Kutatás: a magyarok 59%-a szeretne tömegközlekedéssel vagy kerékpárral munkába járni

Elsősorban a döntéshozóktól várná a megoldásokat a természeti és környezeti problémákra a magyarok többsége, így felülről jövő iránymutatással és szabályozással még tovább lehetne ösztönözni az embereket a változásra – derül WWF Magyarország MTI-hez elküldött friss kutatásából.

A WWF Magyarország reprezentatív kutatása többek között azt vizsgálta, hogy a városi magyar lakosság hogyan viszonyul a természet- és környezetvédelemhez. A kutatás eredményeiből kiderül, hogy a magyarok nagy része fontosnak és aktuálisnak tartja a környezeti problémákat, és készen áll a változtatásokra a fenntartható jövő érdekében. A kormányok és vállalatok globális összefogását azonban elengedhetetlennek tartják ahhoz, hogy elkerülhető legyen a környezeti katasztrófa. A kutatás szerint a lakosság nagy része az egyéni felelősségvállalás helyett a felülről érkező megoldásokat szorgalmazná. A többség (49 százalék) a globális összefogást sürgetők körébe tartozik: ők úgy gondolják, az egyes emberek már kevesek a környezeti katasztrófa elkerüléséhez, és világméretű összefogásra lenne szükség a kormányok és vállalatok részéről.

Ennél kevesebben, a megkérdezettek 36 százaléka tartja csak kulcsnak az egyéni felelősségvállalást – szerintük, ha minden ember csökkentené a saját fogyasztását és környezettudatosan élne, visszafordíthatók lennének a mai káros folyamatok. A megkérdezettek 16 százaléka tartozik a tagadók (5 százalék) vagy lemondók (11 százalék) csoportjába. A lemondók szerint már nem tehetünk semmit, hogy elkerüljük a környezeti katasztrófát, a tagadók viszont csak riogatásnak gondolják a klímaváltozást. Mint írják, a WWF Magyarország kutatásában arra is kereste a választ, hogy a magyarok életük mely területén szándékoznak fenntarthatóbban élni, vagy akár már aktívan tesznek-e is ezért. A lakosság több mint fele (65 százalék) jelenleg is takarékoskodik a vízzel, igen magas viszont azok aránya (80 százalék), akik továbbra is kevesebb vizet szándékoznak fogyasztani vagy a jövőben tervezik meghozni ezt a döntést.

A megkérdezettek 74 százaléka szeretné kerülni az eldobható műanyagok használatát, 59 százalékuk pedig már így is tesz. A magyarok élelmiszerfogyasztása terén egyelőre a megkérdezettek 40 százaléka részesíti csak előnyben a helyi előállítású termékeket, 64 százalék pedig ezt továbbra is fenntartaná, vagy ha eddig nem tette, akkor elkezdené. 77 százalék szeretné minimalizálni a kidobott élelmiszer mennyiségét, 53 százalék már aktívan tesz is ezért.

A megkérdezettek 59 százaléka szeretne tömegközlekedéssel vagy kerékpárral munkába járni, és csak 28 százalék azok aránya, akik valóban ezt a közlekedési formát használják a mindennapokban.

Hasonló a helyzet az autóhasználattal: a lakosság 54 százaléka kevesebbet autózna, de csak 18 százalék az, aki így is tesz. Mindez azt mutatja, hogy egyelőre többen vannak, akik még nem vezették be életükbe az egyes fenntartható szokásokat, viszont ez szándékukban áll a jövőben – vagyis tisztában vannak azzal, hogy ez szükséges lépés mind a saját életük, mint a környezetük szempontjából.

A kutatás arra is rávilágít, hogy az emberek az életmódjukba sikeresen beépített változtatásokat hajlandók is megtartani és tartósan alkalmazni a későbbiekben. Az aktuális és fontos problémák közül a legfontosabbak közé került többek között a műanyagszennyezés csökkentése, a globális felmelegedés lassítása, a természet védelme, a klímaváltozás hatásainak és a szén-dioxid kibocsátásának a csökkentése, az élelmiszerpazarlás visszaszorítása, a folyók és tavak állapotának megőrzése vagy az erdők fenntartható használata.

Míg a magyarok a szegénység csökkentését a legfontosabb problémának ítélik, az aktualitását nem érzik. A legfontosabbnak és legaktuálisabbnak ítélt problémák közé bekerült egy új kihívás is, ami a legfontosabb problémák között nem szerepel: ez az őshonos magyar állat- és növényfajok és élőhelyeik védelme. A kutatás a WWF Magyarország megbízásából 2019-ben készült 500 fő megkérdezésével, reprezentatív mintán, a magyarországi 18-59 éves városi lakosság körében.