Már egy éve annak, hogy Ben bringás futárnak állt, így lassan itt az ideje egy kis számvetésnek. Meddig lehet ezt csinálni?

Hirdetés

Egyszer, egy női fodrász szalonba kellett szállítanom. Amint beléptem az ajtón mindenki elhallgatott, és csodálkozva méregetett, hogy hogyan kerültem oda, ahol még nem nagyon járt előttem férfi.
-Miben segíthetek? – törte meg a csendet, a kassza mögött dolgozó csaj.
– Kaját hoztam Sarának – válaszoltam szenvtelenül, amiért ez a full Deliveroo-s öltözékem ellenére sem volt egyértelmű.
-Saraaaaa! – kiáltotta el magát lányos hangján, ami éppen hogy átszűrődhetett az újból megélénkülő szoba zajain. Már én is fontolóra vettem, hogy a Jimmel egymás mellett tekerős, Kafka életének kérdéses részleteiről folyó társalgásaink hangnemében megismételjem a hívást, amikor a hátsó helyiségből kilépett Sara.
– Ohh, de jó hogy jöttél, már vártunk. Bringával jöttél egész idáig? – üdvözölt lelkesen.
– Aha – válaszoltam kurtán, miközben azon agyaltam, hogy az angol szarkazmus vajon illemből feltett hülye kérdések miatt alakult-e ki.
-Biztos fitten tart – hangzott el a számomra akkorra már oly utálatossá vált közhely.

Tudtam, ha nem leszek bőbeszédűbb, azt is meg fogja kérdezni, hány mérföldet tekerek. Mivel senki nem szokta megkérdezni, hogy mennyi idő alatt tekerem azt a mennyit, így többnyire azt szoktam válaszolni, hogy 42. A letekert távon felül szokott lenni még a “Nincs kint hideg?” és a “Milyen messzire szállítotok?” kérdés is.
– Igen, meg a legjobb, hogy annyi csokit ehetek amennyit csak akarok, anélkül, hogy egy grammot is felszednék – válaszoltam ártó szándékkal, amiért megint a popkultúra áldozataként végeztem. Mondhatni, egy év futárkodásért cserébe mindez az ölembe hullott: egészségesebb lettem, jobb lett a fizikumom, tényleg annyit eszek amennyit akarok. És, habár sokan ezekről csak álmodoznak,

én semmivel sem lettem boldogabb, amiért elmondhatom magamról, hogy fitt és egészséges vagyok, az ilyesmit alapnak veszi az ember ha megvan.

Ezért újból csak azokat az embereket tudnám megnevezni inspirációm fő forrásaiként, akiket az elmúlt egy évben ismertem meg. Kivételesen viszont nem a pincérnő-múzsákra, inkább a  futártársaimra gondolok. Jim és David kivételével, már mindenki továbbállt, akiket valaha is a szilárd csapattagoknak tekinthettünk. Austin kivételével, mind más országokba mentek. Először Josh, aki Hollandiában dolgozik, még mindig a Deliveroo-nak mint futár. Majd Dominik aki Ausztráliába utazott egyéb konkrét tervek nélkül, még az ősz elején. Pete is megkapta a vízumot Kongóba nem rég. Mivel Dave magas óraszámai ellenére másodállásban futárkodik, hogy a családjának is legyen valami haszna a kerékpár-megszállottságából, Jimmel már tudjuk, hogy mi következünk.


Ben az angliai Chesterben rója a kilométereket bringás futárként, így ennek megfelelően példái is a bal oldali közlekedésre vonatkoznak. Kalandjairól rendszeresen beszámol a Flowcycle magazinban. Ha érdekel a teljes története, hogyan lett futár, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, akkor kattints ide a korábbi részekért.

Hirdetés
Flowcycle szerzővel jelennek meg azok a tartalmaink, amelyeket a szerkesztőség közösen készített.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet