Jelenleg hazánk nagyjából 40-50 éves elmaradásban van Hollandiához képest mind a kerékpáros kultúra mind az infrastruktúra terén. Ezt testközelből is megtapasztalhatták azok, akik részt vettek november elején az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ, a Holland Királyság Budapesti Nagykövetsége, és Magyarország Hágai Nagykövetsége által szervezett tanulmányúton.
Ezen a tanulmányúton 9 önkormányzat vezetője, képviselője vett részt. A tanulmányutat Révész Máriusz, az Aktív Magyarországért felelős kormánybiztos szervezte. A négynapos program keretein belül délelőttönként szakmai előadásokat hallgattak meg a résztvevők, majd a délutánokat kerékpáron töltötték, gyakorlatban is tanulmányozva a helyi viszonyokat. 2022-ben pedig 10-15 hasonló utat szervez majd az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ.
A jó hír az, hogy az ehhez hasonló tanulmányutak hozzásegíthetik a hazai települések vezetőit és döntéshozóit, hogy ezt az elmaradást rövidebb idő alatt behozhassuk. A 40-50 éves elmaradás szerencsére a kerékpározás nem minden területére igaz.
Ezen az úton a résztvevők betekintést nyerhettek három holland város kerékpáros infrastruktúrájába. Utrecht, Houten és Amsterdam közlekedését vizsgálták és ismerték meg a helyi megoldásokat a városfejlesztési problémákra.
Az 50 évvel ezelőtti Hollandiában pontosan azokkal a nehézségekkel kellett szembenézniük az embereknek és a városvezetőknek, mint amilyenekkel manapság mi is szembesülünk Magyarországon. Túl sok az autó, nagyon sok a betonfelület, rengeteg közlekedési baleset történik, az emberek el vannak hízva és egyre élhetetlenebbek a városaink.
Hogyan jutottak el a mai állapotig, amikor is gyakorlatilag az egész várostervezés és gondolkodásmód kerékpárosbarát? Apró lépésekkel és átgondoltan kitűzött célokkal. Megteremtették azokat az infrastrukturális átalakításokat, melyekkel az emberek inkább a kerékpárt választják a közlekedésre az autók helyett.
Hol tartanak most? Gyakorlatilag a magas autópenetráció ellenére az emberek szinte kizárólag a vidéki, vagy országhatáron túli célpontok miatt ülnek csak autóba. Szinte ciki autóba ülni, kizárólag nagyon indokolt esetben teszik ezt meg. Városon belüli közlekedéshez a kerékpárt használják, illetve gyalogosan közlekednek. Még várostervezés során is olyan megoldásokat alkalmaznak, melyek a kisebb autóhasználatra ösztönzik az embereket. Nem a házak előtt állnak az autók, hanem vagy mélygarázsokban, vagy a háztól távolabb, esetleg a ház mögött parkolnak. Ezzel is nehezítve az elcsábulást, hogy az autókat használják a rövidebb távokon. Ehhez az is hozzájárul, hogy a városon belüli közlekedés gyorsabb kerékpárral, mint gépjárművel. A gyerekektől kezdve az idősekig, mindenki bringával közlekedik a városokon belül. Ehhez persze nagyon sok infrastrukturális fejlesztésre volt szükség. Mindenhol megoldott a biztonságos és bőséges kerékpártárolás lehetősége a városokban. Az utakon a kerékpárosoknak van elsőbbsége, az autósok szinte kizárólag a városok körüli autópályákon élveznek előnyt.
Ami szintén fontos nézőpont és példakép lehet előttünk: a hollandok tehetősek és szeretik a drága autókat – azonban egyáltalán nem autóellenesek. Mindössze átértékelték azokat az élethelyzeteket, amikor helye van az autónak. Ez már egy fenntarthatóbb jövő életszemlélete is – hiszen a kevesebb autó egyenesen arányos egy élhetőbb környezettel.
Tehát nem az autósok és kerékpárosok között kell mélyíteni az ellentétet, hanem megtalálni a helyes egyensúlyt a két közlekedési forma között. Ez pedig közös érdek autósnak és kerékpárosnak egyaránt.
