A címe Jég és pálmafák, bár lehetne inkább síléc és bicikli. Hiszen a két szabadsíző barát, Jochen Mesle és Max Kroneck (jó pár együtt átélt kihívás után) a fejébe vette, hogy minden gépi segítség nélkül keresztültúrázik az Alpokon. Németországból Svájcon át kanyarogva Nizzáig, útba ejtve jó pár legendás, vagy léccel még érintetlen lejtőt, havas meredélyt, két őrült mászás és lesiklás közt pedig biciklizve.

Jobbára ott aludtak, ahol rájuk szakadt az este: sátorban, hálózsákban bivakolva, szálló teraszán, menedékházban, frissen útszélre mart hófal alatt (ahol aztán a hómunkások is keltették őket – útban voltak a gépnek). Jobbára ketten – a forgatócsoport csak az út kevesebb, mint felén kísérte a vándorokat. Többnyire aszfalton, a hegyek térdén hagyva a biciklit, ha odaértek a kinézett léces élvezethez – a Furka-hágón viszont például bevállalták, hogy sílécen-háton átviszik a cangát… Végül öt hét alatt több mit 1800 km és összesen (mászással és sível együtt) mintegy 35000 méter szint került a túranaplóba; azért lássuk be, ez tényleg nem akármi.

Nagyon szimpatikusak! Ez az első. Két, mindenféle arcoskodástól mentes srác a szomszédból. Holott mind a kettőnek lenne mire kihúzni magát, mind a ketten ismert és elismert arcai a freeride sí világának. Folyamatosan kihívást kereső, a határaikat próbálgató emberek. Max amúgy a kamerába is szerelmes, érdemes rákeresni a fotóira. Adta magát az ötlet, hogy ezt a vállalkozást film formájában is megörökítsék, a saját küszöbükről indított kalandot Európa számukra legkedvesebb részein át a tengerpartig, a pálmafákig. Hiszen a küszöbükről indulva Nizzáig végigkerekezték gyakorlatilag csaknem az egész hegyívet, osztrák, svájci, olasz és francia területen – az Alpok turistaparadicsomait lehetőleg messzire kerülve. És közben felkeresve a vágyott gleccsereket és hegyoldalakat, ahol lekerült a kerékpárról a síléc.

Nagyon kemény helyekre másztak fel! Lehetne a film címe síléc, bicikli és jégcsákány is – mert amit a téli mászásban kitett meredeken csinálni lehet: egymást kötélre véve, hágóvassal lépcsőket rúgva, két csákánnyal a kézben, a csúcsig – azt gyakran csinálták. Hogy aztán eszetlenül meredek, szűz helyekről zúzzanak lefele. Sokat kapaszkodtak lécre húzott fókabőrrel, és vitték a hátukon az egész cájgot a hófoltos zöldben, hóhatár alatt. Szóval amit téli túrán az ember fia tehet, azt mindet művelték, úgy, hogy az egész holmit felpókozták aztán a biciklire, és irány a következő célpont. Nem csoda, hogy egy-egy átálláskor (lécről kerékpárra, vagy bicikliről túrafelszerelésre) rendszeresen minimum három órába tellett mindent összepakolni – pedig könnyű poggyásszal utaztak, hogy ne kelljen külső segítséget igénybe venni az út folyamán.

Maga a film profi munka – kitalált, átgondolt útinapló, gyönyörűen fényképezve. Teli emberi momentumokkal és humorral. Nemcsak a látványos helyeken való zúzás, a közelről és távlatból is maradéktalanul megörökített lesiklások, a kerékpározás a hófalak között, vagy a szerpentineken (esőben, hóban, verőfényben), de a hajnali kelések nehézkes pillanatai, a pakolászás, az elbizonytalanodások, a kimerültség – az út ezernyi apró kényszere és nyűge is remekül helyet talál benne. Nem csodálom, hogy a legfontosabb fesztiválokon, ahol sport tárgyú filmmel nevezni lehet, rendre díjakat nyertek vele. Mert ugyan néhány kockájának van némi sportszerreklám-íze, de a termékelhelyezések ezeken a helyeken is ritka ízlésesen történtek – nem vettek ki a kaland Jochennel és Max-szal megélhető, meztelen élvezetéből. Akkor sem, ha ezek a filmkockák azért nem hagyják, hogy megfeledkezzünk róla: egy ekkora vállalkozáshoz (és most útra és filmre egyszerre gondolok) szponzor kell. Szóval a film profi, de ami számomra fontosabb: szerethető. És a soundtrackjét érdemes külön is megkeresni…

Rákaptak az ízére. A napokban mutatják be Full Moon címmel a következő közös filmjüket – megnézték, milyen kizárólag az éji kísérő fényében lesiklani. Nem tudom, kerékpároznak-e abban is – minden esély megvan rá, hiszen ahogy Jochen Mesle fogalmazta: …összevontuk a fő szenvedélyeinket, a síelést, a kerékpározást… a hegyeket. És kihagytunk minden mást.  Vagy ahogy Max Kroneck vallja: …utazz a legkönnyebb poggyásszal, tapasztald meg tiszta eszközökkel a hegyvidéket. Szerintem szimpatikus hozzáállás.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet