Edzőtáborozz pálmafák és havasok között kevés pénzből

Gurulsz egy hegygerincen, Cannes és Marseille között, balról az azúrkék Földközi-tenger kísér, jobbról az Alpok fehérlő hegyormai. Sárgán virágzó mimózabokrok illata mámorít. Kellemes meleg van, miközben a többiek odahaza, Magyarországon a március vagy az április időjárási szeszélyeitől szenvednek. Provence pazar útjait járod!

Egy vérbeli országútis kapásból vágja a választ, ha megkérdik, hol legjobb tavasszal edzőtáborozni: Mallorcán! Van sík és hegyes része, jók az utak, egész idegenforgalmi ágazat állt rá az idény elejei kerekezésre vágyókra. A sziget pedig gyönyörű, panorámái feledhetetlenek. Csak az a baj, hogy ezt nagyon sokan tudják, és ki is használják, a sziget pedig eléggé kicsike. Ha kevesebb emberre, de sokkal több és változatosabb útra vágysz, próbáld ki Cannes és Nizza vidékét. Ötször voltam arrafelé egy-egy hétig, és minden egyes alkalommal remek élménybringázásokban volt részem (amúgy Lance Armstrong is sokat tréningezett ott). Elmondom, mit kaphatsz a vidéktől, és azt is, hogyan lehet jutányosan nyélbe ütni egy ilyen vállalkozást.

Nézőpontomat eleve meghatározta autós újságíró mivoltom. Nem a Tour emblematikus etapjait akartam bejárni, hanem a Rallye Monte Carlo híres gyorsasági szakaszait, nem Pantani hanem Panizzi nyomában. És persze mindig autóval utaztam oda, amit már csak azért is ajánlok, mert az egyes rajthelyekhez legjobb kocsival elugrani a szálláshelyről, hogy ne kelljen ugyanott ideodázva fecsérelni időt, kilométereket.

Az itt leírt túrákon kívül sokfélét találhatsz ki magadnak. Ezek csak példák, de a vidék eléggé alapos ismerete, sok tapasztalat alapján kiválogatott gyöngyszemek. Biztos vagyok, hogy egyik sem okoz majd csalódást – mármint ha bírod és szereted a hegyeket. Valamennyit bejártam személyesen, de GPS nélkül, ezért utólag rajzoltam meg a nyomvonalakat. Törekedtem pontosságra, de nem szavatolhatok semmit. Ezért ugyanaz érvényes a követésükre, mintha navigátorral autóznál: bíráld felül, ha szükséges. A nyomvonalakat megnyitja a Google Föld, előre végigböngészheted őket, megnyitogatva a képeket, megkönnyítendő a választást. Az utak általában nagyon jó és jó minőség között váltakoznak, de nem egy közülük keskeny és kanyargós, nagy mélység fölött vezet, van hová lerepülni, úgyhogy kellő óvatosságra és bringás jártasságra van szükség a bejárásukhoz. Az autósok általában respektálják a kerékpárosokat.

Ha jól érzed magad ilyen körülmények között, minden egyes kaptatóért lélegzetelállító látványok jutalmaznak, egy csodás tájon. Hágók, hegycsúcsok, régi erődromok, sasfészek-faluk, operadíszletbe illő intim főterek, elképesztő kontrasztok lepnek meg.

1. Begurulás Monacóba

Kiváló lehetőség a környék megismerésére, bemelegítésnek épp megfelel – ugyan csak 60 kilométer, de azért van benne bő 800 méter szint. Az egyik irányban ugyanis nem a tengerparton mész, hanem fenn a hegyoldalban (Moyenne Corniche út), útba ejtve a káprázatos panorámájú Eze települést. Ha onnan lepillantasz, bánni fogod, hogy nem hoztál magaddal siklóernyőt. Monacóban el ne mulassz menni egy kört a Grand Prix pályán, belevettem a nyomvonalba. Ott haladsz el a Casino előtt, de bringás göncben nem engednek be, előírás a nyakkendő. Kárpótlásul felugorhatsz a dombra, megnézni az őrségváltást a hercegi palota előtt. Nizzában oda-vissza végigmenni a sok kilométer hosszú Promenade des Anglais-n sem utolsó: fényűző szállodák érik egymást.

2. Gourdon, az újjászületett falu

A nehéz megélhetést kínáló hegyi falut jórészt elhagyták lakói, de fantasztikus fekvése és panorámája miatt felfedezte az idegenforgalom, tip-top kitatarozták, olyasmi lett, mint Szentendre központja. Üzletei közül a csiszolt üvegholmit árusító bolt nekünk csak kuriózum, de ha otthon hagytad a barátnődet, beugorhatsz egy másikba, némi parfümért. Simán meg lehet tenni a túrát a kempingtől is, ez esetben 50 kilométert teszel rá, szép környezetben; a nyomvonal csak a lényegi részt mutatja.

Pont du Loupnál hagyva a kocsit, a Gorges du Loup (Farkastorok) kanyon rövid alagutakkal tarkított útján mész felfelé, majd Bramafamnál visszafordulsz délnek. Egykettőre eléred Gourdont, megnézed, amit kell, majd remek úton élvezetes downhill következik Pré du Lac településen át (innen Grasse csak egy ugrás) vissza az autóhoz. Csupán 27 kilométert mentél, de 770 méter szint volt benne.

3. A Var völgyében

Ha új vagy az egész vidéken, jó lehet a kempingből kiindulva bemenni a Var folyó völgyébe, amerre több másik túra kezdőpontja megközelíthető autóval, vagy kerékpárral. Igazi országútist nem fog zavarni a forgalom (néhol a régi vonalvezetést lehet követni, ahol az új nyomvonal alagútjai nyelik el az autókat). Nagy hegyek között járunk, nem épp a Kiskunságot idézi a táj, a mellékutak mintha egyenest az égbe vezetnének.

Mi is rátérünk egy ilyenre, a D 2205 országútról a D 52-re (228 m), hogy leülhessünk egy kicsit, la Tour (598 m) meghitt kis főterén. Aztán jobbra, a D 32-re, az vezet Utelle faluba, de még az elérése előtt felkanyarodunk jobbra a Madone d’Utelle templomhoz (1174 m). Szép körkilátású helyen épült, élvezetes lesz szétnézni. Finom lejtőzés után a Vésubie völgyén át jutunk vissza a kezdőponthoz. Ez a verzió 135 kilométeres, 1530 méter szinttel.

4. Sziklába vájt utakon

Ha egy kicsit tovább mész a Farkastorokban a Gourdonba vezető túra visszafordítójától, eléred a D2-es országutat. Ott (673 m) parkolj le, és indulj bringával balra. Gréoliéres után a sziklába vájt látványos szakaszon akad mit fotózni. Ha akarod, egy kiágazástól felmehetsz Gréoliéres les Neiges síközponthoz, de ne várj tőle semmi különöset. Inkább arra figyelj, el ne mulaszd a letérést jobbra, a Col de Bleine hágó (1440 m) felé, hogy a túloldali hajtűkanyarok után ismét jobbra térj, le Mas irányában. Vannak más variánsok is, de ez a legattraktívabb, mert nemsokára odaérsz az Esteron patakhoz, ahol egy igazán szűk alagútból kibukkanva rögtön hídon mész át a szemközti függőleges sziklafalból kifaragott útszakaszra.

Ez sem széles éppenséggel, elképzelheted, ahogy a Monte versenyzői döngetnek rajta őrült tempóban. Te sem leszel sokkal lassúbb náluk a lejtőn Roquesteron (325 m) felé, ahol jól meg lehet ebédelni. Kell is az erő, mert megint mászás jön, hogy 300 méterrel magasabban végiggurulhass a szintes úton Bouyon felé – közben olyan a kilátás, mintha keselyűként repülnél. További enyhe hullámvasút után, vérpezsdítő lejtőzéssel kerülsz vissza a gépjárműhöz, 90 kilométerrel és 2250 méter szinttel a lábadban, és mutogatni való fotókkal a telefonodban.

GPX fájl leöltése

5. Mászás a szeles hegycsúcsra

Most az a hegygerinc következik, amelyik az előző túra szintes útjáról a völgy túloldalán látszott. Szintén, mint a Monte gyorsasági szakaszára irányult rá a figyelmem, de bringával is nagyszerűnek bizonyult. A rajthelyhez (Plan du Varnál, 123 m) csak 2,5 kilométerrel kell feljebb menni a Var folyó mentén. Nemsokára vissza is nézhetsz a kilátóterasz-fekvésű Bonson faluból (498 m), de ez semmi ahhoz képest, ami vár rád. További 11 km után ugyanis jobbra ráfordulsz a Mont Vial útjára. Ne zavarjon, hogy közforgalom elől le van zárva, mert a hegytető antennacsoportjához tartozó magánút: bringával nyugodtan felmehetsz.

Nyugodtan – de nem gyorsan, mert hét kilométeren hatszáz métert emelkedik. Ott történt, hogy a mögöttem pedálozó Milán megszólalt: Ne gondold Pupu, hogy fütyörészve jövök itt fölfelé, a tüdőm sípol! Odafentről (1548 m) szédületes körpanoráma nyílik, ellátni a tengerig. Olyan szél fújt, hogy le kellett fektetni a bringákat a fűbe, nehogy átfújja őket Afrikába. Visszaereszkedés után nagyjából szintes menet a Col de St Raphael hágóig (876 m), majd le Roquesteronba, és az autóhoz. A száz kilométert sem érte el az egész, de volt benne 2300 méter kaptató és ugyanannyi lejtés.

6. A vörös kanyonban

A tulajdonképpeni rajthely a D 59-es mellékút kiágazása (425 m) a D 2205 országútból, a Tinée völgyében. Nem messze találtunk parkolóhelyet – ehhez egyébként sokszor kell némi leleményesség a hegyoldalakba szorított utakon. Elhaladsz a festői fekvésű Ilonse (1210 m) alatt, majd Pierlas-ba visz le néhány kanyar – ne ijesszen el, hogy a térkép földutat jelez, aszfaltozott az, bár van némi kalandos íze. Már eddig sem volt unalmas az egész, most majd egy útépítési bravúrt csodálhatsz meg, ahogy támfalakkal tartott szerpentin visz le a Cians völgyébe (561 m). És ez a szurdokvölgy a mai túra fénypontja!

Amikor 1988-ban először jártam ott, még autók között mentem végig, de újabban alagutakban halad a forgalom, a régi útszakaszok pedig megmaradtak nekünk, bringásoknak. Vörös sziklafalakba vágott galériákban kerekezel, egyszerűen elképesztő! Beuil (1440 m) után fordulsz jobbra, hogy a Col de la Couillole (1678 m) megmászása után legurulj St Saveur faluba, majd vissza a kocsihoz. 69 kilométert és 2190 méter szintet írhatsz be az edzésnaplódba.

Ám még csak most jön a bónusz, ezt már autóval tettük hozzá a túrához. Fel a közeli Rimplas faluba, és kicsit tovább a völgyet uraló egykori Fort de Rimplas erőd felé, kinn a hegyfokon. Persze ki van írva, hogy magánterület, és belépni tilos, de én már kétszer voltam benn, és a kutyát sem érdekelte, kihalt volt az egész. Fantasztikus betonerődöt süllyesztettek a hegybe, nagyon érdekes megnézni! Lámpa feltétlenül legyen nálad, sőt biztosabb kettőt vinni, mert belül szuroksötét van, nem biztos, hogy kitalálsz a telefon fényénél. Be- és kijutni egy ágyú-lőrésen sikerült. Remélem, neked is sikerülni fog, mert nagy élmény!

7. A híres Col de Turini

Mármint a Monte Carlo Rally-ról híres, ott driftelnek az autók éjszaka, hóban-jégen, vakuvillanások kereszttüzében. Több felől elérhető, mentem már fel Sospel felől is, most egy rövid, de szép változatot javaslok. Az autó Lantosque helységben (447 m) maradhat, odáig sem unalmas az út a Vésubie folyó völgyében. Erdőben, árnyasan kapaszkodsz fel a Col St Roch hágóba (990 m), majd Peïra Cava érintésével jutsz a hágóba (1607 m), ahol jól meg lehet ebédelni.

Persze nem éred be ekkora magassággal, megy felfelé egy mellékút, amely később hurkot vet a végén, a Pointe des 3 Communes hegyhátra (2060 m). Az egész tele van régi erődítményekkel, némelyik kazamatából csak a lőrések látszanak a békésen legelésző lovak között, ide is érdemes bemászni, és örülni, hogy ez nekünk már csak történelem. A rommá lőtt La Redoute erődben sem lehetett kellemes szolgálni az események idején… Végül egy kolosszális mélyrepülés következik la Bolléne-Vésubie faluba, és vissza a kocsihoz, 66 kilométer és 1960 méternyi szint után.

8. Azúr tenger, zöld hegyek, vörös sziklák

Az Esterel egy kicsi hegység Cannes-tól délre – 50 kilométerrel körüljárható, de kár lenne, be kell hatolni a mélyére! Ne tévesszenek meg a csekélyke magasságok, mivel minden a tengerszintről indul, lesz kapaszkodni való. Méghozzá nem közutakon, hanem erdőtűz-oltásra épített, forgalom elől elzárt, de jól aszfaltozott úthálózaton, a sorompó melletti behajtani tilos táblán kiegészítéssel: kivéve bicikli!

A nyomvonal az egyik túránkat mutatja, de el lehet csavarogni egész nap is az Esterelben, felmászva legmagasabb pontjára, a szép kilátású Mont Vinaigre (614 m) ormára. Neve Borecet-hegyet jelent, de mi csak Vinegérnek hívtuk. Könnyen elérhető a vidék végig két keréken, a kempingből, útba esik Cannes, ahol vörös szőnyeget terítenek a filmsztárok lába alá. Neked ilyen nem jut, de több mint kárpótlás az Esterel sötétzöld bozóttal borított dombjaiból kiálló vörös sziklák látványa, háttérben az azúrkék Földközi-tengerrel. 39 kilométer, 830 méter szint – pihenőnapnak épp megfelel, két komolyabb vállalkozás között.

9. A mórok hegyein

Az előző túránál csak kissé délebbre fekszik, tehát a kempingből nagyon attraktív tengerparti utakon kerékpárral is jól elérhető a Massif des Maures hegység. Túránk kiinduló- és végpontja, St. Tropez is megér egy látogatást. Országúton kapaszkodunk fel la Garde-Freinet helységbe (405 m), majd ezúttal is forgalmatlan kis útra térünk (GR 9), hogy átadhassuk magunkat a látványok, az illatok és a táj élvezetének.

Útba esik a kívülről nemesen egyszerű, belül giccsekkel teli Sanctuarie Notre Dame des Anges templom, és a végén jön a legszebb rész, egy gerincen, a tengerpart felett (GR 51). 117 kilométer, 1760 méter szinttel, és ezernyi látnivalóval.

GPX fájl letöltése

10. Európa Grand Canyonja

A végére hagytam az edző/túratábor megkoronázását, az egyik legnagyszerűbb helyet, ahol bringázni szerencsém volt (háromszor is), Európa Grand Canyonját, ahogy emlegetik. Hétszáz méter mély szakadék, helyenként függőeleges falakkal, de nem ám az aljába beszorítva mész végig rajta, hanem odafönt járod körül az egészet, szédületes le- és átpillantásokkal. Messzebb van a tengerparttól, egyszer megtettem oda-vissza végig bringán, de az két napig tartott. A lényeg egy nap alatt is megy, grandiózus túra – minden centiméterét élvezni fogod! A felsorolt többi közül tetszés szerint válogathatsz, vagy találhatsz ki helyettük másikat, de a Canyon du Verdon egyszerűen kötelező!

A történelmi hírű Napóleon-úton mész Grasse-on át Castellane városáig (57 km, közben három 1000 m körüli hágóval), ahol balra térsz a D 952-re, és leparkolsz a D 955 betorkollásánál (654 m, onnan érsz majd vissza, fáradtan, de élményekben gazdagon). Nemsokára ízelítőt kapsz a várhatóakból, egy sziklába vágott szakaszon, majd kitárul a táj, és megpillantod a kanyont – a jobb fölső pereméről hajolsz ki nemsokára. Odafent kilátó balkonok sorakoznak (1200 m), egy mellékútra felfűzve (ne mulaszd el a leágazást a D 23-ra). A látvány egyszerűen lélegzetelállító, tériszonyosok aggódva szorítják a korlátot, miközben olyan közel suhannak el a köröző keselyűk, hogy szinte megérinthetnéd őket. A sima falon sziklamászókat látni, és felirat figyelmeztet, hogy ne dobj követ a szakadékba, mert odalenn túraútvonal vezet. El ne mulassz átnézni a túloldalra, ahol majd visszafelé jössz, fenn, a csúcsok alatt. Majdnem ugyanott érsz vissza az országútra, ahol elhagytad (la Paludnál), és már azon süvítesz lefelé a lac de St Croix duzzasztott tóhoz (477 m), ahol a D 957-es országút hídján keresztezed a folyót, míg ráfordulsz a D 19 mérsékelten emelkedő szerpentinjére, és eléred Aiguines falut. Ott biztos neked is olyan jól esik az ebéd, mint anno nekünk. Nem árt némi kalória, hiszen megint 1200 méter fölé kell felkapaszkodni, de egy kis szusszanásra mindig jó ürügy a mellbevágó táj bámulása, fotózása. Eléred az Artuby folyó hídját, ha épp ott próbálgatják a halálfélelmet a gumiköteles ugrók, esetleg beszállsz közéjük. Kicsit odébb megint kilátóterasz, lenézve megfogadod, hogy gyalog is végigjárod egyszer a szakadékot (nekem csak egy részét sikerült). Némi kaptató után balra térsz a D 90-re, és nemsokára visszajutsz az autóhoz. A látványokon kívül is van mire visszatekinteni: 106 kilométert tettél meg és 3310 méter szintkülönbséget, felfelé és lefelé.

Gyakorlati dolgok

Egy ilyen edző-, illetve túratábor lebonyolítására többféle lehetőség kínálkozik. Én mindig ugyanazt a módszert alkalmaztam. Autózás Budapestről az Antibes melletti Camping du Pylone-ba, 1300 kilométer, végig autópályán, nagyjából 13-14 óra. A kempingben nagy, többhelyiséges (háló, fürdőszoba, konyha-nappali) telepített lakókocsik vannak, villany, víz, csatorna bekötve, meleg víz PB-gázpalackkal. Odaállhatsz a házikód mellé az autóddal. Van mód biciklit ápolni, pucolni, nem úgy, mint egy szállodában. Előre foglalj helyet. Ha olyan feleség, gyerek megy veled, akik nem bringáznak, a szomszédban van egy nagy Sea World, lehet sétálni Antibes-ban, beugrani Nizzába, Monacóba, és közel van Grasse, a francia illatszer-ipar fellegvára – nem fognak unatkozni. Amennyiben például három bringás megy egy kocsival, és bérel közösen lakókocsit, nem szaladnak el a költségek. Jó üzletek vannak a szomszédságban, miként éttermek is.

Mindig előszezonban voltam, márciustól májusig. Márciusban még bele lehet szaladni havas viszonyokba a hegyek között, az utóbbi két hónapot tartom jobbnak, de persze nézd meg az időjárás-jelentést. Öltözékkel úgy készülj, hogy órák alatt liftezel pálmák, virágok és langy tavaszi szellő, illetve kopár sziklaormok, magashegyi világ és az azzal járó meteorológiai meglepetések között. Ne egy szál pótgumival és pumpával indulj a tengerpartról 2000 méter fölötti magasságba, legyen nálad valami meleg holmi és egy rendes esődzseki.

Valamennyi leírt túra útvonala aszfaltozott, mindet keskeny kerekű (23 mm) országúti versenybringával jártam be, de persze megfelel más jellegű gép is. Az alagutak rövidek, de egy piros villogó azért nem árthat. Kerékpárműhelyre és szaküzletre csak Nizzában és más városokban számíthatsz, légy felkészülve apró javításokra az út szélén. Sok kis faluban nem találsz üzletet, és ha van is étterem, amúgy franciásan nem adnak enni ebéd- és vacsoraidő között. Akármilyen okostelefonod, GPS-ed van, erősen javaslom, hogy legyen papírtérképed is, legjobb az ott beszerezhető Michelin térképek közül a 245-ös (Provence Cote d’Azur, 1:200.000) és a 115-ös (French Riviera 1:100.000).

Költségek

A költségeket egyénileg kell kalkulálni, a kemping díja (Camping du Pylône) például függ az időszaktól és az előrendelés időpontjától, de azért adok néhány támpontot. Autópálya-díj oda-vissza nagyjából 16.000 Ft, üzemanyag 70.000 Ft, lakókocsi a kempingben 80.000 Ft egy hétre. Enni-inni itthon is kellene, azt nem számítom. Tehát körülbelül 166.000 Ft jön ki, ha ez háromfelé oszlik, mint ahogy a mi esetünkben többnyire volt, akkor fejenként 55.000 forinttal lehet számolni utazásra, szállásra. A valóságban a kiadások persze rendszerint meghaladják az előzetes becslést…