A szezon előrehaladtával folytatódik a tapasztalatgyűjtés, ami kulcsfontosságú lesz Peák Barnabás és a Kontent-DKSI számára a Tour de Hongrie-n. Gyűltek tovább a UCI pontok is.
A legutóbbi rész óta eltelt két hét, ismét két UCI többnapos versenyen indultam. Az edzések alapján jó eredményekre lehetett számítani, de sajnos az első hétvégét sikerült elügyetlenkedni. A Gemenc Nagydíj helyett, edzőim tanácsára inkább kint maradtam egy kicsit komolyabb francia kétnaposra, ahol az eredményszerzés mellett, kipróbálhattam mire lehetek képes hosszabb etapokon. A Tour du Jura nevű 2.2-es versenyen egész komoly pro konti csapatok is indultak, mint például a Wanty Gobert vagy az Androni.
Az első szakaszon nem alakultak jól a dolgok. Az első három kilométeren valahogy kialakult egy 20 fős szökés, ami hirtelen mindenkinek jó lett, rajtunk és két-három csapaton kívül.
165 kilométer után a befutóhoz érkezve a mezőnyben a 6. helyet szereztem meg, ami az elől formálódó, végül 12 főre csökkent szökés mögött a 18. helyre volt elég. Nem rossz a top 20, de a befutó kedvező volt nekem, így, ha ügyesebbek lettünk volna, előrébb is végezhettem volna.
A második nap lassú rajttal együtt 200 km várt ránk, és nagyon komoly hegyek szerepeltek az útvonalban. 160 kilométerig nagyon jól bírtam, de sikerült elnéznem a szintrajzot, és rosszkor hátra menni kulacsért (mindkét nap 30 fok feletti hőmérséklettel küzdöttünk) ezért a szétszakadó mezőnyben hátul maradtam. Mondanom sem kell nagyon dühös voltam magamra, mert a végéig biztos nem, de az utolsó hegyig még lett volna erő a lábakban. Itt végül 53. lettem, ami eredmény szempontjából nem sok, de kevés, viszont az ilyenekből lehet tanulni.
Szerdán utaztam haza, hogy a csaptommal indulhassak a Bihari Körön. Az első nap sprinthajrán sikerült a 14. helyet megszerezni, azután, hogy a 185 kilometeres etap közepén egy 15 fős bolyban értem fel a nap legnagyobb hegyére.
Ez azért fontos, mert az emelkedő utáni 90 kilometerben az Androni nagy tempót diktált, és emiatt mezőnyre szinte senki nem tudott visszaérni. Az időközben utolért szökevényekkel, és egy pár, még a lejtőn felérő versenyzővel együtt alig voltunk 30-an. Ez nagyon kedvező helyzet lett volna nekem, ám sajnos egy fekvőrendőrnél valami balul sült el, és vagy 4 Andronis versenyző elesett. Ezek után persze megálltak elől, és még vagy 50-en felzárkóztak.
A második félszakasz egy 80 kilometeres hegyre felrohanás volt, a végén egy 12 kilometeres emelkedővel. Itt sajnos az utolsó métereken elfogytam, és leszakadtam az addigi csoportomból, így a szakaszon 12. lettem, az összetettben pedig 14 másodperc hátrányt gyűjtöttem be a 6. helyezettől.
Mindent megpróbáltam az esti 2 kilometeres időfutamon, ami itt egy 2. helyezést eredményezett, de az összetettben nem tudtam előrébb lépni.
A harmadik nap szintén jó lehetőséggel kecsegtetett, de valahogy minden balul sült el. A csapat nagyon szépen vigyázott rám, elől tartottak, egy amolyan vonatot alkotva, egészen addig, amig egy kátyú miatt le nem csúszott mindkét fékkarom. Az utéstől lecsúszó fékkarok húzták magukkal a bowdeneket, amik persze besatuzták a fékeket, csoda hogy hátulról nem szállt belém valaki. Kis nehézségek után megkaptam a cserekerékpáromat, ahol volt edzőm, Rusovszki Gábor segítségére is számíthattam.
Megkaptam a csere biciklim, és kis nehézségek után felzárkóztam a mezőnyre. Egyből megjelent a csapat, öten vittek előre az oldalszélben. Nem volt egyszerű a nap további része, mert a biciklimen csak egy kulacstartó volt, az órámat sem tudtam rátenni (sokáig nem tudtam lesz-e még emelkedő vagy sem, hisz nem tudtam hány kilometernél járunk) és a kormány sem volt teljesen azonos. Ezek ugyan apróságok, de bevallom, fejben kicsit szétestem. Nem segített az sem, hogy az út minősíthetetlenül rossz volt, csodálom, hogy nem volt több esés.
A végén nem éreztem magamban túl sok erőt a hajrára, csak 24. lettem, de ez már nem számított. Az már inkább, hogy mivel nem volt chipem a tartalék biciklin, a szervezők elügyetlenkedték a befutó időmet, és nem engem hívtak az U23-as összetett dobogóra, hanem a 4. helyezettet. Kicsit az Oscar-díjhoz hasonló eseménysor játszódott le, de szerencsére megkaptam minden díjat, és ha csak egyedül is, de a dobogóra is felállhattam.
Összességében jó eredmények születtek, ami köszönhető a csapat 100%-os bizalmának. Még az idegen légiós Pályi Csaba is értem hajtott, pedig ő csak erre a versenyre kísért el minket Kontentes színekben. külön szeretném megköszönni a segítséget a masszőrömnek is. Úgy gondolom most már felnőtt a csapat a feladathoz, hogy egy ilyen mezőnyben együtt mozogva, elöl, valakit segítve, jó erdeményeket érhessünk el – ez mindenképp biztató a Magyar Kör előtt.
Most következik egy kis pihenés, majd pedig egy kis kitérő Olaszországba, az OB előtt az utolsó versenykilométereket megszerezni.
Fotók: Peák Barnabás, Tour du Jura Cyclisme és Turul Ciclist al Bihorolui
