A Kontent-DKSI versenyzője 10 nappal a Magyar Körverseny befejezése után még mindig erős vállfájdalomra panaszkodott, így orvoshoz ment, ahol kulcscsonttörést állapítottak meg nála. Többek között erről is beszélgettünk a Tour de Hongrie fehér és celeste trikósával.
Mire gondoltál a bukás után?
A bukás után (azon kívül, hogy teljesen felesleges volt, és ezért dühös voltam) csak azon izgultam, hogy ne legyen semmi komoly bajom, amiért ki kellene szállnom. Végül szerencsére visszaültem a kerékpárra és gyorsan felzárkóztam a mezőnyre.
A durva az, hogy ma elmentem orvoshoz és kiderült, hogy törött kulcscsonttal mentem végig a Hongrie-n.
Várjunk csak… A bukás óta eltelt másfél hét, te pedig letekertél három szakaszt. Hogy lehet, hogy csak most derült ki?
Hát fájt a vállam, de nem érdekelt.
Egy Tour de Hongrie összetett dobogóról nem szállsz ki csak mert fáj a vállad egy kicsit
Én amikor eltörtem a kulcscsontomat a kormányt se tudtam megfogni…
A bukás következtében bedagadt a vállizmom, az elvileg összetartotta a csontot, de most már fáj.
Mi lesz így a szezonnal?
Idén szerettem volna még az EB-n és a VB-n időfutamban valami kiemelkedőt alkotni. Az orvos azt mondta, hogy valószínűleg az EB-n is indulhatok, ami augusztuasban lesz, maximum nem leszek 100%-os. Kár érte, mert képesnek éreztem volna rá magam, hogy jó eredményt érjek el. Főleg látva, hogy (Pelikán) Jani tavaly milyen jól ment, és már úgy is partiban voltam vele, hogy ő azóta rengeteget fejlődött.
Térjünk vissza a Hongrie-en történtekre. A verseny után azt nyilatkoztad a Digisportnak. hogy nem érzed magad különösebben fáradtnak. Ezt hogy kell elképzelni? Volt már idén nehezebb versenyed is? Vagy ezzel csak arra akartál utalni, hogy előzetesen azt gondoltad, többet fog kivenni belőled a verseny?
Arra gondoltam, többet fog kivenni, fáradtabb leszek, bár lehet a sok koffeintől pörögtem úgy. A sok pihenés, rendes kaja, masszázs mind segített a regenerálódásban, ezért tudtam minden nap úgy odaállni a rajthoz, hogy nem nagyon éreztem az előző napot.
Az idei Hongrie-n elég sok volt a transzfer. Érezted ennek bármilyen negatív hatását?
Az utazások nem zavartak. Megvolt mindig a kis helyem az autóban, aztán olvastam a könyvem (Rejtő Jenő volt a terítéken). Ez nagyon sokat segített abban, hogy minden szakasz előtt izgulás nélkül, feszültségmentesen tudjak hangolódni.
Az utolsó szakasz előtt összefogást kértek érted többen is a közösségi oldalakon, köztük a 2002-es Hongrie győztese Vanik Zoltán is. Megvolt ez az összedolgozás?
Voltak barátaim, akik segítettek szolidaritásból, de nagy összefogásra nem volt alkalom, megcsinálták helyettünk a külföldiek a szakaszt.
A verseny után váltottál néhány szót a Differdange sportigazgatójával. Mesélsz erről egy kicsit?
Ajánlottak helyet maguknál, ez opciónak jó, ennél többet ezzel még nem foglalkoztam. Vannak más, nagyon csábító ajánlataim is már 2018-ra 😉
Más versenyeken tapasztaltakhoz képest nyugodtan mondhatjuk, hogy a Tour de Hongrie alatt a csapból is a kerékpár folyt. Jövőre lehetséges, hogy 2.1-es besorolású lesz a verseny, amin a szabályok szerint a te csapatod például nem indulhatna el. Mit gondolsz, a kerékpársport népszerűsítése szempontjából mit érdemesebb támogatni? Kontinentális csapatokat? Egynapos versenyeket? Többnapos versenyeket?
A verseny nagyon jó a kerékpár népszerűsítésére, de a 2.1-es besorolás felesleges. Magyarországon nincs ilyen szintű csapatrendszer, infrastruktúra, nem tudnánk egy jó 2.1-et megszervezni. Azon a szinten, a magyar eliten kívül, ami jelenleg kb. egy tucat kerékpáros, senki nem tudna eredmények közelébe szagolni. Pár év múlva talán, jövőre szerintem még mohóság volna.
Sokat említetted a blogbejegyzéseidben a sulit. Nálad eldöntendő kérdés, hogy a tanulás vagy bringa az első?
A sulit most pihentetem, a Corvinusra több, mint valószínű, hogy felvesznek, de nem fogom elkezdeni. Megpróbálkozom a profi kerékpáros élettel.
Mi a legnagyobb tanulság Tour de Hongrie-ból?
where is a will there is a way.
