Peák Barnabás (KONTENT-DKSI) ott folytatja, ahol abbahagyta. A két érettségi között két watt-teszt, majd UCI versenyek World Tour menőkkel.

Hirdetés

A legutóbbi epizód óta eltelt egy hét, kezdtem visszarázódni a rendes kerékvágásba. Hétfőn rendesen lemostuk a kísérő autókat, ahogy verseny után kell mindig, aztán volt egy laza edzés és igazából emellett semmi extra. Új séf van a WCC-ben, ami a kaján eléggé érződik, sokkal finomabb minden.

Kedden wattbike teszt volt, ami nem sikerült jól. Valószínűleg a kihagyás miatt, elég rossz watt eredményeket produkáltam. A 4 perces tesztre 451 watt jött ki, pedig korábban 480 is volt.

Másnap “hegyi időfutam” a csapattal, ami egy FTP (=Functional Treshold Power, vagyis Funkcionális Erőküszöb) teszt volt. A mérésre egy 10 kilis, nagyjából 25 perc alatt megtehető hegyet használtunk, de az eredményem itt se lett az igazi: 385-ös átlagwatt jött ki a korábbi 405 helyett, bár ebben a meleg is közrejátszott, viszont összességében a kisebb légsűrűség miatt az időm alig lett rosszabb. Egész héten kicsit szenvedős volt a bringa.

Szombaton jött az első UCI 1.2-es verseny (Tour de Berne) a kintiekkel, nagyon készültünk rá (ezt a versenyt 2014-ben az a Matthias Brandle nyerte, aki korábban volt egyórás világcsúcstartó és jelenleg a Trek – Segafredonál teker mint regnáló osztrák időfutam és országúti bajnok – a szerk). Sajnos ezúttal a csajok is versenyeztek, így már túl kicsi volt a személyzet, ezért nem volt frissítés az út mentén, csak ha hátramentünk az autóhoz. 170 kili, 5 kör, olyan 2000 méter szint. Nagy volt a tempó az elején, majd elment a szökés, utána kis nyugi volt. Meglepően jól esett a mászás. Rózsa Balázzsal is találkoztam, aki a luxemburgi konti csapatával (Differdange – Losch) indult. Jó volt végre valakivel magyarul beszélgetni, örültem hogy ő is ott volt!

A negyedik körben a hegynél az addig tempót diktáló BMC Devo teljesen szétesett, sokan leszakadtak, természetesen lószparádé következett. Éppen hogy csak, de sikerült ottmaradnom a spiccel, de a tető után senki nem akart menni, így kb. mindenki visszaért.

Következő körnél már nagyon közeledtünk a szökevényekhez. A hegyen előre állt a Felbermayr csapata és Zoidl elég durva tempót ment nekik. Kb 30-an maradtunk elől: Antonio Barač (kinti csapattársam), én és Gregory Rast (svácji válogatottként indult, de egyébként a Trek – Segafredóban teker) a sor utolsó 3 embereként. Jól nézett ki a dolog, a csoportból valószínűleg a nagy részét le tudtam volna hajrázni, lévén csupa hegyimenő volt ott. Persze beengedték rögtön mögénk a kocsisort, úgyhogy a verseny végére még olyan 60-an visszaértek, köztük persze minden sprinterrel. A szökést legalább utolértük.

Vizem itt már nem sok volt, a nyergem is lefittyent az utolsó kilométeren, de Antoniot követve próbáltam helyezkedni a végére. Nem sikerült tökéletesen, olyan 10. körül fordultam, majd innen lettem 12. Tudtam, hogy itt nyerni nekem esélytelen, így, hogy minden “klasszikus” sprinter visszaért, de összességében azért elégedett vagyok. A top 15 az eddigi top 70-ekhez képest már fejlődés (a másik magyar induló, Rózsa Balázs a 84. helyen zárt 6 perc hátrányban – szerk).

Jövő héten Tour du Jura UCI 2.2, ahol szintén lesz egy hasonló szakasz, ahol mehetek magamért, és egy hegyesebb, ahol majd Antoniot fogom segíteni. Meglátjuk mit hoz majd ez a verseny, a szombati után bizakodó vagyok.

(A Tour du Jura korábban csak egynapos verseny volt. Ezekben az időkben már szerepelt magyar a dobogón: Kusztor Péter a 3. helyet szerezte meg 2009-ben. – a szerk.)

Fotók: Peák Barnabás és XLX Sports

Hirdetés
Flowcycle szerzővel jelennek meg azok a tartalmaink, amelyeket a szerkesztőség közösen készített.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet