Táborozáskor hol a függőágy előnyös, hol a sátor. Az én túrastílusomnak a függőágy felel meg jobban. Összevetem a kettőt.

Hirdetés

A reklámokban az édes élet szimbóluma a függőágyban ringatózó ember, könnyű köréje képzelni az egy szál virágfüzérben csábtáncot lejtő hawaii lányokat. Tényleg ennyire idilli a helyzet?

Ha pálmafás szigeten vagy, és jönnek a szépségek, akkor igen – bolond lennél bebújni előlük egy sátorba! Bringatúrán viszont vannak pro és kontra érvek.

Kempingezel vagy vadkempingezel? Egy valamirevaló kempingben vízszintesek, füvesek, simák a placcok, könnyű sátort verni, viszont ritkábban találni megfelelő távolságban álló, függőágynak alkalmas fákat. Sátorban viszonylag nyugodtan hagyod magára a cuccodat, függőágyban kevésbé, bár vannak becipzárazható típusok, afféle függősátrak. Jobban elkülöníti a magánszférádat a sátor – vadkempingben pedig védettebben érzi magát benne, aki állatoktól, rovaroktól tart.

Van egy kiló alatti mini-sátram, de igazából alig használtam. Nagyon szűkös, csak egyrétegű. Nem tudom, és nem is szeretném megtudni, hogy válna be egy komolyabb esőben. Nem védi legfontosabb testrészemet, a bringát, az kinn marad a szabadban.

Összességében úgy vélem, hogy kempingbe jobb a sátor, nomád csavargáshoz a függőágy. Jómagam az utóbbi stílust kedvelem. Nemcsak anyagi okból, hanem a romantikáért, a táj mélyebb megéléséért, a csendért, és az életritmusom miatt.

Korán fekszem, nyáron még világos van olyankor, és hajnalban, gyakorta sötétben kelek. Kempingben este zavarna a többiek zaja, nem tudnék elaludni, reggel meg az én motoszkálásom háborgatná őket. Ha magánkertben kapnék engedélyt táborozásra, illene beszélgetni a háziakkal, elfogadni esetleges meghívásukat reggelire – későn indulhatnék, mikorra már messze-messze szeretnék járni. Inkább az erdő mélyét kedvelem, ahol a magam ura vagyok. A vadkempingezés viszont sokfelé tiltott, és a helybeliek – lakók, rendőr, erdész – ismerik, s árgus szemekkel figyelik az alkalmas sátorhelyeket.

Ám ha belépek egy erőbe a függőágyas cuccommal, mintha felvettem volna a mesebeli láthatatlan köpenyt. Megszűntem létezni a külvilágnak. Amíg csendben vagyok, és ügyelek, hogy ne villanjon messzire a lámpám vagy a bringa fényvisszaverője, észrevehetetlen vagyok. Táborozhatok hepehupás, akár sziklás, lejtős, szittyós helyen. Igaz viszont, hogy fátlan réten lehet sátrazni, de nincs mire felkötni a függőágyat. Erdőből csak olyan jó, ahol nincs sok aljnövényzet, és nem túl vékonyak vagy vastagok a fák. Egyébként nemcsak fák jöhetnek szóba, hanem nemzeti park vagy természeti bemutatóhely fedett üldögélője, kilátótorony és madárvárta gerendázata, masszívabb kerítés, karám belső sarka, gémeskút vagy akármi. Úgy tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb függőágynak való helyet találni, mint sátornak.

Képzeljünk el, hogy esteledik, le kell táborozni, és zuhog az eső. Még ha olyan is a sátor, hogy előbb a külsőt kell felállítani, majd beakasztani a belsőt, tehát nem ázik át rögtön, még mindig marad egy probléma:

amint bebújok, beviszek magammal egy tócsányi vizet.

Egy kis kutyaólban megtörölközni, átöltözni kígyóembernek való. Hogy néz ki ugyanez függőággyal? Előbb kifeszítem a ponyvát, jó tágas a hely alatta, fel is tudok állni, behúzom fedél alá a bringát, átöltözöm szárazba, megvacsorázom, és csak a végén kötöm föl a függőágyat, rakom bele a hálózsákot. Hasonló a különbség esős táborbontáskor, fordított műveleti sorrenddel.

Ha sátrazok, vacsorázni, reggelizni ülhetek a földre. Töröküléshez, jógaüléshez nem elég hajlékonyak az ízületeim, kényelmetlenül szenvedek, ahelyett, hogy ellazítanám fáradt lábaimat. Milyen más keresztben beülni a függőágyba, ringatózni, mint egy hintaszékben, vagy elnyúlni hosszában, kilógatott lábakkal – az otthoni kanapé sem kényelmesebb! Kipattintok egy doboz sört, és az élet császárának érzem magam ilyenkor.

Holmimat úgy rendezem el, hogy az apróságok (telefon, szemüveg, szúnyogriasztó, fejlámpa, fényképezőgép) a függőágy középen, kívül lógó zsebébe kerülnek. A másik oldalon szállok be és ki. A lefektetett bringa kerekeire, a talajtól elválasztva rakom a pakktáskákat. Nyirkos holmim szabad levegőn, mégis a ponyva alatt szárad a függőágy gurtniján, nem párásítja és büdösíti be a sátrat, nem éri eső vagy harmat. Alul a két füstölő spirál vége parázslik, kellemes illatot keltve. Otthon vagyok!

Ami a lényeget, az alvást illeti, bringával csak egészen könnyű derékaljat vihetek, és ha azon alszom sátorban, lényegében a kemény földön, reggel eléggé megviselve, sajgó tagokkal, nyögve mászom elő. Fellógatva abszolút kényelmes a testhelyzet, sehol nem nyom a selyemburkom, nem fáj semmim, nagyon kellemesen érzem magam. Mozgás, helyezkedés után kissé ringat, mintha vitorláson aludnék, de hamar megnyugszik. Azt hinné az ember, hogy nem lesz olyan édes az álom, mert a kifli-pozíció miatt le kell mondani a hason fekvésről, de szinte mindenki arról számol be, hogy ez nem számít, mert olyan az érzés, mint vízben lebegni. Abszolút kipihenten kelek fel. Ez persze erősen egyéni dolog.

Mivel nem a göröngyös földön fekszem, hanem a levegőben lebegek, nincs szükség derékaljra? Valami azért nem árt! Mivel a hálózsák összenyomódik a súlyomtól, alul nem szigetel úgy, és onnan bizony lehet fázni. Kell egy darab polifoam, mentőfólia vagy valami más réteg, de használható a fekvőbringa szellőző ülésbetétje is (persze ez sátorban is így van). Tavaszi túrán volt, hogy dideregtünk hajnalban, aztán kiderült, hogy kemény mínuszok voltak, aznap fagyott el Szabolcs-Szatmár gyümölcstermésének java. Mégis az igazak álmát aludtuk, szóval e tekintetben nincs olyan nagy különbség a sátorhoz képest.

Hogy állunk a szúnyogokkal? A sátornak van szúnyoghálója… Ez igaz, de míg bemegyek, velem jöhet néhány vérszívó, küzdhetek velük. Ugyanez áll a szúnyoghálós függőágyakra is. Olyat nem használtam, nincs vele tapasztalatom. Igazi grammhuszárként a legkönnyebb, legegyszerűbb, legkisebb pakkméretű ejtőernyő-selyem függőágy mellett döntöttem, és fejtől-lábtól egy-egy rovarűző spirált égetek alatta. Szélcsendben beválik, szélben meg nem jön szúnyog, idáig egyszer sem fordult elő, hogy gyötörtek volna. A füstölővel persze vigyázni kell, hogy ne gyújtsam fel magam alatt a száraz füvet. Inkább kopaszra pucolom a helyet, és távozás előtt beterítem egy kis avarral, hogy Winnetou se fedezhesse fel nyomaimat.

Mire kell vigyázni? Ne olyan fát válasszak, amelyen hangyák vonulási útja van. És ne kiszáradt fenyőt, amely éjjel pontosan a feszítés irányában dőlhet ki, azaz rám. Simán agyoncsaphat! Nem jó a túl vékony fa, mert hajladozik, és a túl vastag sem, mert nem éri körül a gurtni. Jobb nem sas- vagy gólyafészek alá települni – de ez sátorra is igaz. Szóval nem árt jól körülnézni.

A függőágy legnagyobb előnyének mégsem az ilyen gyakorlatias szempontokat érzem, hanem azt, hogy nem vagyok bezárva egy sátorba, kinn vagyok a szabadban, mégis védetten. Kinézhetek, mi neszez, szarvas vagy vaddisznó jár-e arra, kell-e előkapni a fényképezőgépet? Érzem az időjárás finom változásait, anélkül, hogy zavarhatnának. A sátor elválaszt a természettől, függőágyban a része vagyok. Nagy királyság a függőágy, ha választani lehet, felkötöm magam!

 

Függőágy pro és kontra

+ vadkempingezéskor láthatatlan
+ kis pakkméret és súly
+ Hepehupás, köves, nedves, lejtős, hely is megfelel
+ tágas hely a ponyva alatt, fel is lehet állni
+ védi a bringát az esőtől
+ jobb táborverés és táborbontás, ha esik az eső
+ éjszakázás előtt, nappali pihenéskor remek „fotel”
+ „kinn vagyok a természetben”, nem bezárva egy sátorba
+ vagányabb, nomádabb életérzés

– kevésbé véd a hidegtől
– ha nem szúnyoghálós, kevésbé véd a rovaroktól, füstölőspirált kell égetni
– ha nem cipzáras, kevésbé védi a holmit
– nem fűti be úgy a főző vagy gyertyamécses, jobb hálózsák kellhet
– a legtöbb típus egyszemélyes, külön alszanak a túratársak
– nem szigeteli el a magánszférát

 

Ötletek

  • Egy színpompás függőágy jól mutat a nyaraló kertjében – de az erőben is! Álcázó színűt vásárolj.
  • Táborhely-kereséskor menj kicsit tovább körülnézni, nincs-e ház, szemétlerakó, szúnyogtanya a közelben, és ha minden rendben, gurulj vissza a kiválasztott helyre. Egy szüntelenül ugató kutya elrontja az éjszakádat.
  • Magyarországon nagyon beválnak a telepített nyárerdők, szép szabályos sorokban álló fákkal. Megfelel akácos is, de a bicikligumi nem annyira szereti. Ritkás fenyvesnél pedig nincs jobb, illatosabb! Kiszáradt fától óvakodj!
  • Nem akarsz kalapácsot cipelni, hogy kőkeményre száradt földbe beverhesd a cövekeket? Tízcentis facsavarokat a marokszerszámod csavarhúzójával be tudsz hajtani, tart, mint tipli a betonban.
  • A függőágy két zsinege vagy gurtnija jó szárítókötél, de a fához közeli csomójáról lógjon le a vége, hogy levezesse az esővizet – különben befolyik rajta.
  • Mivel erdőben nincs akkora harmat, mint kinn a réten, jó időjárás esetén nem is muszáj felkötni a ponyvát.
  • Jó időben előbb a függőágyat kösd föl, keresztben elüldögélhetsz benne, míg eszel-iszol. Esőben előbb a ponyvát, hogy ne ázzon meg a száraz holmid.
  • Olyan csomót köss, amely a szabad vég meghúzására old – különben szörnyen összeszorul a feszítőerőtől, nagyon nehéz lesz kibontani reggel.
  • Úgy rakd le a bringát és a holmit, hogy a nem túl távoli országúton elhaladó autók fényszórója ne villantsa fel a fényvisszaverőket.
  • Fejed alá jól jöhet egy kis felfújható párna.

 

Tudnivalók

Ha keresgélnél a neten, a függőágy angol neve hammock, a ponyváé tarp és flysheet.

Természetesen rendelkezésre állnak az online-vásárlás különféle lehetőségei, például az AliExpress. Magyarországon többfelé kapható. Budapesten függőágy-szaküzlet van. Bukkant már fel függőágy alkalmilag az Aldiban is. Otthon megvarrni sem lehet boszorkányság.

 

Típusok, tapasztalatok

(Fekvőbringás körből)

Az én készletem: Ticket to the Moon függőágy (súlycsökkentésért az acélkarikákat levágtam a végeiről), középen ügyes zsebe van, telefonnak, szemüvegnek, karórának, egyben ez a hordtáskája. Hannah ponyva, saját gurtnik. Cakk-pakk 20.000 Ft alatt volt. Hét éve bevált. Komplett súly 1,7 kg. Lásd itt.

Fekvőbringával a Mazuri-tavaknál

Sanyi: DD Hammock Frontline. Robusztus, tágas, duplafalú, szúnyoghálós, oldalt nyíló. A ponyvájával együtt kb. 7 liter helyigény. Ponyvával, futárral együtt kb. 33.000 Ft. Lásd szintén itt.

Pali: Hennessey Hammock rendszer. Varrtam hozzá topguiltet és underquiltet, így kellőképpen otthonos 4C-ig. Alsó beszállásos, asszimetrikus. Háton, oldalt, sőt hason fekve is használható. Mocsok nagy esőket is végigdurmoltam már benne. Ajándékba kaptam, kb. 200 dollárba kerülhetett.

Zoli: Tutec Light, zöld, teszi a dolgát, 250 kg szakítószilárdság, a ponyva egyszerű Decathlon Fresh napvitorla, UV-, esővédelem. Nem túl bonyolult, kis helyen elfér. Szúnyoghálóm nincs (még). A Tutec 12.990 Ft, a napvitorla 9990 Ft volt. Thermofóliát használtam hőszigetelésre, kissé zörög ha ficereg az ember, viszont jól visszaadja a testmeleget. Az egész szett nagyon kis helyen elfér és nagyon könnyű, de háromnál több napos túrán inkább sátor, mert hason alvó vagyok.

Gábor: Moskito Traveller, esővédő 3×4 méteres olcsó ponyvával, plusz, ha kell, alsó hőszigeteléssel. Kb. 4 éve vettem, 14 ezer forint körüli áron.

Zsolt: Amazonas Moskito Traveller, két éve vettem a Függőágy boltban, ha jól emlékszem 16 ezer volt. Eleve szúnyoghálós. Súlya 410 gramm, térfogata kb. a két öklöm zárva. „Mezei” 3×4 m-es esőponyva, majdnem oly kicsire összehajtogatható, mint a függőágy, ~1.500 Ft. Vettem hegymászó kötelet hozzá, hogy kicsit messzebbi fákat is (8 m-ig jó) elérjek vele. A teljes pakk súlya 2 kg sincs. Nekem nagyon bejött! A sátor (3,6 kg) kényelmetlenebb az otthoni ágynál, a függőágy abszolút felveszi a testem formáját, nem nyom sehol! Hasonlattal: ha a sátor a hagyományos monti, a függőágy a reku!

Szabolcs és barátja: szúnyoghálós Mosquito Hammock Jungle, (videó a weboldalon) két darab, hét éve. Ára, szállítással, 25.000 Ft körül volt. Alul van egy „zsák”, polifoamnak (meleg nyáron 2-3 mm-es, hűvösebb időben 10-12 mm-es) vagy felfújható matracnak (fele olyan vastag, mint a linken látható). Plusz 3×3 m-es ponyva: ezt teríti le alvóhelynek, ha nem talál fákat. Egyéni tökéletesítés: a kötelekbe iktatott karabiner és a rá kötött zsineg levezeti az esővizet.

 

Ellenvélemények

(Fekvőbringás körből)

Szilárd: Aldis függőágyam van, de csak kaja utáni heverészésre használtam, szalonnasütésekkor, alvásra a sátrat preferálom. Függőágy éjszakára valahogy taszít, mert félek, hogy túl nyitott vagyok, bogarak, meg egyéb állatok számára. Tudom, vannak szúnyoghálók függőágyra is, de akkor is valahogy inkább a sátor…

Ottó: A súlytöbblete miatt vetettem el a függőágyazást. A kétszemélyes olcsó iglu sátor derékaljjal könnyebbnek találtatott.

Hirdetés

8 hozzászólás

  1. Szuper cikk! Magam inkább sátor párti vagyok (1,7kg Ferrino kétrétegű egyszemélyes), annak ellenére, hogy volt már 8 órás masszív felhőszakadásban részem, ahol a hegesztett varrások mentén köpködött be a víz… A kemping jól megfogalmazott hátrányai mellett azért megemlíteném, hogy általában van lehetőség folyóvízben történő tisztálkodásra.

  2. Igen, vannak a kempingnek ilyen előnyei, de ezeket úgy is ki lehet használni, ha nem ott éjszakázik az ember. Ha útba esik egy kemping, be lehet menni zuhanyozni, ruhát mosni – helytől függően ingyen vagy méltányos árért.

  3. A felsorolásba beírnám még előnynek, hogy a függőágy és ponyva a lombok alatt nem nedvesedik át se felülről, se alulról (míg a sátrat még belülről is szárítani kell, alulról pedig rendszeresen saras). Tehát gyorsabban és tisztábban lehet összecsomagolni, gyorsan továbbindulhatunk.

  4. Jó cikk, lehet, hogy kipróbálom egyszer.
    Végülis mi a verdikt, egy sima nyári túrázásnál a függőágyon és a ponyván kívül mit kell vinni, hogy ne fázzon az ember? Vastagabb ruhát? Hálózsákot? Polifoamot az aljára? Alpaplant azért nem vennék és cipelnék, mert akkor már kezdi elveszíteni a nomád jellegét, ha ennyi dolgot kell megvenni cipelni. Nagyon grammhuszár nem vagyok, de azért mégiscsak na…
    Én alapvetően hűvösben alvó vagyok, kb 8-10 fokos kinti hőmérséklettől már nyitott vagy legalábbis buktatott ablaknál alszok, télen az éjszakai fűtés 17 fokra van rakva és vékony nyári takarót használok. Viszont sátorban az érzés kedvéért igénylek egy vékony takarót vagy valamit, ami befed. Nem a meleg végett, hanem hogy beborít.
    Majd megpróbálok valakitől kölcsönkérni egy ilyen függőágyat, megnézzük ebben egyáltalán tudnék-e elaludni 🙂

    • Ha otthon sem kényezteted magad, elég egy vékony „jelképes” nyári hálózsák (az enyém 1 kg), és esetleg egy csík hőszigetelő réteg (nálam egy régi, pillekönnyű derékaljból kivágva) alád, mert függőágyban leginkább alulról fázik az ember. De jól megfelelhet egy bivakzsák is. Elalvás: alapvetően hason vagy oldalt fekve alszom, de függőágyban mégis nagyon jól, pihentetően tudok aludni. Nagyon jó az ötleted, hogy kölcsön függőággyal tégy előbb próbát, hiszen mindenki egyéni eset, nincsenek érvényes sablonok. Pupu

  5. illetve még egy olyan kérdés a szerzőhöz: a vizet hogy szokta megoldani ön? Mennyi kell éjszakára? Honnan szerzi be? Utolsó falu nyomóskút? És külföldön? És miben viszi a szálláshelyre?

    • Általában arra törekszem, hogy délután jó sokat igyak, ne este kelljen pótolni a folyadékveszteséget, mert akkor éjjel ugrálhatok ki pisálni. Így táborozáshoz elég, ami a bringa kulacsába fér, esetleg egy doboz sörrel kiegészítve.

  6. Remek írás, tökéletesen leírja a függőágyas vadkemping örömeit 🙂 Én pár éve haraptam rá, aldis függőágyam van. Föléje még kifeszítek egy vékony kötelet és arra terítem ki a szúnyoghálót, és ruhacsipeszekkel rögzítem (engem imádnak a szúnyogok, folyamatosan küzdenem kell ellenük). Ha esélyes a csapadék, akkor viszek egy pár ezer Ft-s 4×5 m-es áruházi ponyvát is, azt gumipókokkal és vékony kötelekkel kifeszítem a fák közé. A függőágy, háló, hálózsák, kötelek elférnek a kormányra kötött zsákban, a többi meg a csomagtartón. Sosem voltam grammbuzi, úgyhogy felpakolom, ami kell 🙂 Szóval annyira szerény anyagi befektetéssel is megvan ez az élmény, hogy tényleg csak az elhatározás kell.
    Ami a vizet illeti: naív ifjoncként úgy kezdtem el bringázni a környéken, hogy elvoltam a helyi kék kutakkal. Aztán egyszer egy kis faluban majd ott okádtam össze magam a vegyszeres víztől, így rájöttem hogy az itókát is vinni kell, de legalábbis palackos vizeket venni útközben.
    És még egy nagyon lényeges dolog a vadkempingezésben, amire utalt a szerző is a terepszín ajánlásával, meg a lámpa rejtésével, de ezt világosan kell látni: mivel az erdőben a legveszélyesebb vad az ember, fokozottan kell arra figyelni, senki se lássa, ne is tudhasson róla senki arra tébláboló rabsic, hogy merre bújunk el és merülünk majd álomba teljesen védtelenül.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet