A spanyol Alejandro Valverde több, mint 120 profi győzelmen van túl, de a szivárványszínű trikóra 38 éves koráig kellett várnia. Tizenöt év megfeszített munka, hét világbajnoki érem küzdelmei mozgóképen.
7 2003. – Kanada, Hamilton – Ezüstérem
A kanadai vb még masszívan a Bettini-korszak volt. Olyannyira, hogy a döntő elmenésbe bekerült olasz le akarta fizetni Igor Astarloát, hogy a spanyol hagyja nyerni. Astarloa az üzlet helyett inkább meglépett mindenkitől és élete legnagyobb sikerét aratva világbajnok lett. Spanyolország kettős győzelmet aratott, ugyanis a főmezőny élén a fiatal Alejandro Valverde csapott az égbe.
6 2005. – Spanyolország, Madrid – Ezüstérem
Valverde ekkorra már ünnepelt sztár lett Spanyolországban, nem csoda, hogy hazai közönség előtt nyerni szeretett volna. A mezőnyhajrában elsőként indította a sprintet, de Tom Boonen volt a gyorsabb, ismét egy ezüstérem jutott a spanyolnak.
5 2006. – Ausztria, Salzburg – Bronzérem
Egy évvel később Paolo Bettini revansot vett, egyértelműen a mezőny legerősebb versenyzője volt a vb-n. Az utolsó kanyarokban azonban tökéletes felvezetést adott Samuel Sánchez Valverdének, de sajnos velük utazott Bettini és Erik Zabel is. Valverdének csak a bronzérem jutott.
4 2012. – Hollandia, Valkenburg – Bronzérem
Valverde négy éven keresztül maradt le a vb dobogójáról és két évet teljesen kihagyott eltiltása miatt. 2012-ben azonban régi önmagát idézve versenyzett a vb-n. A holland klasszikusokról ismert Cauberg tetejére rakott befutón Pihilippe Gilbert egy eredménytelen szezon után bizonyult a legerősebbnek, Valverde viszont visszatérő évében, hat év után állhatott fel újra a vb dobogójára.
3 2013. – Olaszország, Firenze – Bronzérem
A firenzei világbajnokság karakterisztikában hasonlított az ideire, azzal a különbséggel hogy kicsit több, 272 kilométert kellett megtenni és mindezt javarészt szakadó esőben. A szintemelkedés kicsit kevesebb volt (bő 3000 méter), de így is a legjobb hegyimenők küzdöttek a szivárványszínű trikóért. A döntő elmenésben Nibali, Rui Costa, Valverde és Rodriguez voltak benne. Utóbbi a verseny utolsó előtti lejtmenetében el is tudott lépni, de Nibali végül levadászta a spanyolt. Rodriguez nem tágított, és később újra próbálkozott, de akkor már a végig pihenő Costa ment utána a spanyolnak és végül megnyerte a világbajnokságot. Valverde könnyedén lesprintelte az elcsigázott Nibalit a bronzéremért, de úgy kellett felállnia a dobogóra, hogy Spanyolország a legerősebb nemzetként bukta el a vb-t.
2 2014. – Spanyolország, Ponferrada – Bronzérem
Kevés sportolónak adatik meg az, hogy kétszer is hazai pályán mérkőzhessen meg a világbajnoki trikóért, Valverde az egyik volt közülük. A spanyolok ezúttal jobban játszották ki a kártyáikat, Rodriguez egyértelműen Valverdéért ment. Alejandro hiába került bele ennek köszönhetően a legerősebbek csoportjába, addigra már bottal üthették a verseny utolsó lejtmenetében meglépő Kwiatkowski nyomát. Valverde ismét harmadik lett.
1 2018. – Ausztria, Innsbruck – Aranyérem
Újabb három év szünet, de végül összejött a siker: Alejandro Valverde 4 bronzérem és két ezüst után megszerezte az aranyérmet. Tizenöt évnyi küzdelem kellett ahhoz, hogy 38 évesen szívárványszínbe öltözhessen.
