Általában tilos a zebrán bringázni, viszont fontos tudni, hogy a jogszabályokat többféleképpen is lehet értelmezni. De biztos, hogy a szabályok merev betartása mindig kifizetődő?

Hirdetés

Kis országunkban hagyomány, hogy az általunk ismert és helyesnek vélt törvényekhez és a szabályokhoz néha foggal-körömmel ragaszkodunk (és az ellenkezője is, de most nem ez a téma). Ha jobbkezes utcából érkezünk, még rá is gyorsítunk, ha azt látjuk, hogy valaki nem adja meg nekünk az elsőbbséget – csak hogy jól megmutassuk neki, hogy nekünk van igazunk. Vagy sűrűn anyázunk akkor is, ha Bözsi nénit egy autóból a bringaúton teszik ki éppen – elvégre bringaúton megállni tilos (40. § (5) l) pont). És mivel a gyalogátkelőhelyen való kerékpározást explicite nem tiltja a KRESZ, értelemszerű, hogy akkor lehet

A „le kell szállni és tolni” felfogás gyakran idézett KRESZ-passzusa az 54. § (4): „A kerékpárosnak a kerékpárról le kell szállnia és azt tolva – a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint – kell az úttesten áthaladnia.” Ez azonban a lakott területen kívüli balra kanyarodásra vonatkozik, kiragadva nem érdemes értelmezni.

Hadd kezdjem egy jó pár éves történettel. Jobbra kanyarodás bringával, zebrán keresztül. Figyelem a gyalogosokat, lassítok, átengedem a gyalogosok 98%-át, egy, a zebrához lassabban érkező és attól kb. 2 méterre lévő lány előtt még kényelmesen, őt nem zavarva átférek. Gondoltam én. A manőver közepénél azonban a lány elől kirohanó palotapincsi némi fizikai akadályt képezett, amit minden erőmmel igyekeztem kikerülni, de a kutya sajnos nem olvasta a jobbra, majd balra kerüléseimet és mint aki szándékosan lekövetné minden mozdulatomat a másodperc töredéke alatt, állandóan előttem volt. Végső kétségbeesésemben nullára fékezést követően inkább elvágódtam, hogy a kutyának ne essék baja. Nem is esett. Én és a bringám összetörtük magunkat. A lány röviden és velősen az értésemre adta, hogy olyan agyagedény vagyok, akinek az édesanyja pénzért vállal szexuális tevékenységet. Én igyekeztem felhívni a figyelmét a póráz nélküli utcai kutyasétáltatás kutyaegészségre való káros hatásaira, valamint arra, hogy gyalogátkelőhelyen a palotapincsiknek nincs elsőbbsége.

Parttalan vita.

Esélyem sem volt meggyőződni arról, hogy szabadon átmehetek, a pincsiből egy villanásnyit sem láttam. Nem is készültem rá, ha a lány kezéből póráz meredt volna előre, nyilván felkészülök egy addig láthatatlan öleb érkezésére, de valószínűleg az is segített volna, ha a kutya egy pedigrés bernáthegyi vagy dán dog lett volna.

Na, most helyettesítsük be a pincsit egy bringással. Autóval vagy bringával kanyarodunk, de nem is muszáj kanyarodni, lehet egy, az úttestet keresztező zebra is előttünk. Felkészülünk a kereszteződésre, olyan tempóban közelítjük meg a gyalogátkelőhelyet, hogy meg tudjunk állni, elsőbbséget adtunk a gyalogosoknak és elindulunk. És ekkor érkezik meg a pincsibringa, a semmiből – nem ismerős?

Egyáltalán, milyen esetekben érkezhet a bringás a zebrán? Sajnos, még mindig vannak olyan kereszteződések, ahol egy (gyalog- és) kerékpárút torkollik zebrába vagy éppen köt össze két szakaszt a keresztező úttesten. Szabályosan bringázik ott a bringás? Igen. Segít ez rajta, ha elütik? Nem nagyon.

Minden más esetben szabálytalanul érkezhet csak a bringával zebrázó, pl. járdáról. Ahol csak akkor tartózkodhat, ha az úttest közlekedésre alkalmatlan (54. § (2)). Segít rajta, hogy még szabálytalan is volt, amikor elütötték? Nem nagyon.

A gyalogátkelőhelyek használatára vonatkozik még pár passzus. Például az, hogy a gyalogosnak van elsőbbsége a zebrán (21. § (7)); vagyis bringával nincs, azaz úgyis meg kell várnunk, míg mindenki elhalad, és addig vagy trackstandelünk az úttest előtt vagy megállunk. Esetleg leszállunk. Gyalogosok márpedig előfordulnak a zebrán, ahol elsőbbségük van a bringával szemben is, közlekedésükben nem zavarhatjuk vagy akadályozhatjuk őket. Márpedig a zebrán gyalogos-szlalom vagy a hússzal elsuhanás mellettük eléggé kimeríti a zavarás fogalmát. A gyalogos ráadásul olyannyira védett mind a járdán, mind pedig a gyalogátkelőhelyen, hogy lehet, hogy mobilt nyomkod, lehet, hogy hirtelen megáll és visszafordul vagy éppen zenét hallgat – zebrán és járdán bénázni köztük fárasztó és veszélyes.

A szabályokhoz foggal-körömmel való ragaszkodás néha értelmetlen, felesleges és csak kényelmetlenséget szül. Gondolj a többi közlekedőre: az együtt közlekedés része az udvariasság és a kölcsönös előzékenység.

Ó, igen és egyvalamit még kihagytunk: a gyerekeket. Ők 12 éves korukig nem bringázhatnak főúton, ezért a járdára kényszerülnek, így értelemszerűen ők is nagy eséllyel zebrahasználók lesznek. Slussszpoén, hogy a jelenlegi szabályok szerint a felnőttnek az úttesten kellene kísérnie a 12 évnél fiatalabb gyerekét, de ez már egy másik téma.

Akkor most zebrázzunk vagy ne zebrázzunk? A válaszunk a fentiek fényében egyértelmű: inkább ne. Nem azért, mert szinte mindig szabálytalan, hanem mert jobban jár mindenki. Kezdjük azzal, hogy ne járdázzunk. A kerékpár jármű, nincs helye a járdán. Ha nem járdázunk, akkor viszonylag kis esélyünk lesz zebrázni is. Viszont abban a kevés esetben, amikor szabályosan zebrázhatunk (pl. rossz közlekedéstervezésnek köszönhetően folytatnánk a bringaúton való bringázást), akkor legyünk tisztában azzal, hogy nincs elsőbbségünk, ezért nagyon körültekintően és lassan tegyük mindezt. Győződjünk meg 3x is arról, hogy nem érkezik más jármű vagy az tutira átenged minket, miközben a gyengébb közlekedőkre is odafigyelünk.

Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Számíthatnak ránk a járművek vezetői? Láttak minket a járművek vezetői? Megvolt a szemkontaktus a járművek vezetőivel? Lemondtak az elsőbbségükről egyértelműen és a javunkra?

Használd ki, hogy Flowcycle olvasó vagy!

A Velo Budapest!-nél megtanítanak biztonságosan kerékpározni nagyvárosi környezetben. Ha a Flowcycle magazinra hivatkozol, 10% kedvezményt kaphatsz az egyéni és a csoportos képzések árából.

Ha mindegyik kérdésre igen a válasz, akkor kis sebességgel áthaladhatunk, figyelve az összes környező járművet (és nem zavarva a gyalogosokat, ha gyalogos- és kerékpárúton haladunk). Ha azonban akár egyetlen kérdésre is nemleges a válasz, inkább szálljunk le és toljuk át a zebrán a bringát.

Címlapfotó: Wikimedia Commons

4 hozzászólás

  1. A magam részéről ezek szerint kerékpározom. Annyi különbséggel, hogy időnként – talán eléggé el nem ítélhető módon – feltekerek a széles járdára ott, ahol forgalmas és egysávos az út, előzni is szinte képtelenség a villamos megállószigetek miatt és máshol is, mert a villamosvonal el van választva betonbuckákkal az aszfaltúttól. De a zebránál leszállok, ha mégoly pepecs is az.

  2. Egy eset ami velem történt meg. Mindenki eldöntheti , hogy a rendőr mennyire volt merev szabály betartó vagy egyszerűen pénz kaszáló.
    Gyalogátkelő amit járdán közelítek meg kivételesen.Gombot megnyomom és várom mikor lesz zöld. Zöld lett. Autók jobbról, balról megállnak. Rajtam kívül senki. Vagyis érthetően leírom, hogy tök egyedöl vagyok.Senki rajtam kívül nem vár átkelésre. Lassan komótosan áttekerek.Majd mikor árérek a bozót mögül 2 fakabát előlép és felteszi az 5000 forintos kérdést.Sejtem-e , hogy milyen szabályt sértettem? Sejtettem, hogy nem a csengőt fogják keresgélni a bicómon. Ami egyébként nincsen. Szóval mivel főbenjáró bűnt követtem el így megb….tak 5000 forintra. Eltettem emlékbe a papírt amit adtak.Sajnos így az eset után tovább sűllyedt hazánk rendőrsége iránti megvetésem.

  3. Monjuk tolni talán még veszélyesebb is, mint lassan gurulni. Egyszerűen könnyebb elesni. Megállni bármikor lehet, és kellhet is a bringával, és egyszerűbb, és sok gyalogos között biztonságosabb is, ha nem szállunk fel – le a bringáról, hanem azzal lassan gurulunk. A gyalogosok között meg nem csak szlalomozni lehet, hanem velük egy tempóban gurulni, megállni, amikor kell. A palotapincsik meg hülyék, és nem néznek körül, a biciklis meg akár körül is tud nézni, és meg is tud állni ha kell, még úgy is, ha nem száll le a bicikliről, és közben nem bucskázik át a saját járművén, és a gyalogos forgalmat sem tartja fel fölöslegesen, és még a mellette álló gyalogost sem rúgja vesén leszállás közben. Csak a biciklisnek arra kell gondolnia, hogy nem látják. Addig nem látják, amíg nem volt szemkontaktus.

  4. @imi
    > Sejtem-e , hogy milyen szabályt sértettem?
    én biztos visszakérdeztem volna – mert magával a zebrán áttekeréssel semmilyet (lásd a cikket). ha nagyon erőlködnek, megmondom hogy jelentsenek fel, aztán a bíróság majd eldönti, hogy egy nemlétező szabály alapján megbüntethetnek-e.

    ettől függetlenül én általában leszállok – hogy elsőbbségem legyen.
    és nagy riszpekt a cikknek, ritkán olvasható higgadt ÉS korrekt eszmefuttatás e témában.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet