Néhány héttel ezelőtt arra kértünk titeket, hogy meséljétek el, milyen Ausztriában bringázni. Tök sokan írtatok nekünk, így érdekes tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Egyik olvasónk, Péter egy kisebb cikket is összerakott, ami remek iránymutató lehet azoknak, akik Salzburg régióban keresnének bringás kalandokat.
2012 óta élek Salzburgban és nagyjából 2014 óta kerékpározom aktívan itt és a környéken, illetve alkalomadtán, ha sikerül megszerveznem, otthon Magyarországon.
A kerékpárutakról összességében elmondható, hogy valóban több van belőlük, mint Magyarországon és igen, általában jobb minőségűek, jobban karbantartottak. Nyugodtan lehet menet közben időnként nézelődni, nem kell folyamatosan az utat nézni a veszélyes gödrök, kátyúk, gyökerek miatt.
A „bezzegausztriában” képet érdemes azonban egy kicsit alaposabban is szemügyre venni. A kerékpárutak 90%-a megosztott kerékpárút, azaz gyalogosok is közlekednek rajta, akik – ahogy bárhol máshol a világon – általában figyelmetlenek és ezáltal veszélyesek. A városon kívül ez általában nem gond, de a városban, jó időben már nagyon oda kell figyelni, még azokon a részeken is, ahol elválik a kerékpár- és a gyalogos út. Ugyanígy megszokott dolog a városban a gépjárműforgalommal megosztott kerékpárút, amikor a biciklis sáv szaggatott vonallal van elválasztva.
Többször előfordul az is, hogy a „hivatalos” kerékpárút nem aszfaltozott, hanem csak döngölt kavicsos valami, amin jó időben még országúti kerékpárral is úgy ahogy végig lehet menni, de esőben / eső után már problémásabb. Ugyanígy, bár ritkábban folytatódhat az út erdei földúton is. Aki egy kényelmes városnéző túrában gondolkodik, némi vidéki dimbes-dombos hangulattal, az nyugodtan kalkulálhat úgy, hogy simán talál olyan útvonalat, amelyik 100%-ban kerékpárúton vezet és tud így menni akár 40-50 km-t is anélkül, hogy komolyabb forgalommal találkozna.
Aki ennél többre vágyik, akár távolságban, akár szintben, az kénytelen a kerékpárutat maga mögött hagyva autóúton közlekedni. Szerencsére az autóutak is – kevés kivételtől eltekintve – jó minőségűek és a nagyobb főutakat leszámítva a forgalom is elviselhető és biztonságban lehet rajtuk tekerni.
Összességében az autóvezetők figyelmesebbek a kerékpárosokkal, mint pl. Magyarországon, sokszor megesik, hogy inkább hosszú ideig jön az autó az ember mögött, minthogy kockáztasson egy veszélyesnek ítélt előzést. Ez azonban korántsem életbiztosítás, itt is vannak vadállatok, de ami még veszélyesebb, azok az idősebb sofőrök, akiknek sokszor elkerüli a figyelmét a kerékpáros. Egy példa: számtalan olyan kerékpárút van, amelyik egy főúttal (Bundesstraße vagy Landesstraße) fut párhuzamosan, de a főútba torkolló mellékutcák miatt életveszélyesek: az idős néni vagy bácsi egy dologra koncentrál: jön-e a autó a főúton. Az, hogy először a kerékpárutat kellene ellenőriznie, sajnos meg sem fordul a fejében.
Vidéken, falvakban nyugodtan le lehet támasztani a biciklit ha az ember megáll valamiért rövid időre, ám ahogy növekszik a népesség, ill. ahogy közelítünk a nagyváros felé, úgy növekszik a lopás veszélye. Salzburg városban ha egy bicikli akárcsak egy kicsit is kilóg az átlagból, garantált, hogy előbb-utóbb ellopják, ha őrizetlenül van hagyva, akár lezárva is.
A kerékpárosok egymással általában figyelmesek, műszaki hiba, baleset esetén megállnak segíteni ha kell, de amúgy egymás üdvözlése úgy, mint Magyarországon, kevésbé jellemző. Országútisok egymás közt még csak-csak, de sokszor fordul elő, hogy köszönök valakinek és furcsán néz rám, aminek a következménye általában az, hogy onnantól fogva én sem köszönök vissza senkinek.
Tapasztalataim szerint a kerékpáros élet kevésbé „közösségi” errefelé, kevesebb „nyilvános” esemény, közös tekerés várja az érdeklődőket, inkább összeszokott, szűkebb baráti társaságok, klubok tagjai tekernek együtt. Straván létezik egy salzburgi országútis klub, pár száz fővel, de csak ebben a szezonban kezdtek el rendszeresen group ride-okat szervezni.
Kis túlzással állítható, hogy Salzburg városból nem lehet olyan irányba elindulni, amelyik ne nyújtana valamilyen csodaszép kerékpáros élményt. A városnéző túráról már volt szó, a Salzach folyó mindkét oldalán át lehet szelni a várost észak-déli irányban, ügyelve a korábban említett gyalogosforgalomra.
Észak felé elhagyva várost a Salzach folyó mentén haladva (vagy a már korábban említett változó burkolatú kerékpárutakon, vagy kis forgalmú helyi autóutakon) eljuthatunk egészen az Inn folyóig, illetve onnan tovább Passauig.
Északkeleti irányba Eugendorf, Henndorf majd Neumarkt felé indulva csodaszép túrákat lehet tenni a Wallersee vagy a Mattsee tavak érintésével, vagy aki hosszabb túrára vágyik, hamar Felső-Ausztriában találhatja magát, ahonnan szintén már csak egy lépés Passau vagy keleti irányba Linz. A táj itt már dombosabb, könnyen lehet találni 7-800 méteres „csúcsokat” is, de aki „csak úgy” haladna valamelyik irányba, az is szépen tud szintet gyűjteni a dombos táj miatt. Szintén errefelé található az angol nyelvterület egyik kedvenc ausztriai települése: Fucking 🙂 .
Kelet felé kezdődnek az izgalmasabb útvonalak, egy kisebb emelkedő Guggenthal irányába után az ember máris egy helyi klasszikus, a Gaisberg (1288 m – https://www.strava.com/segments/8014657) lábánál találja magát, amit egy helyi túra alkalmával, a parádés kilátás miatt érdemes meglátogatni. Ha esetleg esne az eső, érdemes megnézni, mit mutat a Gaisberg tetején elhelyezett webkamera, sokszor előfordul ugyanis, hogy pár száz méter mászás után az ember a felhők felett találja magát, ami bőven feledteti a hegyre vezető út utolsó 2,5 km-es szakaszát https://www.strava.com/segments/5177875).
Ha mégsem mennénk fel, hanem haladnánk tovább keletre, hamarosan a festői Fuschlsee mellett találjuk magunkat, erre szoktam mondani az ismerőseimnek, akik onnan indulnak túrázni, hogy Fuschlből nem lehet elindulni úgy, hogy ne egy kisebb-nagyobb mászással indítson az ember, de akármerre megy, mindenfelé csodaszép útvonalak várják, eljuthat a Mondseehez, vagy bejárhatja akár a Salzkammergut összes nagyobb tavát.
A városból dél felé indulva (hacsak nem indulunk el rögtön Glasenbachból felfelé, hogy a korábban említett Gaisberget a másik irányból is megmásszuk) egy rövid sík szakasz után (szintén választható a kavicsos folyó menti út vagy az országúttal párhuzamosan futó kerékpárút) Halleinbe érkezhetünk, innen vezet egy szintén ikonikus út az 1500 méter magasan fekvő Roßfeldre (https://www.strava.com/segments/1210482), ami a varázslatos kilátás mellett azért is különleges, mert váltakozva halad Ausztria és Németország között. A csúcsra felérve pedig pont a két országot elválasztó határvonalon állhat az ember, miközben a mélybe bámul. Innen tovább haladva már lefelé, eljutunk a már Németországban lévő Berchtesgadenbe, út közben elhaladva a híres-hírhedt Sasfészekhez vezető útkereszteződés mellett.
Ha Halleinből inkább továbbhaladunk dél felé, érdemes a Salzach bal partját választani, ez dombosabb, de cserébe a forgalomtól szinte teljesen elzárt úton tekerhetünk végig a hegyoldalban, érintve például a híres gollingi vízesést. Golling után pedig kezdődik az igazi „móka”, kelet felé a völgyben haladva Abtenau, Annaberg, stb., tovább délre pedig áthaladva a Paß Lueg hágóján már az Alpok előszobájában vagyunk, Werfen, Bischofshofen, Schwarzach és máris ott vagyunk a Großglocknerstraße lábánál…
Érdemes még szót ejteni Bajorországról, ami ugye Salzburg tartomány nyugati szomszédja, így ha nyugat felé indulunk Salzburgból, 15 km után már Bajorország útjain tekerhetünk. Ez külön megérne egy hosszabb leírást, röviden csak annyi, hogy „odaát” nagyjából hasonló a helyzet kerékpározás szempontjából, hasonló kiépítettségű, minőségű és szerkezetű kerékpárutak várják a bringásokat. Salzburgból például egy csodaszép, dombos útvonalon el lehet úgy jutni Münchenbe, hogy az ember vagy aszfaltozott kerékpárúton, vagy a tanyákat, gazdaságokat összekötő egysávos, de tükörsima utakat használja. De ez már tényleg egy másik történet.
A szövegért és a fotókért nagy köszönet Bakonyi-Kárpáti Péternek!
Nagyon klasszak a fotók.
Szép lehetett ez az út Ausztriában.
Szeretnék én is kerékpározni de még nincs saját biciglim. Amit kölcsönözni lehet azt nem tudom kivenni.