gondolkozni az alternatívákon és alig pár perc kifogás keresés után a bringa mellett kötöttem ki. Eldöntöttem, hogy a megoldásra fogok koncentrálni, és megérte. Mobillá váltam, mert nem ragadtam le az első lehetőségnél. Hogy konkrétan milyen előnyökkel járt ez nekem?
- Nincs is jobb 8 óra munka után egy kicsit gurulni, átmozgatni az elgémberedett végtagokat.
- Végre valóban megismeri az ember azt a környéket ahol él.
- Jómagam tempótól függően 10-20 percet spóroltam az utazási időmön.
- Nincs szükségem többé BKK bérletre, a metrópótlással járó bajok messziről elkerülnek engem.
- A szellemi és fizikai feltöltődésnek köszönhetően átlagosan napi két órával tudok többet dolgozni.
Nem mindig szabad tehát leragadni az első megoldásnál, különösképpen a kifogásoknál. Ismerd fel, hogy mikor vannak valós ellenérveid és mikor gyártasz mondva csinált kifogásokat. Neked mi az érved a városi bringázás ellen?
