Beszólogat a csajod vagy az asszony, hogy túl sokat bringázol, túl sokat költesz szenvedélyedre, túl sok érzelmet pazarolsz a biciklidre, míg ő elhanyagolva érzi magát? Az ilyesmi bizony mérgezi a párkapcsolatot. Íme, a tartós boldogság titkai, 48 évnyi házasság tapasztalataiból!
Előszobánk falán függ egy poszter: az 1947-es Giro mezőnyétől megszökve Fausto Coppi hajt egy kaptatón, mögötte nyitott autóból figyelik féltő tekintettel a kísérői. Coppi aligha győzhetne, ha nem hoznának utána kulacsot, kaját, pótkereket, az autóban ülőknek pedig semmi értelme sem lenne kiállni hideget, meleget, port és strapát, ha nem a versenyzőjük sikeréért tennék. Feleségemmel úgy tartjuk, hogy ez a kép minket ábrázol. Sokszor mentünk így együtt, egész életünkben ott van közöttünk ez a láthatatlan kapocs.
Amikor egyszer új versenybringát hoztam haza, a meglévő mellé, és este a feleségem jött bebújni az ő oldalára a házastársi ágyba, azt kellett látnia, hogy már foglalt: szépen betakarva ott fekszik mellettem a szerzeményem, első kereke a párnán, én pedig alvást színlelve átszellemült arccal fogom a kormányát. Hogyan reagált a „megcsalt” asszony? Jót nevetett, persze kipenderítette a biciklit, majd tortát sütött az egyéves születésnapjára, és együtt köszöntöttük fel, a fékkar végét belemártva a viszkis pohárba. Azóta is koccintgatunk egy-egy nevezetes eredményre, például legutóbb a 120 ezredik rekus kilométerre. Mivel mindenben segít, minden sikerem az övé is.
Nem mindenütt van így. Kerékpárboltos ismerősöm mesélte, hogy egyik ügyfelük új országúti versenybringát rendelt, de azzal feltétellel, hogy pontosan olyan színű legyen a váz, a nyereg és a kormánytekerő, mint a régié, nehogy észrevegye az asszony, hogy másikat vett! Szerencsétlen papucsférj persze jó ideje gyűjtögette és rejtegette a dugipénzt. Milyen lehet egy ilyen álságos házasságban élni? Ráadásul egy pazar országúti vagy monti kevesebbe kerül, mint néhány tök fölösleges extra az autóba…
Mások helyzete nem ennyire sanyarú, de azért hallgathatnak olyan megjegyzéseket, hogy a következő túra vagy verseny helyett többet sürgölődhetnél a ház körül, vagy rég voltatok már az anyósnál, el kéne menni. Különben is itt vannak már a gyerekek, egy apának nőjön be a feje lágya, hagyja csak el az ifjonci szórakozásokat, ne a bringásokkal bandázzon, hanem vigye el Pistikét az állatkertbe. Ha erre azt feleled, mint a viccbeli ember, hogy viszi a nyavalya, aki meg akarja nézni, jöjjön ide, kitör a gyalázat.
Fejedhez vágják, hogy nem vagy normális? Vállald büszkén!
Hiszen van unalmasabb a normális embernél, akinek szombati programja autómosás és bevásárlás, vasárnap meg kimegy a telekre, kerítést festeni és meccset nézni a tévében? Aki ilyet keres, bőven talál, nem te vagy az esete.
Örökérvényű a megállapítás, miszerint házasság előtt a férfi azt reméli, hogy nem változik majd meg a nő, a nő pedig azt, hogy megváltozik a férfi – aztán mindketten csalódnak. Egy másik bonmot Karinthytól: „Hogyan is érthetné meg egymást a férfi és a nő, hiszen mindketten mást akarnak, a férfi a nőt, a nő a férfit?” Szellemes, de téves. A nő gyereket akar és a gyereknek apát, a férfi pedig az ősi vadász, aki nem feltétlenül csupán szoknyavadász, hanem lehet akár bringás éremvadász is. A valós célok elhallgatásából adódó csapdahelyzetet előrelátóan el kell kerülni.
Már egy bimbózó párkapcsolat elején tisztázd, hogy nálad nem múló szeszély vagy átmenetileg felvett szokás a bringázás. Nem is káros szenvedély, mint a cigi vagy a lóverseny-fogadás, hanem éned, egyéniséged fontos része, amely karban tartja testi-lelki egészségedet, pozitív élményeket ad, és boldogsághormont termel.
Te nem olyan pasi vagy, aki bringázik, hanem olyan bringás, aki párkapcsolatot szeretne!
Akinek megtetszettél, annak ezzel együtt, az ebből is adódó előnyeidért tetszettél meg, ha ezt elvesztenéd vagy lényegesen korlátozni lennél kénytelen, már nem ugyanaz az ember maradnál. Aki egy sportos, karcsú, energikus srácba szeretett bele, bizonyára elégedetlen lenne egy túlsúlyos átlagemberrel, akinek kihunyt a szemében a fény. Vidámságot, boldogságot adni csak az tud, aki maga is vidám, boldog!
Kezdettől úgy vezesd be a dolgokat, hogy helye legyen az életetekben a bringának. Lemenni vidékre a rokonsághoz úgy is lehet, hogy feleséged volánhoz ül, te pedig nyeregbe. Nyaralás Krétán? Bérelsz a kocsi mellé biciklit is, hajnalonként hajtasz egy kört, és mire felébredt a párod, visszaérsz (saját példánk). Családostól nem csak az Állatkert lehet program, hanem biciklivel megnézni egy madárvártás tanösvényt a Kiskunságban, vagy a szabadon élő, boldogan fürdőző bivalyokat Apajnál.
Zsémbel az asszony, vagy csak szavak nélkül érezteti, hogy besokallt a bringázásodtól? Nagyon egyszerűen megoldhatod a problémát. Ha pár napja nem pattanhattál fel a biciklidre, légy látványosan egyre lehangoltabb, mogorvább, kedvetlenebb, látsszék rajtad, hogy már szexre is alig vagy kapható. Amikor viszont megjössz egy jó edzésről vagy túráról, mosolyogva, nagy puszikkal lépj be, csillogó szemmel nyújtsd át az út közben szedett pár szál vadvirágot, fáradtságodat palástolva légy egész nap tündéri és jókedvű, este pedig tégy ki magadért. Meglásd, hamarosan kialakul párodban a pavlovi reflex, ő maga fog biciklistől kifelé tolni a házból:
„Kiállhatatlan vagy, eredj csak, jó bringázást!”
(Mielőtt valaki hímsovinisztának vél: a fentiek fordított irányban is érvényesek, csupán azért fogalmaztam meg így, mert sokkal ritkább a bringás csaj, akinek pasija ellenállását kell leküzdenie.)
