Közelegnek az év végi ünnepek, Ben sztorija pedig pont a téli eseményeknél jár. Decemberben kész szociológiai kutatássá válik egy bringás futár élete.
December második felében az esti műszakra Chester mintha egy Jarmusch film színterévé változott volna. Az emberek nagy része a boltok bezárása után egyből hazasietett, hogy másnap még korábban ismételhesse meg az előző napját. Így közönség híján az utcazenészek is óramű pontossággal leléptek hat óra után. Kivétel egy szaxofonos, és időnként a gitár kíséretét.
Az üres utcákon bringázás élményét növelte, amikor valami hiba miatt egy dupla rendelés helyett (ahogy logikus lett volna), ugyanabból az étteremből ugyanarra a címre szállítottunk egy másik futárral. Kicsit nehéz volt tartani a lépést Daviddel, de mentségemül szolgált, hogy aznap már 7 óra futárkodás volt mögöttem, ő pedig épp, hogy csak elkezdett melózni. Megérkezésünkkor, David kopogott. Az ajtó kinyílt, majd üdvözlésünket figyelmen kívül hagyva türelmetlen szempár szegeződött először Davidre, majd rám. Kihámoztuk a menüt a táskából és ügyfelünk egy köteg pénzt szedett elő a farzsebéből, amit úgy kezdett el számolni/lapozgatni, mintha egy kisebb címletet keresne. Miután én is átadtam a kaját, mogorva arccal sarkon fordult és szó nélkül becsapta az ajtót. Azon felül, hogy elpoénkodtunk, hogy még soha nem láttunk 20 fontost (a legnagyobb használatban lévő címlet, 50-est csak külön kérésre adnak a bankból), nem igazán tudtuk mire vélni a helyzetet.
Számomra elképesztő, hogy pár másodperc alatt milyen első benyomást tudnak kelteni emberek. Amikor gyerekek nyitnak ajtót, és próbálnak felnőttként viselkedni, vagy a hölgy, aki elég feszült versenykörnyezetben dolgozik, és valósággal örült neki, hogy végre kedves lehet valakivel, amikor az ő elnézésére volt szükség a táskámba kiboruló rendelése miatt.
Időnként persze nyomasztó tud ez lenni. A legtöbben ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elvárják, az evésen spórolnak először, mármint időt és energiát. Például a 2-3 naponként vásárolt friss zöldségeket fagyasztott változatuk váltja fel. Következő lépés, hogy már főzni sincs idő, szóval hazafelé megállunk venni valami készételt. Majd amikor már a helyi kínai büfében eltöltött idő is túl terhessé válik, jöhet a házhoz rendelés. Azoknak szállítani akiknek ezzel lekerül a vállukról egy kis teher és így tudnak pihenni egyet heti egy-két alkalommal, hasznosnak tűnik. Annak viszont nem örülök, hogy a mi jóvoltunkból tudnak mások, csak házhoz rendelt kaján élni.
Amikor alkohol van a rendelésben, különösen figyelek arra, hogy ne vonjak le akármilyen következtetést, de nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy általában ugyanannak az öt embernek szállítok. Egyikük sem valami különlegességet rendel, csak a szerda délutáni merlot-t.
És legtöbbször egyikük sem úgy néz ki, mint aki éppen vendégeket vár.
A legnyomasztóbb az volt, amikor karácsonykor valaki egy gyerek menüt, egy Fantát és egy üveg vodkát rendelt. Az azt követő rendeléssel viszont egy jó adag hagymakrém leves borult ki a táskámba, amit pont a pénzszámolós ember rendelt, így kis adag rosszindulattal kicsit jobb kedvre derültem.
Két ünnep között az átlagosnál lassabb napjaink lehettek volna, de mivel a legtöbben szabadságon voltak, nem kellett unatkoznunk. És annak ellenére, hogy tavaszig a korábban csak este tapasztalható csendességet vártam volna, január elején már kiárusításra kerülő téli kollekciókért vásárolni indulók lepték el az utcákat. Kb. ötödikén meg már húsvétra készültek a boltok, és kezdtek megérkezni az új tavaszi ruhadarabok. Húsvét után az új Samsung Galaxy megjelenésével megkezdődött a telefonod nem elég gyors életérzés. Én pedig már lassan fél éve végeztem a munkát, és még mindig nem tudtam, mikor pihenhetnek azok, akiknek házhoz szállítok.
Ben az angliai Chesterben rója a kilométereket bringás futárként, így ennek megfelelően példái is a bal oldali közlekedésre vonatkoznak. Kalandjairól rendszeresen beszámol a Flowcycle magazinban. Ha érdekel a teljes története, hogyan lett futár, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, akkor kattints ide a korábbi részekért.
