A zene hatékonyabbá teheti a kerékpáros edzéseket?

A közúton, főleg a városban ellenezzük a zenehallgatást, viszont egy elnéptelenedett úton, vagy otthon a görgőn tartott résztávok során nem csak a monotonitás leküzdésében segít.

Mindig is nagy zenekedvelőnek tartottam magam, de amikor a kerékpáron való (közúti) zene hallgatás jön szóba, még az olyan flancos bringás fejhallgatók, amik a fülünk melletti csontokon rezonálva szólnak, sem tudnak meggyőzni. Első a biztonság, ha a forgalomban tekersz, lehetőleg ne hallgass zenét! Viszont ha ezzel népiképp monotonabbá is válhat egy-egy hosszabb tekerés, a zenehallgatás lehetősége könnyebben ráültet majd téged a görgőre is, ha nincs más választás.

A kerékpározás néhány más sporttal ellentétben kimondottan laborbarát tevékenység. Egyszerű számszerűsíteni és lemérni az adott sportoló teljesítményét. Nem is csoda, hogy a bringázásnak köszönhetően már az 1910-es évek elejéről is származnak értékelhető adatok a zene sportolókra kifejtett hatásairól. Leonard Ayres amerikai statisztikus 1911-es kísérlete szerint, azok akik zenét hallgattak gyorsabban tekertek.

Ez főleg a fáradtság érzékelésére, a fájdalom elviselésére és fókuszáltságra kifejtett hatása miatt van. Vagyis a receptorokat blokkoló koffeinnel ellentétben, a zene eltereli a figyelmünket a fáradtságról, valamint dopamint szabadít fel, ami befolyásolja, hogyan boldogulunk a stresszel és fizikai fájdalom elviselésével. Viszont intenzitástól függően, ha a zenének nem is, de a szervezetünknek megvannak a maga határai, ezért kedvenc dallamaink főleg alacsony és közepes intenzitású testmozgásnál működnek a legjobban. Így rögtön érthetővé válik az is, hogy miért nincs az a mestermű ami elvonja a figyelmet a sprintelés okozta érzésekről egy 10% körüli emelkedőn.

További kutatások kimutatták azt is, hogy a zene nem csak a fáradtságon való túllépésben segít, de hatékonyabbak is leszünk tőle. A zene nélküli kísérletekhez képest az alanyoknak átlag 7%-kal kevesebb oxigénre volt szükségük ugyanannak a teljesítmények az eléréséhez, amikor zenét hallgattak. Ez főleg az egyenletes munkavégzésből ered, ahogy a zene ritmusa mint egy metronóm, segít tartani egy ritmikusan-állandó fordulatszámot.

Dancing on the pedals

Amellett, hogy a zenei ízlés összefüggésbe hozható különböző személyiségjegyekkel (önbecsülés, nyitottság stb.), maga a zene stílusa közvetlen nem számít, amíg az kedvünkre való. Viszont a hallgatott zene hangereje és gyorsasága sokkal fontosabb. Mivel a fül érzékenysége egyénenként változik, a hangerőt nem lehet decibelben számszerűsíteni, ezért a „nem túl hangos, de nem túl halk” a legjobb leírása a megfelelő hangerőnek. „A gyorsabb zene jobban pörget„, így közvetve számít a stílus is, ami sokszor meghatározója a sebességnek is. Ennek szintén megvan a határa, amikor már inkább zavaró befogadni a túl sok zajt. Ez határ kb. 145 ütés per másodperc.

És ha már zene, következzen néhány példa, csak úgy szabadon, random

Lehet egy dalszöveg annál motiválóbb, mint amikor 4 percig lüktet a fülünkbe a Harder, Better, Faster, Stronger?

Akár a konyhacsempe felmosása, akár helyi maffia leszámolás, vagy éppen bringázás az aktuális elfoglaltság, a klasszikus zene sokak számára segíthet fókuszáltnak maradni. És persze a következő videó stílustanulmánynak sem utolsó a kerékpársport egyik legnagyobb idoljától, Fabian Cancellaratól (2009-es Tour de France 7. szakasza).

Legyen szó a Verbier-ről vagy a következő virtuális vakondtúrásról, Manu Chao El Viento című számáról a többségnek nem a kényelmes, legkönnyebb áttételen ülve tekerés jut eszébe.

Vannak akiknek arra van szükségük, hogy valami teljesen elterelje a figyelmüket, mások pedig csak a külvilág zavaró tényezőit akarják kizárni. Utóbbiaknak olyan stílus segíthet, amiben nincsen vokál, dalszöveg ami elvonhatja a figyelmet. A főszerepben a messinai cápa, Vincenzo Nibali.

Ha hajrá(zás), akkor Peter Sagan!

Ezek voltak a mi példáink. Most te jössz: te mit szeretsz hallgatni bringázás közben?