Tom Justice egyike volt azoknak a feltörekvő amerikai fiataloknak, akik mesés sportkarrierről álmodoztak. A libertyville-i srácot idejekorán megfertőzte a pályabringázás, a fél gyerekkorát a helyi velodromban töltötte, főleg az ezer méteres számban jeleskedett. Eddig teljesen átlagos, idilli is lehetne a sztori, csakhogy Justice végül nem került be az olimpiai kerettagok közé, így sportolói karrierje vakvágányra került.

Hirdetés

Fiatal felnőttként több hivatást is kipróbált, dolgozott szociális munkásként és hegesztőként is, míg 1998-ban el nem követte első bűntettét: kirabolt egy bankot. Ma már talán ez sem piszkálná meg különösebben az ingerküszöbünket, csakhogy Justice fegyver nélkül rabolt, csupán egy cetlit mutatott fel az alkalmazottnak ezzel a felirattal:

„Ez egy bankrablás. Tegye az összes pénzt a táskába.”

Ha mindez még nem lett volna elég, menekülőeszköznek egy egyedi építésű narancssárga Steelman kerékpárt használt.

Justice kezdetben sikátorokban, szemetesekben hagyta az elrabolt pénz java részét, hogy azokra lehetőleg hajléktalanok találjanak rá. Később ezzel a szokásával felhagyott, mert egyre súlyosbodó drogfüggősége felemésztette a zsákmányolt pénzt. Justice négy éven át rabolt, összesen 26 bankot fosztott ki, amikből közel 130 ezer dollárt lopott, mire elfogták. A törvények szerint akár 120 évet is kaphatott volna, de végül megúszta 11 évvel, amit később 9 évre csökkentettek. Szabadulása óta is szenvedélyes bringás, gyakran látni a helyi velodromban, egyébként pedig fánkárusnak állt.

A teljes sztorit a Chicagomagban lehet elolvasni, érdemes.

Címlapfotó: Tom Justice

Hirdetés
VIABicycling
ForrásChicagomag
A bringázás mellett az írás volt az első olyan dolog az életemben, ami több, mint két hétig le tudott kötni és ez máig is tart. Ebből lett a Flowcycle, ahol az a célom, hogy bemutassam, a bringa nem csak szimplán egy eszköz, hanem megoldás korunk legtöbb égető problémájára. És mellette piszkosul élvezetes is!

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet