Habár az egyik legutolsó futár-irományomban már azt a kérdést taglaltam, hogy vajon mennyi ideig lehet a mesterséget végezni, még mindig itt vagyok. Nem arról van szó, hogy nem sikerült kimásznom ebből az életből, de rengeteg dolog változott, köztük én is, és pont így jött ki a lépés, hogy ezen az úton maradtam. Most viszont nosztalgiázás helyett a jelen körülményekről szeretnék írni. Angliában kb két hete tudatosult az emberekben, hogy nem csak más országok problémájáról van szó, de a vírus megfékezése, illetve terjedésének lassítása minket, futárokat is érintő feladat.
A Britek elég hidegek, amikor érintkezésről van szó. Nincs pusziszkodás, és kézfogás is csak esetenként, az ölelés még inkább a felvilágosultnak látszani akaró, amerikanizálódott középosztály mulatsága. Ennélfogva a kormány késői reagálását én viszonylag jogosnak tartom.
Ezzel sajnos a média nem teljesen ért egyet, aminek a hatására itt sem maradt el a fékevesztett wc-papír-felhalmozás. Egészen az utóbbi napokig (március 21-ig) nem voltak rendeletek, vagy tilalmak. Főleg az emberek megítélésére bízták a dolgokat, de most már egy pár dolog kezd kikristályosodni, hogy mire számíthatunk, köztük az is, ami engem, mint bringás futárt a legjobban érint: hogy mi lesz az éttermekkel. A frissen kihirdetett vészhelyzet-tervezet szerint az éttermek és kocsmák (ahol Angliában gyakran szolgálnak fel ételt is) elvitelre, illetve házhozszállításra üzemelnek majd. A McDonalds már a rendelet bevezetése előtt napokkal kirakta a táblát, hogy nincs beülés és látszólag más éttermek is próbálnak minél gyorsabban átállni a kiszállításra.
Valamiért a legtöbb embernek az nem volt elég, hogy vannak, akik 3-4 autót birtokolnak, miközben másoknak fedél sincs a fejük fölött, vagy megfelelő segítségük, hogy felálljanak abból a szituációból, de a wc-papír, az most felnyitotta mindenki szemét, hogy mekkora az önzőség. A másik érdekesség, hogy olyan emberek szidnak másokat a higiénia miatt, akik kb a Beatles utolsó fellépése óta először mostak kezet.
Angliában esik eleget az eső ahhoz, hogy ne szeressék az emberek a vizet. Nekem egyelőre nincs 42 tekercs wc-papírom meg ugyanannyi kiló rizsem sem, de próbálok szokást csinálni abból, hogy ne tegyem ki magam fertőzésveszélynek, és ne kövessek el hibákat. Ez főleg az éttermek biztonságának feltérképezésében merült ki. Mivel csak a Mekinek van automatikus ajtaja, illetve a mosdót is ki tudom lábbal nyitni, ők nyerték el a legalacsonyabb víruskockázati díjat és szinte csak tőlük szállítok. Hozzátartozik, hogy egyre több a rendelés, így egyre több esetben tehetem meg, hogy elutasítok olyan éttermeket, akik korábban gyökerek voltak a futárokkal, szóval ez egy kicsit személyes is, de tényleg a Meki a legtisztább.
Saját biztonságunk mellett az ügyfelek felé is meg kell válaszolnunk a kérdést, hogy mennyire bízhatnak meg bennünk. Melyik a biztonságosabb: emberek közé menni, vagy egyetlen emberrel kontaktusba kerülni, aki egész nap emberek között van? A Deliveroo első próbálkozása ennek a kérdésnek a megválaszolására a contactless delivery volt. Ami azt jelenti, hogy a táskát az ajtó előtt hagyva, attól két méterrel eltávolodva szállítjuk a rendeléseket, ha arra kérnek. Ez az opció két hete létezik, de még egyszer sem kérték.
Ezzel egy időben online egyre többen ajánlották fel a segítségüket főleg az idősebb korosztálynak. Pár ismerősöm már olyan Facebook-csoportokban is benne van, amik az ágat megcélozva igyekeznek szolgáltatást szervezni. Erre a multik válasza, hogy a kormánnyal igyekeznek tárgyalni, hogy futárokból szervezzenek szociális szolgáltatást. Hirtelen mindenki az öregeknek akar segíteni… Az utcák lassan ürülnek ki. A növekvő izoláltság miatt az emberek, egyre kedvesebbek a futárokkal. Kevesebb a forgalom, kevesebb a felelőtlen gyalogos. Kicsi bűntudattal, de be kell ismerni, hogy még nem virágzott ennyire a futárkodás, mint szakma, és talán eddig nem is szerettem ennyire csinálni ezt a munkát, mint most.
Ben az angliai Chesterben rója a kilométereket bringás futárként. Kalandjairól rendszeresen beszámol a Flowcycle magazinban. Ha érdekel a teljes története, hogyan lett futár, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, akkor kattints ide a korábbi részekért.
Ha most kezdenél el futárkodni ajánljuk Hegyi Zoli cikkét, amiből ízelítőt kaphatsz a szakmáról és a kezdeti lépésekről.
Címlapfotó: Akuppa John Wigham