Kiss Endi a Hooligans együttes dobosa igazi rocker. Hogyan fér meg ez az életmód a bringázással és hogyan adja tovább lányainak is a kerékpározás szeretetét – többek között erről beszélgettünk vele.

Úgy tudom, hogy egyáltalán nem vezetsz, nincs jogosítványod sem. Hogyan viszonyulsz az autózáshoz, hogyan közlekedsz a mindennapokban?

Hirdetés

Nincs jogosítványom, tudom, hogy milyen autómárkák vannak, de én nem veszem észre az autókat, valahogy nem érdekelnek. Már ugyan elcsépelt téma, de még tervezem, hogy leteszem a jogsit. Csak a gyermekeim miatt, mert engem egyáltalán nem vonz ez az autós sztori semmilyen szinten. Igazából, ha egy amerikai rocksztár lennék, akkor valószínűleg egy jóbarátom lenne a sofőröm és így mennék mindenhova. Egyébként van autóm, hiszen a gyermekeim anyjai, meg a barátnőm, mindenki vezet – három lányom van, úgyhogy elképzelhetetlen lenne kocsi nélkül az élet.

Közlekedési eszközként, önkifejezési formaként vagy valami egészen másként tekintesz a kerékpárra?

A bicajozás gyermekkorom óta az életem része. Mi vidéken nőttünk föl, Szerencsen, így mindenféle bicajom volt gyerekkoromban: camping bicaj, versenybicaj. Természetesen azért egy kis crossmotorozás belefért az életünkbe mindenféle összetákolt crossmotorokkal. A bicaj az, ami mindenképpen megmaradt pár év kihagyással, amikor először Budapestre költöztünk. Onnantól kezdve viszont, hogy stabil helyzetbe kerültünk, Budapesten is csak biciklivel járkáltam.

A bicikli az szerelem. Én azért télen is járok vele, de van, amikor le kell rakni egy pár hétre vagy hosszabb időre.

Minden évben ahogy felülök rá először és elindulok vele, egy olyan boldogsághormon kerül a lelkembe, hogy ordítok.

Tényleg ordítok a biciklin, mert engem az szabadít fel valahogy. Aztán már megszokja az ember, ha jobb idő van, akkor már mindenhova azzal járok.

Szabadon élek, szabadon érzek,
A szívemnek nincs akadály,
Csak hagyom, hogy égjen
És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj.” – Hooligans

Olyan gyönyörű amikor egy nő ül a biciklin, megy, szépen kiöltözve, süt a nap – paradicsom lenne az egész Földgömbből, ha ki lehetne iktatni inkább az autókat.

Milyen bringád van? Hogyan választottad ki pont ezt a típust?

Nem én vagyok a leggyorsabb biciklista, mert nekem egy Electra bike chopper biciklim van. Egy jóbarátom a Kowalsky meg a Vega dobosa, Sóder mutatta nekem ezt a biciklit. Rögtön beleszerettem a látványba és megvettem. Én ezzel élek, de nekem ez olyan, mint neked a kocsiba ülni. Én ezzel közlekedek, ezzel megyek el a boltba, ez a bicikli az életemhez hozzátartozik. Mindenbe beleviszem a lelki dolgokat is, és érzem, hogy ez illik hozzám.

Ez önmagam felé egy nagyon fontos dolog, én a lelkemet viselem kívül is, ez a bicikli az enyém.

Remélem soha nem fogják ellopni és soha életemben nem válok meg tőle. Sőt! Vettem ebből még egyet, amit Budapesten tartok és ott tudok vele közlekedni.

52 éves leszek. Ilyenkor már az ember tudja azt is, hogy mennyire egészséges a biciklizés. Volt egy montainbike-om korábban, de fateromnak kölcsönadtam és ellopták. Az is egy terv, hogy veszek újra egyet, mert még többet akarok sportolni és még sportosabban biciklizni.

Volt olyan bringásélményed, amire a mai napig mosolyogva emlékszel?

Mondhatok mindent ugye? Én egy rockandroll ember vagyok. Természetesen nem whiskyvel járkálok az úton, de azért néha rágyújtok bringázás közben. Amikor lent ülsz, azt gondolod nem tudsz akkorát esni. Azért estem vele már nagyot, mert pont megnéztem egy gyönyörű nőt.

De a legkedvesebb emlékem a gyermekeimhez kötődik, ugyanis ez a bicaj szállítóeszköz is volt a lányaimnak. Azzal nem büszkélkedhetem, hogy megmásztam a Himaláját, de a kislányaimat a chopper kormányon hoztam haza az óvodából – imádták! Biztosan szabálytalan, de nagyon közel volt az ovi és nem autók között kellett mennem. Hálistennek megúsztuk, meg vigyáztam is – de nagyon élvezték.

Az életedben nagyon fontos szerepet játszik az apaság, a lányaid nevelése.  A gyerekek ugye másolnak, mintákat követnek. A lányaid is bringáznak, esetleg te tanítottad meg őket kerékpározni?

Persze a gyermekeim is bicikliznek. Én tanítottam meg őket bringázni és ezt büszkén vallom. Most épp itt állok a házam előtt kinn, dohányzom és látom is az összes biciklit, a gyerekeimét és mindenkiét. Természetesen mindenkinek van bicaja.

Csak így tudom elképzelni, hogy mindenféle jó dolgot, amit én szeretek, azt az ember átadja a gyermekeinek.

Sződligetre kiköltöztünk, itt pedig végig bicikliút van. Rendszeresen járunk át Vácra, túrázgatunk. Van, hogy mi biciklivel megyünk, ők meg görkorcsolyával jönnek.

Sportosak a lányaim nagyon. Én pedig vidéki ember lévén például imádok gyalogolni. Nem kell az embernek mindig a kocsiban biggyesztenie a picsáját, hanem azért van a lábunk és örüljünk, hogy egészségesek vagyunk és megyünk.

Hirdetés
Online marketinges szakemberként dolgozom és szenvedélyesen szeretem a kerékpározást. Ennek a két területnek az ideális ötvözete számomra a Flowcycle. Itt egy igazán nemes cél érdekében használhatom a szaktudásom arra, hogy minél szélesebb körben népszerűsíthessük a kerékpározást és a fenntartható életmódot.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet