Ahogy arról már korábban a zene pozitív hatásairól szóló cikkünkben is szó esett, a kerékpározás az egyik legalkalmasabb sport a teljesítmény számszerűsítésére. Ezért könnyen gondolhatnánk, hogy ezzel a bringa megelőzi a „régen minden jobb volt” jellegű vitákat, de én halkan mégis megjegyezném, hogy „régen tényleg minden jobb volt”.
Komoly drámának lehettünk tanúi 1993-ban, amikor Graeme Obree kétszer is megkísérelte megdönteni az egy órás kerékpározás rekordját. Először július 16-án próbálkozott, de végül majdnem egy kilométerrel lemaradt Francesco Moser rekordjától. Obree nem sokat tétovázott, már másnapra előjegyeztette a pályát következő próbálkozásához.
Hogy az előzetesen megterhelt izmai készen álljanak a következő nap kihívásaira, folyamatosan ivott, hogy rengeteg wc-re járással néhány óránként felébredjen és átmozgassa testét.
A második rekorddöntő kísérletet megelőző napon Obree a következőket mondta:
„Mondjuk ki, egy Butch Cassidy voltam (butch – nő és nő közötti kapcsolatban a dominánsabb tag a brit szlengben). Nem akartam a sikerrel járó nehézségeket. Csak egy villámtámadás volt, de most vissza kell mennem, a java még hátra van. Nem leszek egy skóciai gyáva alak. Ennyi a különbség, ez mind fejben dől el. Tegnap egy egér voltam, ma már egy oroszlán”
Az előző nap megerőltetése és annak ellenére, hogy alig aludt, lelkesedését készpénzre váltva, 1993 július 17-én megdöntötte az órás rekordot, mintegy 445 méterrel (51,596 km).
Obree-nak nem csak a mentális felkészülésről, de az aerodinamikáról is megvolt a véleménye. Maga által egyedileg tervezett és elkészített bringáját Old Faithfulnak (jó öreg hűség) keresztelte. A leginkább camping, országúti és gyerek roller keverékére emlékeztető szerkezetnek megvolt a maga koncepciója: a nyerget közelebb hozta a kormányhoz, ezzel egy általa természetesnek vélt testtartást eredményezve. A kormány méretében egy a már említett rolleréhez hasonlított méretben, és leginkább a bullhorn típushoz formailag, ami a síelők ihlette „Obree pozícióhoz” volt szükséges. A láncvilla lejtett, ezzel egy olyan hatást előidézve, mintha kiállva tekert volna, mégis ült. Az első villának pedig csak egy szára volt, az is olyan vékony amennyire lehetséges volt. A későbbi modelleken hagyományos kétágú villát használt, az eredeti darab a Skót Nemzeti Múzeumban van kiállítva.
Obree állítása szerint, a mosógép 1200-as fordulatszáma is megragadta a fantáziáját, ami szerinte csak a kiemelkedő teljesítmény jele lehetett, így annak csapágyai is a bringán végezték.
A rekordot kevesebb, mint egy hétig tudhatta magáénak. Chris Boardman, brit olimpiai bajnok, a Tour pihenőnapján Bordeaux-ban, 674 méterrel megdöntötte Obree rekordját. Augusztusban már a világbajnokságon folytatódott a versengés ahol Obree az elődöntőben kiejtette Boardmant, és később meg is nyerte a 4000 méteres számot.
1994 januárjában Francesco Moser, a korábbi rekordtartó sem bízta a véletlenre, egy az Obree által használthoz hasonló egyedi gyártású bringán Mexikóvárosban, jóval tengerszint fölött támadta az órás rekordot. A kísérlet sikertelen volt, de Obree és saját korábbi rekordját azért megdöntötte.
Áprilisban Obree visszaszerezte a világrekordot 52,713 km-rel. A világbajnokság esélyeseként pedig az eseményt megelőző órában tudta meg, hogy a UCI betiltotta az Old Faithful-t. Obree-nek nem volt ideje „együttműködni”, ezért kizárták a versenyből.
Szeptember 2-án a Pinarello és Gianchi (aerodinamikaval foglalkozó cég, a Formula-1-gyel is dolgozott) által tervezett Pinarello Espadával Miguel Indurain – ötszörös Tour és háromszoros Giro győztes, valamint minden idők egyik legjobb időfutammenője – döntötte meg Obree rekordját. Indurain csúcsa se húzta sokáig, október 22-én a svájci Tony Rominger (háromszoros Vuelta és Giro győztes) neve kerülhetett be a rekordok könyvébe, mint egy 53,832 km-rel, amit pár héttel később 1994. november 10-én 55,291 km-re növelt. Fun fact, hogy Romingert az a Dr. Ferrari támogatta a velodrom lelátójáról, aki Lance Armstrongot is „edzette” a későbbiekben.
1995 első felében Obree-t, inkább feltaláló-mérnökként érhettük volna tetten. Az addig szinte havi rendszerességgel gazdát cserélő, egyórás világrekord is úgy tűnt, nem lesz már megdöntve, míg nem Chris Boardman az Obree által fejlesztett superman pózban (karjait maga előtt teljesen kinyújtva) szeptember 7-én 56,375 km-rel ismét átvette a világrekordot. A superman póz és a 95-ös év nem csak Boardmannek járult hozzá a visszatéréséhez, Obree újból borsot tört a gyártók és a UCI orra alá – ismét megnyerte a világbajnokságot.
Még a világbajnokságot megelőzően Obree neve felmerült a Tour nyitó időfutam kapcsán is, szereplésére már alá is írt, de egyértelművé tették számára, hogy az egyre jobban terjedő dopping szokások alól ő sem bújhat ki, ezért kitették a csapatból.
1996-ban, a UCI betiltotta a superman pózt is, Boardman rekordja pedig 2000-ig fennmaradhatott, amikor a UCI visszamenőleg is átkategorizálta a nem hagyományos kerékpárokon felállított rekordokat, a legjobb emberi erőfeszítés kategóriába és újra Eddy Merckx lett a rekordtartó.
Obree életéről könyv és film is készült, „The Flying Scotsman” címen, mindkettő a kisember harcát mutatja be a UCI és kerékpáros világ elitizmusa ellen. Nemrég az Endura jelentetett meg szereplésével egy kisfilmet, amiben találmányait szélcsatornában tesztelik, és arra kaphatunk választ hogy Obree egy zseniális feltaláló-mérnök, vagy kiemelkedő atléta volt.
