A hamarosan hatályba lépő GDPR (General Data Protection Regulation) nem csak a vállalkozók, de az átlagfelhasználók életére is hatással lehet. Többek között erről beszélgettünk Strausz György Gáborral, az MVISZ (Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége) alelnökével, valamint a MOL IT infrastruktúra üzemeltetés vezetőjével. Az alelnök ugyanakkor arról is mesélt, hogy a robotika milyen hatással lehet a jövőben a közlekedésre, valamint a munkaerőpiacra, de a magyar informatikai oktatás és munkaerőpiac jelenlegi helyzetéről is megosztotta véleményét velünk.

Jövő május 25-étől Magyarországon is hatályba lép az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete (GDPR), amellyel egységesíteni kívánják a 28 tagállam adatvédelmi rendelkezéseit. A határozatot több éves egyeztetést követően tavaly áprilisban fogadták el, 2016 május elején pedig már életbe is lépett a rendelkezés.

Bár az elmúlt időszakban több helyen is értesülhettünk a vállalatokat és a felhasználókat is érintő új adatvédelmi szabályozásról, érdemes lehet feleleveníteni, hogy miért lehetett szükség erre az új rendelkezésre, illetve hogy milyen változásokat vonhat maga után, hiszen mintegy fél év múlva ennek a hatását már a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk.

Flowcycle: Milyen változásokat hozhat a GDPR a vállalkozók és az átlagfelhasználók életében?

Strausz György: A GDPR alapvetően egy európai szintű információbiztonsági szabályozás. Korábban hasonló intézkedés Amerikában is működött, azonban az európai régióban ezt mindezidáig nagyrészt a különálló országok saját hatáskörükben kezelték. Az Európai Unió annak érdekében, hogy az Unión belül létrejöjjön egy egységes, átlátható és könnyebben kezelhető szabályozó rendszer, megalkotta ezt az új rendeletet, melynek bevezetése minden tagállamra nézve kötelező.

A vállalatok szempontjából ez egy teher, egy plusz feladat, ami elég komoly felkészülést igényel.

Hónapok óta tulajdonképpen már mindenki azon dolgozik, hogy jövő májusra megtudjanak felelni ezeknek az előírásoknak. A magánfelhasználók számára ugyanakkor ezzel biztosíthatják azt, hogy csak is olyan emberek és cégek férhessenek hozzá az átlagfelhasználók személyes adataihoz, illetve kezeljék azokat, akiknek arra megadták a felhatalmazást, mindezt oly módon, ami a felhasználó, illetve a felhasználóról tárolt információk védelmében történik.

Mit gondolsz, a magyar vállalatok számára elegendő a megadott felkészülési idő az átállásra?

Szerintem, mint minden szabályozás úgy ez is terhet ró a vállalatokra. Ez egy nagyon komoly feladat, amivel rengeteg munka van és lesz még. Ráadásul ez attól függően, hogy éppen mekkora egy cég mérete, milyen a nemzetközi megjelenése a piacon, vagy hogy milyen üzleti területen tevékenykedik, nagyon eltérő feladatokat mérhet a vállalatokra. Ezért ezt a kérdést általánosan ilyen egyszerűen nem lehet megválaszolni. Másrészt, hogyha ezt a munkát megfelelő körültekintéssel végzik, akkor ez nem egy lehetetlen feladat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy – mint általában minden szabályozásnál – a szabály életbelépésétől kezdődően lesz majd egy átmeneti időszak, ami sokat fogja még formálni a végleges megoldásokat. Tehát a vállalatok kapnak majd időt arra, hogy ez az egész szabályrendszer beépüljön a hétköznapi gyakorlatba.

Jelenthet kockázatot ennek az új rendeletnek a hatálybalépése az Unió és a magyar gazdaság számára?

Az, hogy mennyire szigorú egy szabályozás egyrészt jelentheti azt is, hogy az milyen terhet ró azokra, akiknek meg kell felelniük a szabályoknak. Másrészt jelentheti azt is, hogy milyen versenyelőnyt, vagy versenyhátrányt jelenthet azokkal szemben, akik például más országban tevékenykednek. A digitális gazdaság, a kereskedelem és az országok határainak elmosódásával, eltörlődésével ezek a versenyhelyzetek kinyílnak. Tehát nem csak országon belül értelmezhetőek. Például, ha ezáltal ez a régió egy túlszabályozott térség lesz, akkor mások versenyelőnyhöz juthatnak, viszont ha alulszabályozottá válik, akkor mi kerülhetünk előnybe. Ilyen értelemben ez lehet egy kockázat. De, mint sok szabályozás úgy ez is generálhat költségnövekedést, ami által akár a szolgáltatási költségek is emelkedhetnek. Tehát sokféle kockázat létezik, de mindent úgy kell értelmezni, hogy a kockázat és a haszon az egymással milyen viszonyban van jelen. Ez szerintem majd a gyakorlati alkalmazás során fog igazán eldőlni, de a folyamatos digitalizálódást tekintve én nem gondolom, hogy ez hátrányosan érintené hazánkat.

Lehet azt mondani, hogy a GDPR hatálybalépését követően ténylegesen nagyobb biztonságban lesznek a felhasználók adatai?

A nagyobb biztonságot inkább úgy fogalmaznám meg, hogy az Európai Unión belül, illetve az Európai Unióval kapcsolatban álló egyéb szabályozó hatóságokkal – itt most leginkább az Amerikai Egyesült Államokra gondolok, akikkel korábban volt egy hasonló megállapodás, ami szabályozta a biztonsági kérdéseket, és aminek a megszűnésével keletkezett űrt most megpróbálja betölteni az Európai Unió – egységesebbé és áttekinthetőbbé válhat az adatkezelés. Ezzel nyújthat nagyobb biztonságot a GDPR mindenki számára.

Strausz György Gábor
A robotika már a mindennapjaink részét képezik akkor is, ha ez nem feltétlenül olyan szembetűnő. Jelenleg a robotika milyen szerepet tölt be Magyarországon a közlekedésben? Gondolok ezalatt akár az autóiparra, illetve az önvezető gépjárművekre.

A robotika önmagában egy iszonyatosan tág fogalom. Jelen van az egészségügyben, az oktatásban, a háztartásokban, a közlekedésben, és még megannyi helyen. Tehát számtalan formában létezik. De visszakanyarodva specifikusan az autóiparhoz, most kifejezetten nagy sláger lett az önvezető technológia, amiben az autóipar jövőjét látják. Ugyanakkor, ami Magyarországot illeti, idehaza egyelőre csupán az autógyártási folyamatok zajlanak. Jó hír lehet a jövőre nézve azonban, hogy Zalaegerszegen állami támogatással épül egy olyan tesztpálya, amely az önvezető technológiák tesztelésére és fejlesztésére is alkalmas lesz. Ez egy újabb lehetőséget adhat a külföldi, de akár a magyar vállalkozásoknak is, hiszen Magyarországon is vannak olyan kisebb, talán külföldön jobban ismert cégek, amelyek foglalkoznak az önvezető technológiák egyes részelemeinek fejlesztésével, amit aztán a különböző gyártók számára próbálnak értékesíteni.

Figyelve a híreket azt olvastam ki a sorokból, hogy az önvezető technológia még rengeteg fejlesztést és finomítást igényel ahhoz, hogy az a valóságban, az önmaga teljességében is működőképes legyen. Mit mondanál, az önvezető járművek mennyire biztonságosak?

Valóban az önvezető technológia még viszonylag gyerekcipőben jár, de rengeteg autógyártó cég foglalkozik azzal, hogy a robottechnológiát ezen a területen is biztonságosan használhatóvá tudják tenni. A legismertebbek ebben talán a Tesla, a Google és néhány nagy autógyártó, akiknek az autói már ma is magas fokú önvezető képességgel rendelkeznek. Bár ez esetben sem beszélhetünk még teljesen önvezető gépjárművekről, de talán jelenleg a Tesla jár a legelőrébb ebben a versenyben. Ráadásul ahhoz képest, hogy néhány évvel ezelőtt még hallani sem igazán lehetett ezekről a dolgokról, nagy ugrás, hogy idáig eljutott a technológia. Az elkövetkezendő években valószínűleg ez a trend még inkább fel fog gyorsulni. Az biztos, hogy hamarosan az autókba kizárólag utasok fognak ülni és legkevésbé az utazással fognak foglalkozni.

Szerintem azon kívül, hogy technológiailag hogyan működik ez az egész, két kérdés van, amikre nagy hangsúlyt kell, és fognak is fordítani a jövőben. Egyrészt ott van a szabályozórendszer. Tehát a KRESZ szabály és a jogi környezet, amik az autóvezetést illetően nem az önvezető technológiára, hanem a manuális, emberi tevékenységre lettek kidolgozva. Az automatizáció betörésével ezeket át kell alakítani az új környezetnek megfelelően, gondoljunk például csak a vezetők felelősségére, amikor nincs vezető az autóban.

Ennek értelmében az egész jogi és KRESZ szabályozási környezetet újra kell gondolni, gyökeresen át kell írni.

Ezekre már vannak erőfeszítések, illetve vannak olyan országok, ahol már komoly lépéseket tettek és ki is adtak új szabályozást.

A másik fontos dolog az nem csak az autóvezetésben, hanem az egész digitális világban egy nagyon kritikus kérdés. Ez pedig maga a biztonság, illetve az információbiztonság.

Az, hogy ezek az önálló rendszerek, vagy önvezető rendszerek mennyire sérülékenyek és behatolhatóak olyanok számára, akiknek nem szabadna hozzáférnie ezekhez a rendszerekhez, ez egy érdekes kérdés. Az biztos, hogy jelenleg komoly hiányosságokra derül fény szinte minden gyártó esetében, de ez nem egy elszigetelt, csak az autóipart érintő kérdés, hanem az egész digitális világ súlyos dilemmája. Ezen a problémán szakértők százezrei dolgoznak és a biztonság vagy kényelem kérdése még nem dőlt el.

Mennyire biztonságos egy önvezető autó? Ezt nagyon nehéz megmondani, mert sokféle nézőpont létezik. Egy egyszerű példát mondanék, amikor felteszik a kérdést, hogy a szárazföldi vagy a légiközlekedés-e a biztonságosabb, akkor általában a legtöbben az előbbit említik, pedig a valós statisztikák alapján autózás során fajlagosan sokkal több embert ér (akár halálos) baleset, mint légi közlekedésben. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy itt is tetten érhető az, hogy az emberek biztonságérzete és a valóság olykor meglehetősen távol áll egymástól. Én úgy gondolom, hogy már most is sok mindenre képesek az önvezető autók, az elkövetkezendő időszakban pedig ez még inkább fejlődni fog. Azt, hogy az emberi megítélés a későbbiekben hogyan vélekedik erről, azt majd az idő eldönti, de elképzelhetőnek tartom, hogy néhány éven belül az ember az autóban utazva már nem az autóvezetéssel fog foglalkozni, hanem bármilyen más tevékenységgel.

Említetted, hogy a robotika egy tág fogalom, valamint beszéltünk arról is, hogyha nem is vesszük észre, de már a mindennapjaink részévé vált ez a technológia. Sokan attól tartanak, hogy a robotok megjelenésével csökken az emberek foglalkoztatottsága a munkaerőpiacon. Te hogy látod ezt a kérdést?

Tény és való, hogy a robotok egyre nagyobb szeletet hasítanak ki azokból a hétköznapi tevékenységekből, amiket eddig emberi munkával oldottunk meg. Ez jelentős kockázatot jelent arra nézve, hogy az emberek elveszíthetik a munkájukat. Ez így vagy úgy, de szinte biztos, hogy be fog következni. Nem ez a kérdés, sokkal inkább az, hogy az így átalakuló világban, milyen olyan tevékenységek, új munkák generálódnak, amik korábban nem léteztek, és amiket a robotok – még –  nem képesek elvégezni.

Az emberi tudás, az emberi munkaerő szükséges.

Szerintem leginkább két fontos kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Az egyik az az, hogy amit elvesznek a robotok, és amit generál ez az egész változás az milyen egyensúlyban van illetve, hogy egyensúlyban van-e egymással. A másik pedig az, hogy mi emberek mennyire leszünk képesek, mennyire akarunk majd megváltozni és alkalmazkodni ezekhez az új feladatokhoz. Leegyszerűsítve a példát, vajon egy suszter – hiszen ez a szakma is eltűnőfélben van – képes lesz-e, és hajlandó lesz-e megtanulni számítógépen programozni, vagy különböző alkalmazások fejlesztésével foglalkozni.

Strausz György Gábor
Ha már munkavállalás, akkor mit mondhatunk Magyarország informatikai munkaerőpiacáról? Jelenleg milyen helyzetben van?

A magyar informatikai munkaerőpiac úgy látom, hogy gondban van.

Ezt általánosságban értem. Nyilván az informatikai ág is lebontható különböző területekre, ahol vagy jobb, vagy rosszabb a helyzet. Mégis összességében azt tapasztalom, hogy azokra a típusú munkákra, amiket korábban említettünk, folyamatosan nő az igény.

Ugyanakkor azoknak a fiataloknak a jelentős része, akik érdeklődnek ezen területek iránt, és akik ezekre a foglalkozásokra betaníthatóak lennének, jelentős részben elhagyták az országot különböző okoknál fogva.

Ráadásul úgy látszik, hogy ez a trend még most sem igazán állt meg. Az informatikán belül például a programozás és az alkalmazások fejlesztése amúgy is egy olyan terület, ami szintén a digitalizációnak köszönhetően határokat már nem ismer. Tehát könnyedén dolgozhat valaki úgy egy külföldi vállalatnak, hogy közben itthonról végzi el a rábízott feladatokat. Értelemszerűen, aki ezzel foglalkozik, oda fog leszerződni, ahol jobb ajánlatot kínálnak neki.

Ma pedig Magyarországon a fizetések még mindig nem versenyképesek a nyugati, vagy a tengerentúli munkabérekkel.

Ezért ebben a formában, ez a határokon átívelő munkavégzés is elszívja Magyarországról a jó munkaerőt. Másrészt egyre nehezebb informatikai területen jól képzett, felkészült és ambiciózus fiatal munkaerőt találni annak révén, hogy sok fiatal elhagyta az országot. Nem lehetetlen, de egyre nehezebb feladat. A magyar vállalatok is ezáltal egyre inkább kivannak téve annak, hogy versenyképes fizetést és juttatási csomagokat ajánljanak a munkaerőknek. Utóbbi kategóriába nagyon sok minden tartozik bele, szóval igen sokrétű az az elvárási rendszer, amit a fiatal generáció támaszt a munkáltatóval szemben. Természetesen léteznek vállalatok, amelyek kevésbé vannak hátrányban más munkaadókhoz képest, de általánosságban úgy gondolom, hogy ezen a területen Magyarország le van maradva.

Mit tapasztaltok a magyar informatikai oktatással kapcsolatban? A diákok idehaza megkapják a megfelelő képzést a szakmájukhoz?

Meglátásaim szerint az a korábban jónak mondható oktatási rendszer, ami Magyarországon volt, az elmúlt években szintén hátrányba került a környező országokkal szemben.

Nem vagyunk olyan nagy lemaradásban, de érdemes lesz arra odafigyelni, hogy miként alakul majd mindez idehaza. Azt biztosan látom, hogy szintén a fiatalok közül egyre többen külföldi egyetemeket választanak. Miután pedig elvégezték a felsőoktatást sokan közülük utána sem jönnek haza munkát vállalni, helyette odakint találják meg a számításaikat. Másfelől azt tapasztalom, hogy

a hazai oktatás még mindig sokkal inkább a lexikális tudásra épít, mintsem a gyakorlatira.

Miután valaki kikerül az oktatási intézményből és munkát vállal, akkor a vállalatok nagy részének az az első és a legfontosabb feladata, hogy a gyakorlati tudást is megpróbálják átadni a fiataloknak, amivel aztán a hétköznapi életben, a munkában is meg tudnak felelni az elvárásoknak. Azt gondolom, ilyen értelemben is el van maradva Magyarország, hiszen amíg külföldön már felismerték ezt a problémát és most már javarészt gyakorlati tudást igyekeznek odakint átadni a tanulóknak, addig itthon még mindig változatlan a helyzet. A cégek ezeket a hiányosságokat különböző tréningekkel, illetve az oktatási intézményekkel kialakított közös képzésekkel próbálják pótolni.

Strausz György Gábor
Korábban gyeplabda-válogatott voltál, emellett nagy sportoló és szenvedélyes bringás is vagy. Mit gondolsz, miért fontos a sport a felső vezetők számára?

Valóban, 6 éves korom óta sportolok. Rengeteg sportágat kipróbáltam már. A mai napig gyeplabdázom, de ma már csak kikapcsolódásként, emellett a kerékpározás a másik hobbim, de síelni és búvárkodni is nagyon szeretek. Ezenkívül még a focit is kedvelem, de igazából minden, ami sport az jöhet.

Számomra azért is fontos a sport, mert ez már 6 éves korom óta tényleg az életem részévé vált és e nélkül már nehezen tudnám elképzelni a hétköznapjaimat. Másrészt, ami miatt szintén fontosnak tartom a felső vezetők körében a sportolást, az az, hogy

a mozgás által valamilyen szinten egy kicsit ki tudunk szakadni a mindennapi mókuskerékből, valamint a felgyülemlett stresszt is ki tudjuk adni magunkból. Megfelelően lefárasztja az embert csak másféle szempontból.

És hogy miért a kerékpározás? Szeretek a természetben lenni, szeretem azt a tempót, amit a kerékpárral diktálhatok, valamint ez is társasági sport, tehát a barátokkal, a családtagokkal és a gyerekekkel közösen ugyanúgy végezhető.

Az előfordul néha, hogy a munkahelyedre is kerékpárral jársz be dolgozni?

Ez mindig egy nagy dilemma több szempontból is. Egyrészt, hogy az ember a munkahelyére is kerékpárral tudjon járni, annak az az egyik feltétele, hogy a munkahelyen ki legyenek alakítva olyan körülmények, amik ezt lehetővé teszik. Gondolok ez alatt arra, hogy a kerékpárt lehessen valahol tárolni, megfelelően lehessen tisztálkodni, valamint az egyéb eszközöket is el lehessen valahol helyezni.

Miért más dönti el, hogy hol van biztonságban a bringám?

Másfelől a munkanapom jelentős részét tárgyalások töltik ki, hol házon belül, hol házon kívül, így napközben előfordul, hogy ingáznom kell az ügyfelek ill. telephelyek között, vagy fogadnom kell őket az irodában. Ilyen szempontból az autó sokkal kézenfekvőbb. Ráadásul a távolság a munkahelyem és a lakhelyem között elég nagy. Igaz nem annyira, hogy kerékpárral ne lehessen megtenni azt a távot, de mindenféleképpen időigényes. Másrészt, ha kerékpárral járnék be dolgozni, akkor az utam a városon át vezetne, én viszont jobban szeretek a várostól távol, a természetben kerékpározni.

Beszéltünk arról, hogy szerinted miért fontos a felső vezetők számára a sport, ezzel szemben mit tapasztaltál, hányan sportolnak a vezetők közül?

Mind a jelenlegi munkahelyemen, mind pedig a VISZ szervezetén belül azt tapasztaltam a közvetlen ismeretségi körömben, hogy szinte mindenki sportol valamit. Futnak, kerékpároznak, vagy síelni, golfozni, teniszezni, avagy focizni járnak. Sőt, azt is örömmel mondhatom, hogy az elmúlt években ez a tendencia még inkább népszerűvé vált.

 

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet

15 − 7 =