Steven Spielberg ifjú és reménytelen, az Universalnál eltöltött filmes éveihez tartozik, hogy félig leforgatott egy kerékpáros témájú filmet. A Slipstream annak ellenére szerepel a rendező összes filmográfiájában, hogy egy szelíd, alig perces montázson kívül, ami a megosztón elérhető, csak a készítők látták.
A történetéről sincs túl sok információ; annyit lehet tudni, hogy országúti kerékpárversenyzőkről szólt volna az amerikai sportfilmek modorában. Tehát láthattuk volna a legkisebb fiút, amint észreveszik a tehetségét, ahogy edzéseken csiszolódik és kopik a csapattársai által (biztosan lett volna köztük mackós barát, vicces fiú, bajkeverő és irigy vetélytárs…). Láthattunk volna középfordulatként egy nevelő erejű vereséget és a végén a Nagy Versenyt, a megérdemelt, de utolsó pillanatig kétséges győzelemmel. Talán valamilyen képet nyújtva az országúti versenyzés csapatsport-jellegéről. Vagy ki tudja… Spielberg az ifjú éveiben ugyanazzal a rendbontó attitűddel állt a filmhez, mint a nemzedéke java. Korántsem biztos, hogy a Sugarlandi hajtóvadászat, a Párbaj, a Cápa rendezője ennyire kiszámíthatóan mesélt volna a kerékpárosokról.
Mindenesetre a film nem készült el. A rendező nagyon optimistán becsülte meg a forgatás összköltségét, az egész projektre mindössze ötezer dollárt szánt – s persze ez messze nem volt elég. Hollywood pénzemberei nem láttak benne fantáziát, így nem sikerült további tőkét összekalapozni. Mégis, többféle okból fontos eseménye a pályának. Spielberg ezen a filmjén dolgozott először együtt Allen Daviauval, aki később az E.T. a földönkívüli, és a Nap birodalma operatőre is. Érdekesen ellentmondásos, ki hogyan emlékszik erre a találkozásra. Spielberg szerette volna, ha a 35 milliméteres, nagyfilmes kamera amennyire csak lehet, befurakszik a kerékpárosok közé, szerette volna a nézőit megajándékozni a részvétel szemszögével – a részvétel élményének illúziójával. 1967-ben ez nem akármekkora kihívást jelentett. Van, aki úgy meséli, Daviau lépett hátra, csak a másodoperatőr szerepét vállalva a sokkal tapasztaltabb kolléga és barát, Serge Haignere mögött – van, aki úgy emlékszik, szimplán Haignere asszisztenseként dolgozott a forgatáson, és úgy barátkozott össze Spielberggel, a két kívülről jött kortárs. Hiszen mindketten gyermekkori szenvedélyük után rohantak, mind a ketten gyártottak több 16 milliméteres filmet; a pályájuk nehezen indult, pedig mind a ketten szerelmesek voltak a mozgóképkészítésbe, és mind a ketten elsősorban a beállított fénnyel, a képek által vezértelt hangulatokkal akartak mesélni.
Fontos esemény ez a befejezetlen film, mert a rendezők ritkán mondanak le a fejükben tanyát vert víziókról. Allen Daviau tárta fel: az E.T. bájos biciklis üldözéses jelenetének minden beállítása, minden vágás, az egész jelenet ritmusa valójában a Slipstreamben elképzelt verseny-jelenetek dinamikai alapjain áll. A filmtörténet legkacagtatóbb szökési sebességéig, amikor a biciklisták szárnyra kelnek, valójában egy másik filmbe álmodott megjelenítés adaptálódik a hazatérni akaró gyermekbarát alien történetének rajzába. Gyerekszereplőkkel, minden eredeti (verseny-centrikus) szándékot idézőjelbe is helyezve, de valami megvalósul abból, amit az ifjú rendező kénytelen volt a tapasztalatlansága és a közeg érzéketlensége miatt félbehagyni. Talán ez is oka lehet, hogy Steven Spielberg kijelentette: a Slipstream dobozban marad. Mert amit a legfontosabbnak vélt belőle, azt megmutathatta egy maradéktalan filmben, ami ma is elvarázsolhat. És nem csak azzal, hogy vásott kölykök bicikliznek benne…
