Az 56 éves Sr. Sebastina Tigga a közép-indiai Madhya Pradesh állam Jhabua kerületében kerékpárjával járja a falvakat, hogy gyógyszereket juttasson el az alultáplált gyermekek számára, és táplálkozási tanácsokkal, valamint élelmiszerekkel lássa el a rászorulókat.

Sr. Sebastina Tigga 25 évvel ezelőtt érkezett Madhya Pradesh államába, ma pedig a Sisters of Don Bosco Secular Institute (Don Bosco Világi Intézet Nővérei) tagjaként 111 erdei falut jár be kerékpárjával, hogy hozzásegítse a régiót az alultápláltság felszámolásához. Tigga – közismert nevén a „kerékpáros nővér” – nem mindennapi tevékenységéről a Global Sisters Report oldalán jelent meg egy hosszabb interjú.

Hirdetés

Kezdetben, amikor Tigga megérkezett ebbe a közép-indiai régióba még megfelelően kiépített utak sem voltak, ahogyan közlekedési eszközöket sem igazán használtak a helyiek. Az emberek vagy sétálva, vagy kocsis szekerekkel közlekedtek. Ekkor még Tigga is gyalog látogatta a környező falvakat és ezáltal volt, hogy átlagban napi 10 mérföldet tett meg sétálva.

A későbbiekben kézenfekvőbbnek tűnt számára, hogy kerékpárral járja be a helyszíneket, de akkoriban a helyiek a női kerékpározást tabuként kezelték. Tigga ennek ellenére is kétkerekűre ült, és később így vált a „kerékpáros nővérré”. Sokan még ma sem ismerik a valódi nevét.

„A kerékpár segített nekem abban, hogy meglátogathassam azokat a falvakat, ahol az embereknek orvosi segítségre volt szükségük, ugyanis az alultápláltság miatt gyerekek, betegek és idősek hunytak el. Nem érkezett kormányzati segítség.”

– mondta Tigga.

Hogyan változtatják meg a kerékpárok a diákok életét Kenyában?

Bár a törzsi tagok közül sokan ragaszkodnak a hagyományaikhoz és a kultúrájukhoz, Tiggát mégis elfogadták az emberek. Kíváncsiak voltak a „kerékpáros nővérre”. Az emberek az otthonuktól érkeztek hozzá azért, hogy meglessék a biciklizést. Ezáltal a helyiekkel is sikerült kapcsolatot teremtenie. A kerékpár segítségével napi 15-20 kilométereket is megtudott tenni, hogy eljusson az emberekhez.

Tigga a szegénységet, valamint az írástudatlanságot is a legjelentősebb helyi problémák közé sorolta. Egyes falvak csupán minimális kapcsolatot tartottak a külvilággal. Sokan alultápláltság, szürkehályog, vagy tuberkulózis miatt szenvedtek. Megfelelő orvosi ellátás nem volt, csupán a hagyományos gyógyszerekre és a sámánok segítségéré bízták magukat.

Tigga azonban nem volt egyedül, hiszen sok más nővér is csatlakozott hozzá. Az útjaik nem mindig voltak veszélytelenek. Olykor nem tudtak a tervek szerint visszatérni a kolostorba a vadon élő állatok miatt. Máskor pedig volt, hogy az esős évszakban a megeredt folyók is akadályozták a visszatérést. A falvakat járta már gyalog, kerékpárral, de még szekeres kocsival is.

Tapasztalatai szerint minden családban általában öt, vagy annál több gyerek élt, akik közül jóformán mindegyiküknél látszódtak az alultápláltság jelei. Az is előfordult, hogy a saját kerékpárján vitte a gyerekeket és az anyukákat a kórházba, ahol az éhínségtől szenvedők egy általa megtervezett 14 napos kezelésen vettek részt, hogy meggyógyuljanak. Tigga még egy saját, nagyon tápláló ételt is összeállított a befogadott gyermekek számára.

Az elmúlt 5 évben drasztikusan csökkent az alultáplált gyerekek száma.

„Korábban évente több mint 1000 éhező gyermeket kezeltem. Ez a szám azonban az elmúlt években egy pár százra esett vissza.”

– nyilatkozta Tigga, aki elmondása szerint nem kevesebb, mint 25 ezer gyermeken segített az elmúlt években.

A nővér egy olyan társadalomról álmodik, ahol az embereket nem veszélyezteti az alultápláltság. A jövőben továbbra is segíteni szeretne a falusiaknak. Az anyukákat többek között megtanítja, hogyan készítsék el azt a már említett speciális, tápláló ételt, ugyanis Tigga szerint a régióban az alultápláltság azért is olyan gyakori, mert az anyukának nincsenek kellő ismereteik arról, hogy melyek azok az ételek, amiket a gyermekek szervezete igényelne. Emellett a gyermekgondozásról is tanítja a szülőket, de abban is segít a nőknek, hogy anyagilag függetlenebbé, önállóbbá váljanak (pl. tisztítószerek készítésével, pénzmegtakarítással különböző segélyszervezeteken keresztül, stb.), ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy ez utóbbiakat megnehezíti az írástudatlanság is.

Bár korábban voltak, akik ellenezték a munkáját, tartva attól, hogy a kereszténység milyen hatással lehet a törzsi népek tagjaira, a későbbiekben rájöttek, hogy Tigga munkája szükségszerű.

Tigga apukája máskülönben katekéta (hitoktató, a hitre nevelő) volt, illetve az evangéliumi értékeknek megfelelően éltek. A családban heten lettek testvérek, négy fiú és három lány. Közülük az egyik fiútestvér jezsuita pap lett, Tigga pedig 1987-ben, 26 évesen vált apácává. Beszélt arról is, hogy bár a kultúrájuk szerint a lányok nagyon fiatalon (14-15 évesen) mennek férjhez, valahogy sikerült tartani magát, mondván szeretett volna még tanulni, hiába volt akkoriban kevésbé jellemző, vagy elfogadott a nők körében, hogy felsőoktatásra menjenek. A diploma megszerzéséig mintegy 12 házassági ajánlatot kapott, végül úgy határozott, hogy Istennek szenteli az életét.

 

Címlapfotó: Saji Thomas

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet