Mi okozza az „indokolatlanul” magas pulzust?

Sokszor találkoztam már olyan bringással, aki túl magas pulzusra panaszkodott. Szerencsés esetben kiderül, hogy a mérés volt rossz, vagy egyszerűen tényleg túl magas intenzitással tekert. Súlyosabb esetben kardiológiai probléma is állhat a háttérben. Na de mit mond rá a szakértő?

Hogyan állapítsuk meg, hogy adott terheléshez képest valóban túl magas-e a pulzusunk?

Nagyon jó kérdés. Megválaszolásához vissza kell mennünk az időben, egészen a ’90-es évek közepe tájára, amikor a pulzusmérő órák kezdtek elterjedni hazánkban. Egy tehetséges, kiváló országúti kerékpáros került a csapatomba, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, kikérdeztem korábbi edzési szokásairól. A beszélgetés valahogy így hangzott:

– Használtatok pulzusmérőt?
– Igen.
– Hogy használtátok?
– Hát úgy néztük…
– Mit néztetek rajta?
– Hát… hogy ne menjen 160 fölé, meg 125 alá. (megj.: az értékek fiktívek, nem emlékszem pontosan)
– Miért pont annyi?
– Ezt mondta az edző.
– Diagnosztikán voltatok?
– Nem voltunk.

Ezzel a kis visszaemlékezéssel szerettem volna rámutatni arra, hogy a pulzusmérő óra önmagában semmit sem ér, nem biztosítja a pulzuskontrollt, ha nem vagyunk tisztában a saját intenzitási zónáinkkal és küszöbértékeinkkel.
Ha viszont ismerjük a laktátküszöböt (LT), az aerob küszöböt (IAS) és az anaerob küszöböt (ANS), valamint a maximális értékeinket, akkor már el tudjuk dönteni, hogy az adott intenzitáson mért pulzusszámunk magasnak minősül-e. Viszonyítási alap nélkül viszont az értékek csak számok a levegőben.

A laktátküszöb, vagyis az aerob extenzív, az ún. zsíranyagcsere-zóna felső határa elméletileg a maximális pulzusszám 75%-a körül kellene, hogy legyen. Ez van, akinél pl. 83.9 %, és van, akinél meg mondjuk 67.5 % – előbbi esetben azt mondjuk, hogy az alapállóképességi 1-es (GA1) zónában magas a terhelési pulzus.

Mi okozhatja a magas pulzust ha nem az aktuális magas terhelés?

A pulzusszám egy igen érzékeny mutató, rengeteg külső és belső tényező befolyásolja úgy nyugalomban, mint terhelés alatt. A vegetatív idegrendszer működése (szimpatikus-paraszimpatikus arány), a stressz, a hidratáció/dehidratáció mértéke, az edzettségi állapot, a vér oxigénszállító képessége, a szív és a keringési rendszer állapota, a hőmérséklet, a páratartalom, a szervezet hőszabályozása, a mentális fókusz, a pedálfordulat, a fáradás – csupa olyan dolog, amely képes a megszokottnál alacsonyabb vagy magasabb pulzusszámot generálni, hogy csak néhány tényezőt említsek.

Mit lehet tenni ellene?

Első mindig a diagnózis: fel kell térképezni a kiváltó okokat, alaposan át kell gondolni, hogy milyen befolyásoló körülmények álltak fenn az eset felbukkanása idején. Ha nem találunk logikus magyarázatot, érdemes elvégeztetni egy sportkardiológiai szűrővizsgálatot: nyugalomban EKG és szívultrahang; terhelésélettani vizsgálat, mely abban különbözik a normál terheléses EKG-tól, hogy egyrészt sportágspecifikus, másrészt valóban maximális terhelés történik és a megnyugvási szakaszt is vizsgálják; 24 órás Holter-monitorozás, amely folyamatosan rögzíti a szívfrekvencia adatokat, így edzés közben is biztosítható a szakorvosi adatszolgáltatás.

Ha mindezek rendben vannak, akkor jöhet a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat, ahol látni fogjuk, hogy a magasnak vélt értékeink az anyagcsere és a keringés viszonylatában nézve valóban magasnak számítanak-e.

A megoldás pedig a kontrollált, periodizált, megfelelően felépített alapállóképességi edzésmunka, mely a keringési rendszerre, valamint a vegetatív idegrendszerre is jótékony hatással lesz, az állóképességi teljesítmény energetikai hátterét jelentő és a testsúlyszabályozást lehetővé tevő zsíranyagcserével egyetemben.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Mindenfajta sporttevékenység megkezdése előtt célszerű a kardiológiai kivizsgálást megejteni, rendszeresen sportolóknál panaszmentesség esetén is javasolt évente, az alapozás megkezdése előtt a nyugalmi EKG és szívultrahang vizsgálatok elvégzése.

Ezen kívül természetesen minden olyan esetben érdemes a kardiológiai kivizsgálást megejteni, amikor a megszokottól tartósan eltérő értékeket produkálunk, a szívtáji panaszokról, szúró-nyilalló mellkasi fájdalmakról, szívdobogás-érzésről (palpitáció) nem is beszélve. Ide tartozik a nyugalomban és/vagy közvetlenül edzés után mért vérnyomás rendszeresen magas értéke is.

Mi történhet, ha nem oldjuk meg ezt a problémát?

Amennyiben a probléma szervi eredetű, akkor az egészségkárosodást kockáztatjuk, amely extrém esetben akár halállal is végződhet. Ha pedig edzésmunka oldaláról közelítjük meg a dolgot, előfordulhat, hogy intenzívebben edzünk a kelleténél – ez pedig a folyamatos, tartós teljesítményfejlődés gátja lehet, a túledzettség kialakulásának veszélyével együtt.

A kérdésekre válaszolt:

Fülöp Tibor
sportszakmai igazgató – Sportorvosi Központ
laborvezető
BDR A-Trainer

Címlapfotó: Quinn Dombrowski